–  Az Európai Parlament április közepi mandátumbecslése még csak 13 helyet jósolt a Fidesznek, de az egy hete megjelent Politico internetes újság brüsszeli kiadása már 14 mandátum megszerzésének lehetőségével minden eddiginél nagyobb arányú győzelmét jósolja a hazai kormánypártnak. (Egyébként magyar kutatások is alátámasztják ezt az eredményt.) E felmérés szerint mire számíthatnak a magyar ellenzéki pártok és megmaradhat-e az Európai Néppárt többsége, akár a Fidesz-szel, akár nélküle?

– A közvélemény-kutatások jól visszaadják azt a képet, ami az EP-választási kampányra igaz, nevezetesen, hogy a Fidesz-KDNP az egyetlen olyan erő, amely kellően komolyan vette a voksolást és annak európai jelentőségét. Olyan üzeneteket fogalmazott meg végig, amelyek a jelenlegi európai trendekre rezonálnak, a magyar választók körében pedig támogatásra számíthatnak.

Az ellenzéki pártok általánosságban nem vették eléggé komolyan ezt a választást. Ez azért tanulságos, mert az elmúlt években ők emlegették az európaiság fontosságát, az EU jelentőségét. Mégis ők azok, akik nem igazán fektettek ebbe a kampányba. Lehet ennek egy olyan értelmezése is, amely szerint nem is gondolják igazán komolyan az európaiságot, csak rövidtávú politikai tőkét akartak kovácsolni ezekből a hívószavakból. Míg a kormánypártok – amelyekkel szemben próbálták használni az európai jelzőt – veszik igazán komolyan a választás európai tétjét.

A Néppárt nincs könnyű helyzetben, a többi nagy európai párt csúcsjelöltje és kampánya is sokkal-sokkal dinamikusabb. Ha valóban olyan szoros lesz a végeredmény, ahogyan azt néhány kutatás jelzi, akkor lehet, hogy éppen a magyarok szavazatán dől majd el, hogy ki lesz az Európai Bizottság következő elnöke. Ez elsőre talán meghökkentőnek tűnhet, de ha szoros lesz az eredmény, akkor a többség fenntartása érdekében a Néppártnak szüksége lesz a Fidesz-KDNP képviselőire is. S mivel a kormánypártok nem támogatják Webert, ezért az új jelölt személyéről szóló döntés során a számosságuknál nagyobb súllyal eshet latba a szavuk. Ez csupán egy lehetőség, de nagyon érdekes lehetőség.

hirdetés

–  E héten Angela Merkel interjút adott a Süddeutsche Zeitungnak, amiben egyértelműsítette a saját politikai jövőjével kapcsolatos találgatásokat, és újra megfogalmazta álláspontját hazája, Magyarország és Európa számos kérdéséről. Ezekben a napokban minden politikusi nyilatkozat az EP-választás kampányának is tekinthető, ebből a szempontból hogyan értékeli Európa vezető politikusának szavait?

–  Merkel és több EPP-vezető igen bátor megnyilatkozásokat tettek az elmúlt időszakban. Ugyanis folyamatosan elkötelezték magukat a szocialistákkal és a liberálisokkal való együttműködés felé. Mit látunk a másik oldalon? A szocialisták csúcsjelöltje, Timmermans a zöldek és a szélsőbal felé nyit, s bízik abban, hogy az EPP nélkül fel tud majd építeni egy többséget maga mögött.

Visszatérve Merkelre: a kancellár ugyan elkötelezte magát Weber mellett, azonban most meglátszottak a különbségek is kettejük között. Weber ugyanis kifejtette, nem támogatja az Északi Áramlat földgázvezetéket, amely viszont alapvető német érdek. Nem kizárt, Weber csak azért tette ezt, hogy ne német, hanem európai politikusként tekintsenek rá, de mindenképpen egy érdekes megnyilatkozás. Ahogyan az is, hogy Merkel azt erősítgette, Weber továbbra is élvezi az EPP frakció támogatását. Egy választási kampány hajrájában miért van erre szükség? Azt a gyanút erősíti, hogy valójában többen nem tartják őt alkalmasnak a Bizottság vezetésére.

–  Kérjük, segítsen megvilágítani valóban ért-e bennünket kritika a babaváró támogatással kapcsolatban Brüsszelből, kell-e aggódnunk, hogy a bevezetése után adminisztratív akadályokat gördít az uniós bürokrácia a megvalósítása elé?

