Értékelő

Mindig is szokás volt nálunk, hogy egyre inkább cseperedő fiaimmal (és lányaimmal, valamint feleségemmel) labdarúgó-válogatottunk vagy klubcsapataink mérkőzéseire kijárunk. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy a televíziós közvetítésen keresztül követjük mieink küzdelmét.

Egyre többször fordul elő, hogy a kommentátor a csapatok értékelése kapcsán elsőként arról beszél, hogy hány eurót ér ez, vagy az a játékos, illetőleg csapat. Lehet, hogy túlságosan konzervatív vagyok, de ez engem egy kicsit az emberkereskedelemre emlékeztet, ahol az ember értékét az érte kifizetett pénz nagysága határozza meg. Nem vitatom, hogy érdekességként szóba jöhetnek ilyen adatok is, ám a sportoló értékét talán szerencsésebb volna a lőtt gólok, a megnyert meccsek, vagyis a pályán elért sikerek alapján mérni.

Fülembe hangzanak Grosics Gyula szavai, aki egy beszélgetés során felidézte, hogy az olimpiai győzelmükért milyen nevetséges apróságokat kaptak az akkori szövetségtől. Ám azt is hangsúlyozta, hogy noha kissé méltatlannak találták, ez mégsem volt számukra katasztrofális. Ők ugyanis mérceként nem anyagi, hanem egészen más értékeket tekintettek, például magát a játékot, a nemzetükért való kiállást, vagy éppen honfitársaik megbecsülését.

Persze fontos az anyagi elismerés is a legkiválóbb játékosoknak, azonban továbbra is vallom: nem ez adja meg a valódi értéküket.