Apáik generációja is már énekelt a templomban gitárral. Ők viszik tovább a kapott örökséget maximális szakmai igényességgel. A felsőgödi templomi gitárosok számára a dicsőítő szív mindennél fontosabb. Jól jönne nekik néhány új hangszer, és örülnének egy magas színvonalú szakmai továbbképzésnek is. Az Yhtos kórus vezető zenészeivel, Burger Balázzsal és feleségével, Burger Zsófia Annával beszélgettünk a templomi keresztény könnyűzene helyzetéről.
Vasárnap.hu: Mi indított benneteket, hogy ilyen zenével szolgáljátok az egyházközséget a szentmisék során?
Burger Balázs: Gödön két templomi gitáros kórus is működik. Az idősebbek harminc-negyven éve alakult csapata mellett önállóan teljesít zenei szolgálatot a fiatalabbak csoportja. Az idősebbek tevékenysége vonzott bennünket, fiatalabbakat is. Ma már teljesen szeparált egységekben jelenünk meg. Az idősebbek ma is a kezdetek repertoárjából válogatnak (Sillye Jenő, Dax és a többiek). Nekünk fontos, hogy az új hullámos szerzeményekből, akár külföldi, magyarra fordított dalokból válogassuk össze az énekeinket.
Vasárnap.hu: Honnan a nevetek?
Burger Zsófia Anna: Egy félrehallásnak köszönhetően Yhtos lett a mára már állandósult fiatal kórus és a körülötte létező ifi közösség neve. A jelentése: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Fontos volt nekünk, hogy a nevünk tükrözze a hovatartozásunkat.
Vasárnap.hu: Egy keresztény könnyűzene irányában szkeptikus ismerősöm a felsőgödi templomba egyszer ellátogatva benneteket hallott, amiről minden fóbiája ellenére elismerően nyilatkozott. Fontos számotokra a minőség?
B. B.: Azon vagyunk, hogy a szentmise liturgiáját szolgáljuk az énekekkel, és ahhoz illő dalokat játszunk. Figyelünk az előírásokra a repertoár összeállításánál. Elénekeljük az aznapra rendelt hivatalos zsoltárt is a Mise Gitáron című misekompozícióból. Sőt, az ordináriumot is onnan vesszük az utóbbi években.
Vasárnap.hu: Látható a kórus közösségteremtő ereje?
B. Zs. A.: Nemcsak zenével szolgálunk az egyházközségben. A kisebbeknek nyári táborokat szervezünk. Ide olyan, iskolai hittant választók is eljönnek, akiknek a családi háttere nem támasztja alá az egyházhoz való tartozás jó érzését. Balázs a fiúk közösségét terelgeti, én a kislányokkal foglalkozom. Idén lesz a tizenharmadik táborunk.
Vasárnap.hu: A kormány részéről érkező, templomi gitárosokat támogató szándék hasznos lehet számotokra?
B. B.: Főleg kettő-három jobb gitárra lenne szükségünk, a mostaniak helyett, amellyel a megszólalás színvonalát tudnánk emelni.
A minőségi zenéhez minőségi hangszerek szükségesek. Sajnos a lehetőségeink végesek.
Ha segítséget kaphatnánk, mondjuk hangszerek beszerzésére, az nagyon sokat lendítene az általunk előadott keresztény könnyűzenei művek minőségi előadásán. Ez az igény jót tesz azoknak, akik a templomban hallgatják, illetve éneklik majd ezeket az énekeket, és méltóbb lesz az Istennek bemutatott áldozathoz is. Billentyű is jól jönne, most a másik kórusét használjuk. Minimális hangtechnikai eszközök beszerzése is fontos lenne, amely a helyes zenei arányok beállításában és az érthetőségben játszik fontos szerepet.
hirdetésVasárnap.hu: Az egyházközség nem támogatja a saját ifjúsági gitárosait?
B. B.: Az egyházközség minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Ám ezek a segítségek is végesek. Emiatt sokan általában a gyengébbel és az igénytelenebbel elégszenek meg. Nem így kellene ennek lennie.
Vasárnap.hu: Az egyházközség kohéziós ereje nő zenei munkásságotok révén?
B. Zs. A.: Nem ellenzi senki azt, amit csinálunk. Épp ellenkezőleg: azt szokták mondani, hogy a négy-öt fős megszólalásunk úgy hat rájuk, mintha húszan énekelnénk. Elfogadnak bennünket. Szeretnek is velünk énekelni.
B. B.: Vasárnap esténként, amikor szolgálunk, teljesen megtelik a templom. Egyszerűen nincs már szabad hely!
Vasárnap.hu: A jó hangzás érdekében sokat gyakoroltok?
B. B.: Havonta egy alkalommal énekelünk, amelyet legalább három próba előz meg. Célunk, hogy az egész hívő közösség együtt tudjon énekelni Istennek a szentmise során.
És valóban zeng az egész templom.
Nekünk alapvetően is igényünk van arra, hogy szép zenét alkossunk. A Jóistennek szépet adni pedig természetes számunkra.
Vasárnap.hu: Ennek érdekében hasznosnak találnátok egy központi zenei képzést, amely a fejlődésben még nagyobb segítséget tudna nyújtani számotokra?
B. B.: Mi is jelentkeznénk biztosan. A jelenlegi tudásunkat is egy váci egyházmegyei dicsőítő vezetőképző alapozta meg, és vitte magasabb fokra. Itt kialakult bennünk a folyamatos fejlődésre való igény. Mindig lehet jobban, szebben muzsikálni. Egy ilyen iskola arra is teret adhatna, hogy dicsőítő szívű, zeneileg szakképzett zenészekkel egészüljenek ki a miénkhez hasonló kórusok.