–  A kormány nemrég nyilvánosságra hozta az ezzel összefüggésben lévő anyagokat. A mostani Bizottság mandátumának végéhez közeledik, így már nem igazán tud keresztbe tenni a babaváró támogatásnak. A következő Bizottság viszont igen. S ez ráirányítja a figyelmet a választás alapkérdésére, a migrációra. Ha ugyanis olyan EP és Bizottság áll fel, amely a migrációt támogatja, akkor az egyet jelent azzal, hogy Európa demográfiai problémáit is ezen a módon akarja megoldani. Ilyen esetben fennállhat a veszélye egy frontális támadásnak a magyar családtámogatási rendszerrel szemben. Egy-két olvasó talán azt gondolja,  most hülyeséget beszélek. Az ő figyelmüket szeretném külön is felhívni arra, hogy a német közszolgálati tv egyik műsorában kifejezetten negatív színben tüntették fel és kritizálták a családtámogatási rendszerünket. Mi közük nekik ehhez? – tehetjük fel a kérdést. Ez ugyanis Magyarországra tartozik. Ez a történés azonban felhívja a figyelmünket arra,  van egy alapvető ideológiai szembenállás a családokat támogató és a migrációt támogató erők között. S ez a választásokat követően csak még inkább kiéleződhet. Ha ismét egy politikailag elfogult Európai Bizottság áll fel, akkor nagyon kemény küzdelemre lehet számítani ezen a fronton is.

–  A Trump-Orbán találkozó összefüggésbe hozható-e bármiféle vonatkozásban az EP-választásokkal? Egyáltalán igazak lehetnek azok a találgatások, amelyek azt sejtik, hogy e megbeszélések időpontja időzített lett volna?

–  Minden nagy nemzetközi találkozónak van egy többlet üzente, ha egy választási kampány időszakában történik. Igaz ez a Trump-Orbán találkozóra is. De fordítva is igaz, ha nincs találkozó, vagy elmarad egy találkozó, annak is lehet üzenetértéke. Itt most az amerikai külügyminiszter Merkellel egyeztetett találkozójának lemondására gondolok. Tehát van egy erős, de közvetett európai üzenete ezeknek a történéseknek.

De van hazai vonatkozása is. Ennek a lényege, hogy a magyar miniszterelnök nemzetközi szinten jegyzett politikus, tehát nem egy elszigetelt, nem kívánt szereplő. A hazai ellenzéki média reakciója különösen érdekes. Az elmúlt években időről-időre arról cikkeztek, hogy még mindig nem jött össze Orbánnak az a találkozó, amely kétségkívül a legfontosabb: az Amerikai Egyesült Államok elnökével, Donald Trumppal. Most megtörtént és mit látunk? Arról cikkeznek, hogy két világszinten vállalhatatlan politikus találkozott és nincs is ennek semmi jelentősége. Emellé csodálatos adalék a két ellenzéki politikus washingtoni bohóckodása, amely során azt akarták bizonyítani, őket is magas szinten jegyzik az amerikai fővárosban. Aztán kiderült az igazság.

–  Csúcsjelöltek vitája volt a brüsszeli Európai Parlamentben, amelyben néha nyíltan, néhányszor pedig csak árnyaltan szóba került Magyarország, s a magyar kormány politikája is. Hat jelölt másfél órában hat témakörben vitázott. Hogy látja, mire jutottak ebben a vitában, s mennyiben érinthet bennünket bármi, ami ott elhangzott?

–  A vitában több aktuális európai témát igyekezetek körüljárni. Nagyon érdekes volt számomra az arányok figyelése. A migráció rögtön a vita elején szóba került, de mindegyik politikus és a vita moderátorai is igyekeztek rövidre zárni. Mert kellemetlen volt szinte minden csúcsjelölt számára. Ezzel szemben sokkal nagyobb figyelmet szenteltek a klímaváltozással szembeni küzdelemnek. A legfontosabb európai kihívásnak tűnt így a vita alapján. Mégis nagyon erős általánosításokban fogalmaztak, kevés konkrétummal. Ez sajnos más kérdésekre is igaz volt.

Külön érdekes volt még számomra, hogy szinte mindenki egy ember ellen ment: Webert támadták. Ő pedig nem állt bele a vitákba, sokkal inkább igyekezett állandóan kitérni előlük. Ez a beszélgetésünkben korábban már említett stratégia miatt érdekes: Weber és a Néppárt előre elkötelezte magát a szocialisták és a liberálisok mellett. Ez azonban láthatóan nem kölcsönös.

A vita résztvevői összességben egyáltalán nem voltak meggyőzőek. Nem volt meg az a hangulata az egésznek, hogy ezek között a szereplők között dől el az egyik legfontosabb európai pozíció sorsa. Ez pedig a továbbiakra nézve is érdekes lehet, egyre többet hallani, olvasni arról, hogy talán nem is közülük kerül majd ki a Bizottság következő elnöke.