A kereszténység Róma terméke, ahogyan Rémi Brague francia filozófus bizonyította. A kereszténység létrejötte idején Rómában a sztoikus filozófia, annak is etikai tanítása jelentette az uralkodó szellemi irányzatot, így nem csoda, hogy a keresztény tanítás lényege – a közhiedelemmel ellentétben – nem a tízparancsolat, hanem annak sztoikus filozófia talaján álló értelmezése. Mivel a sztoikus erkölcstan normákat állapított meg, ezért a keresztény tanítás alapját is normák jelentik. Márpedig a normák megvalósítása számos tényezőtől függ, így a körülményektől, az egyén képességeitől és így tovább.
Lelkiismeretünket vizsgálva tehát számos körülményt kell figyelembe vennünk, és csak hosszas, tárgyilagos vizsgálat eredményeként állapíthatjuk meg, hogy sikerült-e az isteni parancsoknak megfelelő ideálok szerint cselekednünk, vagy elmaradtunk-e azoktól, azaz bűnt követtünk-e el.
A huszadik században azonban uralomra jutottak olyan politikai rendszerek, amelyek nem a konkrét valóságot vizsgálják, és hasonlítják össze azt a normákkal, hanem elvont, íróasztal mellett kiagyalt teóriákból kiindulva igyekeznek erőszakot elkövetni a valósággal szemben. Ezeket az ideológiákat az elmélet érdekli, nem nagyon törődnek azzal, hogy a valóságra az elméletek alkalmazhatóak-e avagy sem.
W. V. Quine, a Harvard egyetem kiváló filozófusa írta, hogy mindannyian egy (logikai) elmélet alapján vizsgáljuk kutatásaink tárgyát, de eközben nem vesszük észre, hogy a választott elmélet kinyitja a szemünket bizonyos tényekre, de vakká tesz minket másokra.
hirdetésA huszadik század (máig tovább élő) elméletei is kinyitják híveik szemét bizonyos tényekre, de vakká teszik őket másokra.
Ezért van az, hogy a keresztény szellemű politikusok a tények vizsgálatából és elemzéséből levont következtetéseikkel sokkal közelebb kerülnek a valóság megismeréséhez, mint az elméleteik által elvakított baloldali és liberális politikusok. A konzervatív politikusok ezért hajlamosak inkább a valós problémákat megoldani, míg a baloldaliak és a liberálisok a társadalmat akarják elméleteik keretei közé begyömöszölni. Bármi legyen is az ára.
Maróth Miklós
