Nézem eltorzult arcaitokat, és tudom, hogy nem ilyenek vagytok – szólítja meg a románokat szinte refrénszerűen a szerző az Úz-völgyében történt eseményekre reagálva, aki a megtapasztalt brutalitás ellenére is hisz az emberi lélekben megtalálható örökben, az egyetemes emberiben. Bayer Zsolt írását szemlézzük.
Nem tudjátok, mit cselekedtek – írja a Bayer Zsolt a románokhoz intézett, de minden magyarnak is szánt, üzenet értékű írásában. A mondatot hallva a kereszten kínokat kiálló, és életét kegyetlen haláltusájában feláldozó megváltó képe villan be előttünk. Azé a Krisztusé, aki megostorozva, lemeztelenítve, kezein és lábain átlyuggatva megbocsát üldözőinek, a gyilkosoknak, a szellemi vakoknak:
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.
A szerző egy sor emlékét vonultatja föl, amelyekben eleven erővel láthatóvá lett, hogy a románok és a magyarok közötti kapcsolatban létezik valami örök elpusztíthatatlanul emberi. Ezzel az egyetemessel egyáltalán nem áll harmóniában a temetőre támadó, eltorzult arcú románok képe.
Nekünk mindenképpen együtt kell élnünk valahogyan – írja Bayer Zsolt, aki szerint a „hazátlan magyarok takarodjanak Budapestre” üvöltésnek pont annyi értelme van, mintha mi azt üvöltenénk vissza, hogy „a szőrös talpú románok takarodjanak vissza Bukarestbe”.
hirdetésA szerző az egymáshoz és magunkhoz méltatlan viselkedés helyett egy nagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet, amely ellen mihamarabb össze kellene tudnunk fogni. Nekünk, az egymásra találó kelet-közép-európaiaknak egy sokkal nagyobb,
sokkal fenyegetőbb ellenségünk ennél: az, hogy felszív bennünket a globalizált semmi – írja.
Bayer Zsolt végül emlékeztet: a magyarokat 1100 évig nem lehetett elpusztítani, bár sokan megpróbálták. A románoknak sem fog sikerülni, akiket arra biztat: „ne féljetek a halottainktól. Nem bántanak ők senkit sem, legfeljebb a lelkiismeretet. Azon meg úgysem segít az eltorzult üvöltés, sem a sírkereszteken vett elégtétel”.
Forrás: MN; Fotó: MTI
