Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy éppen Ön foglalkozik a kormányban az üldözött keresztények megsegítésével, régóta rálát a közel-keleti helyzetre.

Közel négy évig szolgáltam a Közel-Keleten, Magyarország Izraeli Nagykövetségén, amit egymás közt Magyarország szentföldi nagykövetségének hívtunk. Amellett, hogy a magyar-izraeli kapcsolatok fejlesztéséhez igyekeztem hozzájárulni tudományos diplomataként, nagyon fontos tapasztalat volt ott élni és érzékelni a konfliktusok súlyát. A 2014-es gázai háborút a helyszínen élhettük át. Megismerkedtem az Izraelben és Palesztinában élő keresztényekkel, láthattam, milyen a Közel-Keleten keresztényként élni, kisebbséghez tartozni.

A közelmúlt élményeit családi örökség is kiegészíti, a keleti kereszténységhez való másik csatlakozási pontként.

Egy magyarországi örmény családból származom, ennél fogva mindig megvolt bennem az érdeklődés a keleti kereszténység iránt. Az örmény a világ első keresztény nemzete, a negyedik század elején vették fel a kereszténységet és azóta folyamatosan üldöztetést szenvednek a hitük miatt.

hirdetés

Mikor került a családja Magyarországra?

Ez már nagyon régen történt, a tizenhetedik század elején. Azzal a nagyobb örmény diaszpórával érkeztek az őseim Magyarországra, amelyik négyszáz évvel ezelőtt települt be Erdélybe, azóta pedig többé-kevésbé asszimilálódott. Nagyapám örmény katolikusnak vallotta magát, de már nem beszélt örményül. A dédapám még örmény nyelven imádkozott, ükapám pedig hétköznapi szituációkban is örményül beszélt. Én nem beszélem a nyelvet, de nagyon tisztelem a kultúrát, pár éve pedig tettem egy utazást Örményországba, hogy jobban megértsem az örökségemnek ezt a részét.

Rövid idő alatt került szóba sok olyan közösség, akik politikai szempontból igencsak hátrányos helyzetben vannak. Beszéltünk keleti keresztényekről, nehéz történelmű örményekről és Erdélyről is. Az embernek az a képzete támad, miszerint Azbej Tristan egy keresztes lovag, aki szövetséget kötött Don Quijote-val és kitartóan küzd látszólag reménytelen ügyekért…

Abban hiszek, hogy ezek nem reménytelen ügyek! Ha csak az üldözött keresztények megmentése érdekében indított missziónkat veszem alapul, amiért az államtitkárság dolgozik, első ránézésre valóban reménytelen helyzeteket látunk, de folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy elszántsággal, tettekkel és ezek mellett isteni csodával meg lehet menteni ezeket a közösségeket. A munkatársaimmal azt szoktuk mondani; a mi feladatunk, hogy kiprovokáljuk az isteni csodát!

Azt hiszem, sok olvasónk kíváncsi arra, ez miként lehetséges!

Azokat a talentumokat, amelyeket kaptunk Istentől, messzemenőkig ki kell használni. Minden képességünket és készségünket az ügy szolgálatába kell állítani. Ezen felül pedig – habár nyugaton megszidnának, amiért nem vagyok elég szekuláris – őszintén vallom:

a cselekvés mellett az imádság is fontos.

Ha minden igaz, az államtitkárság új otthona lesz az első olyan kormányzati épület, amelyben egy kápolna is helyet kap majd.

Most foglalta el az államtitkárság és a megalakuló Hungary Helps ügynökség az új épületet, amely tudomásom szerint az első olyan minisztériumi épület, amelynek egyik szintjén egy ökumenikus kápolna kerül kialakításra. Egyrészt azért, mert nagyon sok egyházi vezetőt látunk vendégül a válságövezetekből, másrészt a hívő kollégák lelki életét szeretnénk segíteni.

