Miért tüske a kereszténység a világ szemében?

Miért a kereszténység a legüldözöttebb vallás? Miért is terhes a világnak sokszor a keresztény állásponttal szembesülni? Miért vagyunk mi "idegesítőek, ostobák, bigottak és maradiak"? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre talán sok mindenkiben nincs letisztázva a válasz, vagy csak értetlenül állnak a jelenséggel szemben. Cikkünkben most ezekre a kérdésekre próbálunk válaszokat találni.

A válaszokért nem kell messzire menni, a Bibliában minden ilyen jellegű kérdésünkre választ kapunk. “Akinek van füle, hallja meg!

Nem vagyunk a részei, ezért nem érthet meg minket a világ

A bűnbeesés által mérhetetlen szakadék jött létre a Teremtő és a teremtett ember között, de még pünkösd óta is – miután a megváltásunk bekövetkezett, a Szentlélek pedig kiáradt – sebzettségünk miatt sajnos csak elég ritkán, a szentek által nyerhetünk bepillantást abba az életbe, amelyet tulajdonképpen az Isten eredetileg is szánt nekünk. A világ, amely minderről tudomást sem szeretne venni, a kezdeti állapotokhoz hasonló mérhetetlen távolságban van a keresztény ember motivációinak, indokainak, hajtómotorjának megértésétől.

“Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” /Jn 15, 18-21/

Krisztust követjük

Azt a Krisztust követjük, aki a botlás köve és a botrány sziklája. Jézus mellett nem lehet szó nélkül elmenni, nem lehet langyos középutat választani. Nem csak azért nehéz a kor kérdéseiben állást foglalni – ami magával hozza azt, hogy a keresztény döntések teljesen abszurdnak tűnnek a világ szemében -, mert egyszerűen “nehéz” kérdésekről van szó. Sokkal inkább azért, mert a keresztények szerint, ha valamennyire is az Isten törvénye által próbálna meg a világ élni, el sem jutnánk olyan végpontokra, amikor valójában már csak a rossz és a kevésbé rossz lehetőségek közül lehet választani.

Lásd abortusz: az Isten a szexualitást a házasság (nézzük ezt most az eredeti értelmében, egy férfi, egy nő, mindhalálig!) kötelékén belülre teremtette,

a Szentháromság ikonjának leképezésére, a két ember és az Isten közötti szövetség megerősítésére, a testünkkel való szeretet legteljesebb kifejezésére, amely szabad (pl. a bizonytalanság félelmétől, hogy nem ez az ember lesz mindig a társam), hűséges és gyümölcsöző. Csak akkor jöhet szóba az, hogy mikor abortáljunk (a 24. hétig, vagy a születésig), ha már az azt megelőző kérdést is figyelmen kívül hagytuk.

“Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket.” /Mt. 24,9/

“Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim.” /Zsolt. 69,5/

A világ gyűlöli az Istent, és mi Őrá emlékeztetjük a világot

Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” /Jn. 15,18/

Arra hívott Isten, hogy jel legyünk a világban. Böjte Csaba testvér annyira szépen beszél mindig arról, hogy a rosszat nem rosszal, hanem jóval kell viszonozni, hogy egy sötét pincében a legkisebb gyertyának is tündöklő fénye van. Merjünk mindig jót tenni! 

“S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.” /Lk. 5,15/

“Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét művel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sőt a tetteseknek még helyeselnek is.” /Róm. 1,28-32/

Elvetik az evangéliumot

Pál apostol nem is foglalhatná össze szebben, miért nem érv a világ szemében a Biblia tanítása, miért nevetség tárgya sokszor a kereszténység. Hogy ne a gőg szóljon belőlünk, fontos megjegyezni, Istentől a hitet mind ajándékba kaptuk, nem érdemeinkért és teljesítményeinkért. Jó szándékkal kell megállnunk azok előtt, akik önhibájukon kívül nem ismerhetik meg az Istent, és szilárdan azok előtt, akik önként mondtak le Róla.