Vasárnap.hu: Milyen előadóktól énekeltek szívesen?
B. Zs. A.: A Hillsong dalok, Matt Maher, Matt Redman, Pat Barrett és Chris Tomlin magyar nyelvű dalai mind-mind kedvenceink. De a régebbiek közül is szívesen veszünk elő egy-két örökzöldet, illetve szívesen játszunk a ma is alkotó, újabb generációhoz tartozó magyar szerzőktől is. Mindent játszunk, ami lelkesít bennünket, bevonja a közösséget, és méltó a liturgiához, Isten szentmisében való dicséretéhez.
Vasárnap.hu: Mi okozza a legnagyobb örömet számotokra egy-egy zenei szolgálat során?
B. B.: Jó megtapasztalni a Szentlélek elénekelt dalainkon keresztül is süvítő erejét és jelenlétét. Ilyenkor az a jó, hogy megtapasztalhatjuk saját kicsiségünket és Isten erejének nagyságát. Ez mindenképpen felemelő. Olyan jó, amikor mindenki együtt énekel a templomban!
Vasárnap.hu: Idősek és fiatalok is szeretik ezeket dalokat?
B. Zs. A.: Mindenképpen.
Ez a műfaj összehozza a generációkat, segít, hogy a közösség figyelmesebb és egységesebb lehessen.
Ne feledjük el, a nagyi korúak már Sillye Jenő kortársai. A keresztény könnyűzene többé nem választ szét, hanem összekapcsol. Idősebb nénik, bácsik szeme könnybe lábad, amikor énekelünk. Őket is megérinti. És elhozzák az unokáikat.
Vasárnap.hu: Sokan ma is ferde szemmel néznek, ha a könnyűzenei műfaj a templomban szólal meg. Vajon mikor nyer teljes elfogadást ez a műfaj az egyházban?
B. B.: Ezt nehéz megmondani. Az Isten dicséretére született muzsikát mindenesetre igényesen, szépen, vitalitással kell megformálni – bármelyik műfajról is legyen szó. Beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy mi sem szeretjük azt a keresztény könnyűzenét, amelyik nem minimum azzal az igyekezettel és szakmaisággal szólal meg, ahogy például mi próbáljuk azt művelni. Valamilyen mértékig meg lehet érteni, ha valaki „kifordul a templomból” csak mert éppen ott és akkor gitáros mise van, és inkább más időpontot választ.
B. Zs. A.: Valóban szükséges lenne a liturgia, illetve az egyház iránti tisztelettel és hűséggel és megfelelő zenei szakmaisággal közelíteni a keresztény könnyűzenéhez is. Az is igaz, hogy rengeteg csapnivaló tehetségű kántor testvér is szolgál a templomokban. Nemegyszer fájdalmas az igényesség hiányát megtapasztalni. Emiatt egy képzés nyújtotta visszajelzés, egy szakmai tükör mindenképpen segíthetne sok csapatnál. Mi se bánnánk.
Vasárnap.hu: A fiatalok ma sokféle műfajt szeretnek. A templomi keresztény könnyűzenére ilyen körülmények között van még egyáltalán „kereslet”?
B. B.: Nem gondolom elavultnak ezt a templomi gitáros muzsikát. Technót és rapet sem hallgat mindenki, inkább csak egy bizonyos réteg. Például a Keresztkérdésből Kübler Dani stílusa nagyon jó, hogy létezik, de nem minden élethelyzetben nyújt éppen odaillő zenei nyelvet. Amint megnyílik a szív Isten szeretetére, azonnal elkezd dobogni is: akadálymentesen tudja befogadni ezeket a dalokat, mert dicsőítő szívvé alakul át.
A dicsőítés válasz Isten előbb kezdeményező szeretetére.
Vasárnap.hu: Sokan azzal vádolják a keresztény könnyűzenét, hogy a szent szolgálatára a profánt használják. Ez nem támadja már gyökereiben ennek a műfajnak a létezését?
B. Zs. A.: Az a fő kérdés, hogy mi határozza meg a szentséget: a zenei műfaj vagy a szív odaadottsága? Ha csak a műfajt nézzük, akkor megszülethetnek olyan nézetek, hogy például csak a „komolyzene” lehet méltó és szent Isten dicséretére. Ám
ha az odaadott szív kritériuma felől közelítünk, akkor minden a helyére kerül:
a dicsőítő zene zenei szakmaisága is a maximum felé törekszik majd.
B. B.: Ez alapján okafogyottá válik az olyan ellenkezést nem tűrő, szeretetlen műfaji adok-kapok, mint amilyet nem olyan rég a 777 offline „keresztény könnyűzenei disputájának” internetes közvetítése során a kommentelők részéről olvasni lehetett – a legellenségesebb hozzászólásokat éppen a képzett egyházzenészek minősíthetetlen megfogalmazásában.
B. Zs. A.: Attól lesz méltó az Istent dicsérő zene, hogy milyen szándékkal született.
Ha valaki a könnyűzenei műfajok valamelyikében odaadott szívvel, Isten dicséretére komponál, akkor az meghatározza annak a műnek a „szent” mivoltát.
Az előadó pedig alázatosan megtapasztalhatja, hogy Isten mennyire szépnek látja a mi ilyen-olyan énekeinket.
