The Krug

A magyar televíziós műsorvezetők köre olyan, mint egy nagy család. Vagy ház. Fiala az alsó szomszéd fura gyereke, saját följegyzései szerint kiváló riposztőr és ragyogó elme, mindig úgy kell kiszedni az újságpapírok alól. Földi-Kovács Andrea bedurcult jótündér innen a másodikról, Rónai Egon szelíd legidősebb testvér (mire megszülettem, ő már rég elköltözött otthonról), tiszta sor. De vajon kicsoda Krug Emília?

Nos, szerény szakmai álláspontom szerint Krug Emília az unokahúgom.

Az egyik pillanatban még én vagyok neki a minden, János így, János úgy, sőt „Jánosom” (Kárász Robi barátommal a Balatonra is elvittük egy alkalommal), aztán valahogy kiesik két nyár, nem részletezném, és ő váratlanul elkezd kekeckedni, visszabeszél a hiányzó copfjai közül, törteket ad össze és liberális helyekre jár, szóval okos lesz meg kicsit felnőtt, és

nem szabad megcsikizni a derekánál.

Tizenhét éves múltam és egyszerűen nem értem (ami azt illeti, anyukám se érti), hogy a fenébe tud legyőzni engem a tulajdon unokahúgom főműsoridőben.

Azt akarom csak mondani, hogy amikor Emília szépen, résmentesen kinyuvaszt valakit este az Egyenes Beszédben, mégpedig rögtön a második percben, hogy aztán a maradék nyolc és félben puhára törölje vele a műanyag padlót, akkor abban – és erről szilárdan meg vagyok győződve – nem annyira az intelligens kérdései vannak benne (azok is benne vannak), sokkal inkább ez a bizonyos

végtelenül megalázó nyári emlék

a maga belülről újraszervezett szűk 42 kilójával – az ember újra meg újra átéli ezt a családon belüli hatalomvesztést a szuperközeli szöszi arccal szemközt, hozná a banyás koszmókokat nagypapa szobájából, szétlapult békákat mutogat meg

pókok pelyhedző lábait,

erre olyan többszintes felvetéskomplexumot kap a pofájába GDP-arányosságról a perzselő napon jelen időben, hogy nyekken.

És azon belül is a szeme…

na az valami iszonyat, fiútársaim, mérgezett méz, azzal diadalmaskodik a meghívott kis politikusokon az Emília, az unokahúgos pillantásával! Mert amikor pl. azt mondja a papírjaiból (anya, hát hogy kerültek hozzá egyáltalán papírok?) lágyan kiemelkedve, hogy (idézem) „Nagyon érdekes, hiszen a legutóbbi taktadorogi kihelyezett pártkongresszuson még egészen más volt az álláspontja, képviselő úr”, akkor csak látszólag mondja ezt, tiszta megtévesztésiből, valójában valami nyolc évvel korábbi vérciki patakparti jelenetet sugároz át a szemközti húsfejbe, hát nem is sejtetted, hogy erre még visszatérünk, amikor felnövök?

Kukackám.

Valahogy így.

Kálmán Olga jóval szimplább képernyős konstrukció volt, ő sima mostohaanyuként prezentálódott, néha ki lehetett maradni nála éjszakára, bátrabbak vissza is szólogathattak neki, max. kapott az ember pár taslit a bemerevedett rántotthús fölött a sminkben, már megint cigiszagod van stb. A lényeg, hogy ellene végső esetben még lehetett lázadósat játszani, ahogyan az összes többi műsorvezető-felépítmény ellen is, Emíliával szemben viszont nem lehet. Hiszen éppen ő az, aki jelenleg (kb. öt perce) lázad…

Ez most egyes-egyedül az ő köre, az övé és senki másé, finom és kecses és csöndes bosszút áll Emília az ATV stúdiójában a sok-sok kamaszos ijesztgetésért,

’99 kora őszén is mi volt az a döglött vakondok,

sugározza, estéről estére halad előre kíméletlenül, és abszolúte semmit se lehet csinálni vele, mert – írd és mondd – mindenki neki szurkol.