Azt hiszem, senki nem ismerte, vagy tapasztalta meg igazán az Isten szeretetét, aki képes végleg tudatosan elfordulni Tőle.

“A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek,mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél.” /1Kor 1,18-25/

Az emberek általában nem szívesen szembesülnek az igazsággal

Radikális a keresztény tanítás, de csak a világ számára. A GPS sem tárgyal sokat, ha folyamatosan tévúton jár az ember, csak annyit mondogat: újratervezés… újratervezés. Ahogy nyílik az olló a világban jelenlévő egyre több jó és egyre több rossz között, úgy válik egyre elérhetetlenebbé az emberek számára az, hogy csupán kisebb lépéseket legyen elegendő megtenni az érdemi változás érdekében.

Magyarország egyik, ha nem a leghíresebb motivációs előadója úgy hirdeti: engedjük el a megbánást. Miért nem akarnak az emberek a bűneikért elszámolni? Belátni, ha valamit nem jól csináltak, másokat megbántottak, megnyomorítottak, hazudoztak, kihasználtak, rágalmaztak? 

Hogy lehetne elengedni a megbánást? Hogy lehet e nélkül előrelépni?  Hogy oldozhatná fel az ember saját magát? Abszurd, hogy egy ilyen ember ma, ilyen széles közönség előtt hitelt kap.

“Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam nektek?” /Gal. 4,16/

Összetévesztik a szeretetet a gyűlölettel

Az LMBT-témákban jön elő talán a legtöbbször manapság, hogy a “kirekesztő, képmutató és gyűlölködő” egyházról beszélnek az emberek. Hogyan prédikálhatnak szeretetről, mikor nem fogadják el a melegeket? A témában Papp Miklós görögkatolikus atya tökéletesen összefoglalja a kereszténység álláspontját.

Azt hiszem, a válasz kulcsa itt abban rejlik, hogy sokan nehezen tudják elképzelni azt, hogy az adott személy és az ő cselekedetei elválaszthatók egymástól. A legegyszerűbb talán úgy leírni ezt, mint a családi kapcsolatokat.

Fontos tudni, hogy a szeretet nem egy érzés, hanem döntés. Lehet, hogy a feleségem/férjem, vagy a gyerekem egy ostoba tuskóként viselkedett, vagy mérgében felgyújtotta a fészert, de nem létezik, hogy ennek ellenére ne szeressem.

Mindezzel együtt elítélem a tettét, hogy felgyújtotta a fészert, ennek a cselekedetének lesznek következményei is, melyek terhesek és igen sokszor súlyosak lehetnek, de őt magát szeretem.

Hamis tanítók

Sokan vannak, akik hamis képet festenek az egyházról. Itt most nem az egyéni gyarlóságokra gondolok, hiszen a keresztény embereknek minden egyes bűne nem csak a saját lelkét, de az Egyház világban formálódó képét is ekézi, hanem azokra az emberekre, akik komoly befolyással és tekintéllyel bírnak, és szándékosan vezetik félre a népeket. 

Azoknak, akik számára csak a szeretetről és az elfogadásról prédikálnak, furcsa lehet a bűnbánat és bűn szavakkal találkozni. Joggal mondhatnák, hogy “Jézus csak a szeretetről beszélt, Isten a szeretet, nincs igazatok” – hiszen félrevezették őket. 

De egyházon kívül is, ahol a legújabb tudományágakat annak szolgálatába állítja az ember, hogy új törvényt alkosson az életnek egy olyan korban, ahol a legtöbb ember istene valóban a természettudományok és a pénz, nem szabad szótlannak maradni.

“Az Istennel való béke gyakran jelent békétlenséget az emberekkel.” /A. W. Tozer/

“Nem arra hívattunk, hogy olyanok legyünk, mint más keresztények. Arra hívattunk, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus.” /Stacy L. Sanchez/

Varga Gergő Zoltán

 

A cikk megírását a Bible Reasons írásai segítették.
Kép forrása: Pinterest

Iratkozzon fel hírlevelünkre