Woodstock után már semmi sem volt ugyanaz
Jávorszky Béla Szilárd a Mandiner kérdésére Woodstock jelentőségével kapcsolatban rámutatott: diáklázadások, forró nyarak, polgárjogi küzdelmek, hippivilág, ellenkultúra, underground, szexuális forradalom, kábítószerek, újművészek, rockzene – mindaz, ami egy generációt foglalkoztatott anno, benne van ebben a szóban. Az 1969. augusztus 15. és 17. között megrendezett, közel félmillió fiatalt vonzó fesztivál azóta is az álmok, a remények, a végérvényesen és visszavonhatatlanul elmúlt ifjúság szimbóluma.
A zenei szakíró úgy véli, hogy a hippifesztivál alapjaiban határozta meg a későbbi nemzedékek gondolkodásmódját, amennyiben egy új, felnövekvő generáció élhetőbb világról szóló utópiáját álmodta.
A hippimozgalom – melynek amúgy se vezetője, se főideológusa nem volt – kétségkívül a korszak legfontosabb ifjúsági szubkultúrája. Nyilván az akkori fiataloknak csak egy része kapcsolódott bele – mondta Jávorszky Béla Szilárd, felidézve, hogy a fesztiválon, egy-két fellépő kivételével, mindenki jelen volt, aki a popszakmában valamit is számított.
Woodstock után már semmi sem volt ugyanaz, mint előtte; ezt erősítette meg a fesztiválról készített mozifilm is, és a képben és hangban történt alapos dokumentálás, amely meghatározta az esemény utóéletét és segítette az új filozófia elterjedését is – mondta el az interjúban a zenei szakértő.
Az interjúban elhangzottakhoz kapcsolódva hozzátehetjük: a hippijelenség kezelése a magyarországi rendőrségnek is fejtörést okozott a kommunista rezsim idején. A korabeli titkos jelentések beszámolnak róla, hogy a rendszer belső stabilitásáért felelős szervek hogyan keresték a megfelelő stratégiát az egyre terjedő mozgalom kezelésére.
Korábban már írtunk arról, hogy a szinte ugyanabban az évben induló magyarországi könnyűzene első emblematikus eseménye, a Szilas-mise Mátyás templomi bemutatójára érkező fiatalokról milyen titkosszolgálati jelentések születtek. A hatóság a beat misére igyekvő fiatalokat figyelte meg, akikről azt gondolták, hogy az Illés koncertjére igyekeznek a Mátyás templomba.
Ugyanilyen figyelemmel kísérték Sillye Jenő, Ferenczy Rudolf (Dax) vagy Győri János Sámuel zenei tevékenységét, vagy akár a nagymarosi találkozók jámbor alkalmait, ahol az újonnan születő egyházi keresztény könnyűzenéé volt a terep. Az ilyen és ehhez hasonló, alulról építkező alkalmakból olyan nagy méretű keresztény könnyűzenei mozgalmak indultak el, mint a mai napig létező és egyre nagyobb tömegeket vonzó, felekezetközi Ez az a nap fesztiválok.
A felfedezhető időbeli és keletkezésbeli párhuzam Woodstock és a keresztény könnyűzene magyarországi elindulása között elgondolkodtató.
Míg az amerikai fesztivál a lázadás és a vágyott szabadság nevében számos devianciát is magával hozott, addig a keresztény könnyűzene elindulása, és későbbi fejlődése a keresztény egyházak belső megújulását eredményezte a fiatalok egyre mélyebb hitbeli elköteleződése révén.
A teljes interjú a linkre kattintva olvasható.
Forrás: Mandiner; Fotó: nullahategy.hu