Kötelező déli imádság az államtitkárságon?

Természetesen nem, semmi sem kötelező, de nagyszerű lehetőség! Számos lelkipásztor jelezte már, hogy szívesen vállal egyházi szolgálatot a kápolnánkban, istentiszteletekre, szentmisékre jönnek majd hozzánk. Ők ezzel szeretnének hozzájárulni a küldetésünk sikeréhez.

Ha már a szolgálatot említi: elválik-e egy államtitkár életében a szigorú politikai munka és a szolgálat vágya?

Meggyőződésem szerint az az elvárás egy állami vezető felé, hogy politikájával a közjót szolgálja. Azért nevezik ki, hogy esküjének szellemében a közösség sorsának jobbra fordításán dolgozzon. A mi szempontunkból a szolgálat speciális: bár elsődleges célunk a magyar emberek boldogulásának elősegítése, de

már megtehetjük azt, hogy szolidárisan felebaráti jobbot nyújtunk a világban élő, bajba jutott embereknek.

Személyes oldalán megannyi jelzőpáros sorakozik, amelyek, valljuk be, ellentmondásnak tűnnek. Hogy lehet valaki például munkamániás családapa, vagy „kifinomult fradista állat”?

Azt hiszem, nem különbözök a családos emberek többségétől, akik elkeseredett küzdelmet folytatnak a munkájuk és a család egyensúlyának megteremtéséért. Azt a megoldást választottam, hogy amikor dolgozok – ami többet jelent, mint napi nyolc óra, ráadásul nagyon sok utazással jár – akkor teljes lényemmel a munkámra koncentrálok. Amikor azonban a feleségemmel, gyermekeimmel lehetek, félre teszek minden mást és tényleg az övék vagyok. Fontos számomra, hogy valóban jelen legyek az életükben.

Két gyermekünk van és most várjuk a harmadik babát, így egyre hangsúlyosabb, hogy jó apa legyek.

Ami pedig a Fradit illeti: még mindig ifjonti lelkesedéssel követem a Ferencváros eredményeit, a csapattal kapcsolatos híreket és általában a sportot is. Fontos, hogy közösségek alakulnak ki a klubok körül, hagyományok vannak, értékek keletkeznek. A világlátásom szempontjából alapvető fontosságúak a közösségek, köztük a sport körül szerveződők. A kifinomultság pedig azt jelenti, hogy a lelkesedés nem párosul agresszióval, a másik ócsárlásával, vagy valamiféle vággyal a dominancia iránt. Nyilván a meccs hevében nem az ellenfél drukkereit illeted elismeréssel, de az igazsághoz tartozik, hogy a nagy rivális Újpest szurkolóit is nagyon tudom becsülni, mert szerintem erény, ha valaki a magyar foci színvonala ellenére kitart a klubja mellett és kijár a meccsekre, áldozatot hoz a csapatért.

Éles kanyarral kötnék át: ahogy a sport is képes sokakat bevonni és lelkesíteni, újabban ez a célja a Hungary Helpsnek is. Állami projektként indult, de mostanra egy ügynökség is a program mellé áll, és cél, hogy minél többeket bevonjon a segítő munkába. Hogyan tervezik ezt?

Szeretném leszögezni, hogy a Hungary Helps nagyon sokaknak segít, vallástól függetlenül, hiszen a szenvedésnek nincs keresztlevele. Ugyanakkor nagyon fontos volt, hogy elindulhatott az üldözött keresztényeket segítő alprogram, ami kormányzati szinten abszolút hiánypótló volt a világban. Ennek a legnagyobb eredménye Tell-Aszkuf település újjáépítése, a település megmentése. Sokak részéről tapasztaltuk a vágyat, hogy segíthessenek. Több ízben előfordult, hogy valaki bekopogtatott az államtitkárság ajtaján, hogy adományt juttasson el rajtunk keresztül az üldözött közösségeknek. Erre az igényre válaszul hozzuk létre a közösségi segítségnyújtás kereteit. Egyrészt készen állunk majd arra, hogy magánadományokat fogadjunk, amelynek sorsát át is láthatja az adományozó. Ezt megelőzően azonban elindítjuk a Hungary Helps önkéntes programját, melynek célja, hogy az erejük teljében lévő, segítőkész emberek meglátogathassák ezeket a közösségeket és helyben, hasznos munkával segíthessék őket. E téren persze alapvető a biztonságos helyszínek kijelölése.

