Mit jelent a böjti megüresítés? Református lelkészek válaszolnak

Mire is üresítjük meg magunkat böjt idején? Hogyan kapcsolódik a nagyböjthöz a lemondás, az ima, az Isten keresése? Református lelkipásztorok válaszoltak a Parókia munkatársának körkérdésére.

A böjtnek van olyan jellemzője, amely mindenki számára érthető és megfogható: a böjt megüresítés – írja Barna Bálint a parokia.hu-n, ugyanakkor felteszi a kérdést: mitől lesz ez az időszak a valódi megtisztulásé? Manapság valamifelé diétával azonosítjuk a böjtöt és ezt sugallják a kifejezésre alkalmazott szinonimák is. A pozitív vonásai mellé pedig óhatatlanul felsorakoznak a negatívumok, mintha kényszerből történne a lemondás. 

A Parókia szerzője lelkészeket kérdezett arról, mire is „üresítjük meg magunkat” a böjti időszakban. 

„Én arra használom a böjtöt, hogy ami ilyenkor hiányzik számomra, mert lemondtam róla, az Isten hiányára mutasson rá az életemben” – vallotta meg a kérdésre adott válaszában Kiss Sámson Endre. A lelkipásztor felfogása szerint „valójában arra üresedem meg, hogy Istennek helyet csináljak az életemben. Számomra ez az egy módja van annak, hogy amit tudok Istenről, az a fejemtől a szívemig eljusson.” 

„Azért van szükségünk a böjtre, mert az emberben egyszerre van vallásos hajlam és istenellenes hajlam is. Nehezen viseli el az ember Isten hiányát, ugyanakkor nehezen viseli a közelségét is” – tette hozzá Balogh Tamás Péter. Ő úgy látja, a böjt a hiány mellett egyszerre mutat rá a közelségre és távolságra Isten és ember relációjában. 

Varga Emese megközelítése szerint, ha Jézus is kiüresítette önmagát, hogy hasonlóvá válhasson az emberekhez, ugyanezt nekünk is meg kell tennünk. „Ha Őt akarom követni, nem tehetem meg, hogy nagyobbra tartsam magam Nála” – vázolta fel a gőgöt letörő igazságot. 

A böjt és ima kapcsolatát emelte ki válaszában Kovács Enikő. Szerinte „a megüresítés egyik formája a csendben lét. A csendben szólal meg Isten. A csend néha süket csendet jelent, amikor annyira tele vagyok gondolatokkal, akarattal vagy kétségbeeséssel, hogy Istent sem érzékelem.” 

„Ha a cél a mennyország, akkor az út az alázatos szeretet, vagy maga a böjtölés” – összegzett Balogh Tamás Péter. A lelkész rámutatott; Jézus az, akivel „nemcsak az út végén, hanem már közben is célba érünk.”

A teljes összeállítás a Parókia portálon olvasható.

Iratkozzon fel hírlevelünkre