Második Mohács: a Voronyezsi katasztrófára emlékezünk

A huszadik század történelme kevés sikert, dicsőséget hozott a magyar nép számára. Az évszázad során egymást érték a nemzeti sorstragédiák. Át kellett élnünk Trianon fájdalmát, a Vörösterror kegyetlenségeit, családok tízezreinek kellett elsiratniuk a Don- kanyarnál elesett katona fiaikat, aztán jött a Rákosi-diktatúra, az ’56-os forradalom leverése, és a Kádár- rendszer okozta trauma. És még hosszasan lehetne sorolni a csapásokat.

A II. világháború katasztrofálisnak bizonyult számunkra, az ott keletkezett nemzeti sebek egy része mai napig nem gyógyultak be. Ezek sorába tartozik a 2. magyar hadsereg pusztulása a Don-kanyarban, az áldozatok előtt a február 9-ikei emléknapon tisztelgünk.

A Donnál történtekről részletesen beszámoló írásunk ide kattintva érhető el.

Konok Tamás alezredes / Forrás: Fortepan

1943. január 12-én a szovjet hadsereg támadást indított a németek oldalán harcoló magyar csapatok ellen. A farkasordító hidegben megfelelő téli ruha és fegyverzet nélkül, a komoly létszám – és felszerelés hiánnyal küzdő magyar alakulatok az offenzívát nem tudták megállítani, a németek lényegében meghalni küldték a magyar katonákat. A Voronyezs térségében harcoló 2. magyar hadseregből  40 ezren vesztették életüket, 70 ezer katona pedig fogságba esett. A foglyokat a Gulagra szállították, közülük sokan – mintegy tízezren – ezekben a munkatáborokban haltak meg.

A nemzet lelkében ezt az óriási sebet mélyítette, hogy mivel katonáink a németek oldalán a szovjetek ellen harcoltak a kommunista diktatúra évtizedei alatt az elesett katonákról még megemlékezni sem lehetett. Feláldozásuk története a magyar történelem egyik legszomorúbb fejezete, sokan éppen ezért “második Mohácsként” emlegetik a tragikus eseményt.

Nemeskürty István, Requiem egy hadseregért című műve foglalkozott a 2. magyar hadsereg történetével. Arra, hogy a maga mélységében sikerüljön a témát feldolgozni egészen 1983-ig kellett várni, akkor készült el ugyanis Sára Sándor nagyívű dokumentumfilmje, a Pergőtűz. A bemutatót követően gyorsan be is tiltották és egészen 1993-ig várni kellett arra, hogy a teljes változata a közönség elé kerülhessen. A filmben megszólaló túlélők voltak azok, akik végül Csoóri Sándort arra inspirálták, hogy megírja A magyar apokalipszis című, döbbenetes erejű történelmi esszéjét a doni magyar katasztrófáról.

 

„Eltéved a fájdalomban, az őrjítő tehetetlenségben, eltéved halott barátjával a hómezőn, félméteres jégcsapokat tördel le kinőtt szakálláról, mert sebzi már az állát, noha sajnálja is a jeget, mert a jég jobban csillapítja a szomjúságot, mint a hó.”

– A magyar apokalipszis (részlet)

 

Szinte nem volt olyan felvidéki család, amelyiket ne érintette volna valamelyik hozzátartozóján keresztül a doni katasztrófa, ezért is fontos, hogy emlékezzünk az elesettekre, emlékezzünk és feldolgozzuk ezt a nemzeti tragédiát.

Borítókép: fortepan

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Látogatási tilalom van a váci kórházban is
Az örömöt keresni kell, nem kergetni
Havazás miatt figyelmeztetést adtak ki két megyére