Elképzelhető, hogy ebben egyházi segítő szervezetekkel működjenek együtt?

Igen, a pilot szakaszban magyarországi és a helyszíneken jelen lévő jószolgálati szervezetek együttműködésével építjük ki a programot. Megható egyébként, hogy a magyarok mennyire szívesen segítenek. A kárpátaljai, Beregszászon működő magyar református közösség például egy családi nap keretében gyűjtött adományt az iraki keresztények számára, pedig jól tudjuk, hogy a kárpátaljai magyarság sincs könnyű helyzetben. Mégis, számukra nagyon fontos volt az, hogy a náluk is nagyobb szükséget szenvedőket tevőlegesen támogassák. Ezt az adományt mi kiegészítettük és Irakban Taracközi Ferenc lelkész úr adhatta át a közössége nevében. De volt példa az „özvegy asszony két fillérje” példabeszéd valóságára is, amiről tudjuk, hogy szintén rengeteget ér!

Mik az idei év prioritásai a Hungary Helps projektjei kapcsán?

Fel kell nőnünk ahhoz a folyamathoz, melynek során a Hungary Helps nemzeti politikává vált. Ahhoz, hogy sok közösség számára az utolsó reményt jelenti a mi támogatásunk, mert másoktól hiába várták. Nagy a felelősségünk, mert nemzetközi szinten is egyre nagyobb figyelem és elismerés övezi a programunkat. Nem elég, hogy sikeres támogatási projekteket vezettünk, folyamatosan fejlődnünk kell, igazán profikká kell válnunk. Mindez a szervezeti aspektus.

Ha pedig a Hungary Helps egészét, azaz a magyar humanitárius politika teljességét nézzük, a multilaterális programok felől a bilaterális együttműködések felé kívánunk elmozdulni. Azon olvasók kedvéért, akik nem humanitárius szakpolitikai kérdésekkel kelnek és fekszenek; ez azt jelenti, hogy a magyar segítő politika egyre kevésbé szóljon arról, hogy egyfajta tagdíjat fizetünk nagy szervezeteknek, akik aztán kevésbé átláthatóan költik el a forrásokat, inkább egyre nagyobb arányt képviseljenek azok a programok, amelyek keretében a magyar adomány közvetlenül érkezik a szükséget szenvedő helyre és valóban arra fordíthassák, amire égető szükségük van.

Az üldözött keresztények megsegítése szempontjából pedig az utánkövető támogatásokon lesz a hangsúly azokon a területeken, ahol már eredményeket értünk el, és ahol ezeknek az eredményeknek még nagyobb lehet a társadalmi haszna, ha folytatjuk a támogatást. Ilyen területként elsősorban a Ninive-fennsíkot tudom megjelölni.

Azt világosan kell látnunk, hogy nagyon komoly gond ma a keresztényüldözés. A világ több térségében üldözik, fenyegetik, megölik a keresztényeket. A vallásukért üldözött emberek közül minden 4. keresztény. A tömeges migrációval a keresztényellenesség és az antiszemitizmus is egyre erősebb Európában. A magyar kormány álláspontja, hogy meg kell védeni Európa keresztény kultúráját, máskülönben vége lesz Európának, az európai nemzetnek és létformának.

Mi most a helyzet Észak-Irakban, ahol vitathatatlan a magyar segítség jelentősége?

