Románok, ti nem ilyenek vagytok

Nézem eltorzult arcaitokat, és tudom, hogy nem ilyenek vagytok – szólítja meg a románokat szinte refrénszerűen a szerző az Úz-völgyében történt eseményekre reagálva, aki a megtapasztalt brutalitás ellenére is hisz az emberi lélekben megtalálható örökben, az egyetemes emberiben. Bayer Zsolt írását szemlézzük.

Nem tudjátok, mit cselekedtek – írja a Bayer Zsolt a románokhoz intézett, de minden magyarnak is szánt, üzenet értékű írásában. A mondatot hallva a kereszten kínokat kiálló, és életét kegyetlen haláltusájában feláldozó megváltó képe villan be előttünk. Azé a Krisztusé, aki megostorozva, lemeztelenítve, kezein és lábain átlyuggatva megbocsát üldözőinek, a gyilkosoknak, a szellemi vakoknak:

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.

A szerző egy sor emlékét vonultatja föl, amelyekben eleven erővel láthatóvá lett, hogy a románok és a magyarok közötti kapcsolatban létezik valami örök elpusztíthatatlanul emberi. Ezzel az egyetemessel egyáltalán nem áll harmóniában a temetőre támadó, eltorzult arcú románok képe.

Nekünk mindenképpen együtt kell élnünk valahogyan – írja Bayer Zsolt, aki szerint a „hazátlan magyarok takarodjanak Budapestre” üvöltésnek pont annyi értelme van, mintha mi azt üvöltenénk vissza, hogy „a szőrös talpú románok takarodjanak vissza Bukarestbe”.

A szerző az egymáshoz és magunkhoz méltatlan viselkedés helyett egy nagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet, amely ellen mihamarabb össze kellene tudnunk fogni. Nekünk, az egymásra találó kelet-közép-európaiaknak egy sokkal nagyobb,

sokkal fenyegetőbb ellenségünk ennél: az, hogy felszív bennünket a globalizált semmi – írja.

Bayer Zsolt végül emlékeztet: a magyarokat 1100 évig nem lehetett elpusztítani, bár sokan megpróbálták. A románoknak sem fog sikerülni, akiket arra biztat: „ne féljetek a halottainktól. Nem bántanak ők senkit sem, legfeljebb a lelkiismeretet. Azon meg úgysem segít az eltorzult üvöltés, sem a sírkereszteken vett elégtétel”.

Forrás: MN; Fotó: MTI

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
A készülő Nat-ból már csak a "Keep smiling!" hiányzik
Veczán Zoltán: mi is tudunk jó szlogent gyártani
Jobbágyi Zsófia: „Kőkemény ellenállás”