Romániában járva számtalan ortodox templomot láthatunk, melyek közül nagyon sok félkész állapotban áll, vagy a díszes külső ellenére belül teljesen üresen tátong. Ez a jelenség a szimbolikus területfoglalásból adódik, mely már évtizedek óta zajlik – világít rá az Indexen megjelent cikkében Bánhegyesi Antal fotográfus.
A mélyebb okok az állam és az ortodox egyház egyre szorosabb összefonódásában keresendők, a templomépítések folyamata azonban abszurditásoktól sem mentes, amelyeket a Romániát két éve járó fotós meg is örökített. Képeivel nem célja a vallást, a hitet kritizálni, csupán az érdekes tendencia parodisztikus elemeire kíván rámutatni.
Bánhegyesi Antal érdeklődése középpontjába akkor kerültek a gombamód szaporodó ortodox templomok, amikor a szimbolikussá vált nyárádtői történet eljutott hozzá: az ott álló görögkatolikus imahelyet a kommunizmus ideje alatt államosították, ortodox templommá alakították, majd a régit egyszerűen bekebelezte a köré épülő új ortodox templom – 2008-ban pedig, a görögkatolikusok tiltakozása ellenére, végleg lebontották. Ezt a Románia-szerte tapasztalható térhódítást igyekszik képeivel megragadni utazásai során Bánhegyesi, aki már több mint tízezer kilométert utazott az országban, képein pedig 300-400 templomot örökített meg. A fotós elmondása szerint
annyira új templomok is vannak, hogy még a Google Street View-n sem szerepelnek.
Románia különböző kultúrájú és identitású népekből lett összegyúrva, az egységesítés már a 19. század végén megindult. A Nagy Románia-vízió részeként azután
hirdetésaz ortodox vallás a román nemzeti identitás és nacionalizmus alapja lett.
Az ortodox egyház a kommunizmus alatt alkut kötött a hatalommal, így népszerűségén nem esett csorba, sőt, a rendszerváltás utáni nemzetépítési kísérletben is központi szerepet játszott. Az említett előzmények fényében talán nem meglepő, hogy papíron Románia lakosságának közel 86 százaléka, vagyis 16,4 millió ember vallja magát ortodoxnak a 2011-es népszámlálás szerint.
A sokszor silány építészeti minőség és a belül dísztelen, csupasz falak a befejezetlenség látszatát keltik a mutatós külcsín ellenére is, a templomok pedig sokszor sem a táj-, sem a városképbe nem illenek bele. Rengeteg helyen találkozhatunk a semmi közepén álló, vagy a településeken befejezetlenül hagyott templomokkal. Ez valószínűleg a reprezentációs szándék miatt van – mutat rá Bánhegyesi, és szintén erre utal az is, hogy ezek az épületek sokszor főutak mellett, látványos helyszíneken magasodnak. A helyzet abszurditását növeli továbbá, hogy
az átadott nagy templomok sokszor még évekig üresen állnak, és a miséket egy szomszédos, régi kis templomban tartják.
Az erőltetett templomépítés társadalmi feszültségeket is szül, ugyanis a projekt 70-80 százalékát az állam által beszedett adókból finanszírozzák, de az ortodox egyház szívja el az egyházi támogatások 90 százalékát is – így a 16 másik felekezet a maradék 10 százalékon osztozik. Ami többek között a magyar közösségek szemét is szúrja, hogy az építkezések során régi emlékek is elpusztulnak, ahogy az a nyárádtői építkezés esetében történt. Bánhegyesi Antal elmondása szerint Erdélyben szintén rengeteg templom épül, itt még inkább érzékelhető a szimbolikus területfoglalás szándéka.
A fotós kutatásai szerint az elmúlt harminc évben több mint hétezer ortodox templomot emeltek, illetve körülbelül ezer van jelenleg is építés alatt.
Akad olyan templom, amelyet százévesnek mondanak, de valójában csak tíz évvel ezelőtt építették.
Bánhegyesi Antal Romániában készült képei, valamint a teljes írás a linkre kattintva érhető el.
Forrás: Index.hu