Billeg a helyzet, versenyt futunk az idővel. A másfél milliós keresztény közösségből alig kétszázezren maradtak. Akiknek újjáépült az otthonuk, már visszatértek szülővárosukba, de még mindig nagyon sokan élnek belső menekültként az országban. Nekik sem határtalan a türelmük, illetve a lehetőségük a boldogulásra, ezért, ha nem kapnak időben segítséget, elhagyják a Közel-Keletet. Eközben vizsgáljuk annak a lehetőségét is, hogyan lehetséges a program földrajzi kiterjesztése – ennek kapcsán elsősorban a szubszaharai övezet jöhet szóba. Természetesen szem előtt tartjuk a Hungary Helps ökumenikus alapelvét is, azaz igyekszünk a szükséghez mérten és arányosan segíteni a különböző felekezetekhez tartozó keresztény közösségeket.

E téren van még tennivaló?

Most próbáljuk felmérni a rejtettebben működő, kisebb intézményi háttérrel és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező protestáns közösségek helyzetét és a segítségnyújtás lehetséges formáit.

Magyarország egyik, ha nem a legsikeresebb politikai innovációja az üldözött keresztények megsegítésére létrejött államtitkárság. Ezt a munkát már komoly díjjal is elismerték, a közelmúltban pedig együttműködési megállapodást kötöttek az Egyesült Államok humanitárius és nemzetközi fejlesztési szervezetével is. Hogy áll ez az együttműködés?

Két jelentős kormányközi megállapodásunk van ezen a területen: az egyik partner Lengyelország, a másik az Egyesült Államok. Lengyelország esetében a tettek mezejére léptünk és elindítottuk a közös programunkat. Az USAID-val kötött megállapodás önmagában is hatalmas elismerés, azonban egyikünk sem elégszik meg egy szépen aláírt papírral. Most tartunk a közös projektek kiválasztásánál, az elsők Észak-Irakban kezdődhetnek meg. Bízom abban, hogy már az idén elindulhat az első amerikai-magyar-program. A nemzetközi együttműködés terén a célok határozottak: azt szeretnénk, ha a Hungary Helps kibővülne egy V4-es, vagy akár szélesebb körű közép-európai partnerséggé. Ezt segítendő január első napjától kezdődően miniszteri biztos is segíti a munkánkat Juhász Hajnalka személyében.

Nagyon sok nyugati politikussal, újságíróval találkozik, beszélget. Mi a benyomása, hogy értékelik a magyar erőfeszítéseket?

Amit mi teszünk, szembe megy a liberális, píszí korszellemmel. Már az is botrányszagú, amikor kimondjuk azt, ami nyilvánvaló, miszerint Magyarország keresztény kultúrájú ország. Külföldi kereszténydemokrata politikusokkal beszélgetve azt tapasztalom, hogy meg van kötve a kezük, nem tudnak kiállni Magyarország mellett, akár identitáspolitikáról, akár más szakpolitikai kérdésről van szó, mert félnek a médiavisszhangtól, a hisztérikus reakcióktól. Gyengébb a pozíciójuk, ezért bármennyire is egyetértenek velünk, nem mernek nyíltan támogatni.

Így történhet meg, hogy az Európai Parlamentben kereszténydemokrata képviselők megszavazzák a hazánkat egészen gyalázatos módon elítélő Sargentini-jelentést, majd ugyanezek az emberek a zárt ajtók mögött elismerésüknek adnak hangot és folytatásra buzdítanak minket.

Sőt, arról beszélnek, hogy irigyelnek bennünket, amiért ilyen határozottan kiállhatunk azon értékek mellett, amelyekben hiszünk. A nyugati politikusok nagyon tartanak a liberális, sok esetben keresztényellenes sajtó ütéseitől – és a félelmük sajnos nem alaptalan.

Puskás Balázs, Vágvölgyi Gergely

Fotó: S4C.News, Vermes Tibor.