Kevesen tudnak olyan elszántsággal dacolni a diktatórikus hatalmakkal szemben, mint ahogy az egykori esztergomi érsek és bíboros, Mindszenty József tette. Életútja jó példája annak, hogy miként tud kiállni és erkölcsi téren győzelmet aratni az egyén a hatalom elnyomásával szemben. A hercegprímást a kommunisták 70 éve, 1949 február 8-án egy kirakatper során ítélték el, többek közt arra is hivatkozva, hogy a hercegprímás "a harmadik világháború előkészítésében" is részt vett.
Mindszenty József 1892-ben született Pehm József néven, a Vas vármegyei Csehmindszenten. Elemi iskolai tanulmányait itt végezte, gimnáziumban azonban már Szombathelyen tanult. A sikeres érettségit követően jelentkezett a papi szemináriumba és 1915-ben szentelték pappá.
Papi tevékenysége mellett már fiatalkorától kezdve részt vett a politikai élet alakításában is. 1919-ben a Tanácsköztársaság ideje alatt két hónapra internálták emiatt.
1919 végén Zalaegerszegen kapott plébánosi kinevezést, s az elkövetkező éveit itt töltötte. Ő kezdeményezte a Jézus Szíve templom építését, amely az utolsó osztrák-magyar uralkodónak, az 1922-ban elhunyt IV. (Boldog) Károlynak is emléket állított. Mindszenty Zalaegerszegen számos karitatív kezdeményezés támogatásáról, valamint legitimista nézeteiről híresült el.
Mindszenty 1938-ban gyóntat az Eucharisztikus Kongresszuson. Forrás: Fortepan
hirdetés1937-ben pápai prelátussá nevezték ki. Vezetéknevét 1942-ben a német eredetű Pehm-ről- születési helye után – Mindszentyre változtatta. 1944-ben Veszprém püspökévé nevezték ki, felszenteléséről felvétel is készült, amely itt megtekinthető.
1944-ben azok közé tartozott, akik támogatták Magyarországnak a háborúból való kiugrását. Ennek kudarca, illetve a nyilasok hatalomra kerülése után nem volt hajlandó misét celebrálni az új, hungarista állam ünneplésére, továbbá megtagadta a közszolgálatot végző személyek részére előírt eskü letételét is, valamint felemelte szavát a zsidóüldözések ellen. Emiatt a nyilasok elfogták és Sopronkőhidára hurcolták – ez volt a második alkalom amikor megtapasztalhatta a diktatúrák üldözését.
Innen végül a szovjetek érkezésekor szabadult. Serédi Jusztinián esztergomi érsek halálát követően ő került a prímási székbe, innentől kezdve a magyarországi kommunisták már veszélyforrásként tekintettek a személyére. A Szentszék úgy próbált védelmet biztosítani Mindszentynek, hogy 1946 elején bíborossá is nevezte ki.
A Szent István Körtemplom (Santo Stefano Rotondo), amely Mindszenty bíborosi címtemploma lett. Rómában járva a Colosseum-tól nem messze ma is megtaláljuk a templomot! Forrás: Wikimedia Commons
Mindszenty személyében egy elveihez ragaszkodó, minden megalkuvást elutasító vezető került a magyar katolikus egyház élére. A főpap továbbra is aktív volt a politikai életben, így állandóan konfrontálódott az egyeduralomra törő magyar kommunistákkal. Szót emelt a felvidéki magyarság deportálása és a magyarországi németek kitelepítése ellen, ellenezte a katolikus sajtó korlátozását, a hitoktatás fokozatos betiltását, a katolikus intézmények államosítását.
Mindszenty a népi demokráciával szemben kereszténydemokráciát és keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat hirdetett.
Mindszenty 1947-ben. Forrás: Fortepan
A kommunisták olyannyira ellenségnek tekintették őt a fentiek miatt, hogy Rákosi Mátyás pártfőtitkár 1948 januárjában kiadta az utasítást, amely szerint: “a klerikális reakcióval az év végéig végezni kell” – elsősorban magát Mindszentyt értve e reakció alatt. A politikai rendőrség létrejöttét követően külön csoport foglalkozott “Mindszenty személyével és a köréje gyűlt reakciós körrel”. Az ÁVH folyamatosan megfigyelte és lehallgatta őt, leveleit felbontották és a körülötte álló személyek közül is sikerült néhányat beszervezniük a pártállam gépezetébe – fenyegetésekkel, vagy ellenszolgáltatások kínálásával.
A kommunisták gyakorlatilag minden elérhető propagandaeszközt bevetettek az esztergomi érsek lejáratására. Mindszentyre zúdult az általuk üzemeltetett sajtó rágalomáradata is. A bíboros 1948. november 18-i pásztorlevelében utasította vissza a vádakat. Ekkor már folyt az ellene formálódó per vádlottjainak begyűjtése, illetve december 23-án az érseki palotában is házkutatást tartottak.
Mindszentyt 1948 karácsonyának másnapján, december 26-án tartóztatták le, elhurcolása előtt e szavakat vetette papírra:
“Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemről. Nincs vallani valóm, és semmit nem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyengeségének következménye és azt eleve semmisnek nyilvánítom.”
A kommunista-párti sajtóban december 28-án megjelent rövid közlemény szerint hűtlenség (hazaárulás), a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés miatt kezdődött ellene eljárás.
Az ÁVH hírhedt székházában, az Andrássy út 60-ban heteken keresztül testileg-lelkileg kínozták, megalázták és vélhetően akaratbénító szereket is kapott. Később kiadott emlékirataiban így írt erről:
„Éjjel 11 óra. Megint kihallgatásra visznek, 72 órás nem alvás és az állandóan megismételt gumibotozások után. A vallatás tárgya egész éjjel az összeesküvés és kémkedés. Most már teljesen magamra maradtam, kimerülten és elcsigázottan. Egyedül kell érvelnem, amikor újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá nőtt jegyzőkönyvkötegeket. Amíg az aláírást megtagadom, Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is, nem engednek aludni.”
A mindennapos gumibotozás, a 72 órás ébrenlét és az élelemmegvonás hatására Mindszenty végül megtört, és beismerte a koholt, képtelen vádakat, amelyek szerint részt vett a harmadik világháború előkészítésében, kémkedett a nyugati hatalmak számára, jelentős összegeket küldött külföldre és megpróbálta átjátszani a Szent Koronát Habsburg Ottónak.
Mindszenty a kicsikart írásos vallomásokon aláírását a C.F, vagyis coactus feci rövidítéssel látta el – latinul ez annyit tesz, hogy “kényszerből tettem”. Vallatói eleinte azt hitték, hogy egyházi tisztségét jelölte meg így:
„Beküldtem egyszer Mindszenty jegyzőkönyvét olyan aláírással, hogy neve alatt c. f. volt. Rákosi Mátyás megkérdezte, mit jelent a c.f. Azt válaszoltam, „valami vallási marhaság”. „Nem! Ez nem vallási marhaság, hanem azt jelenti, egy szó sem igaz.”
Mindszenty és hat társának pere 1949. február 3-án kezdődött. A tárgyaláson csak előre kiválogatott közönség vehetett részt, de a rádió időről időre közvetítette az üléseket. Mindszenty a per során az alábbi beszédet mondta, amelyben elismerte a vádakat, bár a bűnösség vállalása helyett megbánásról beszélt, az utolsó szó jogán pedig békét kért lelkének:
„Tisztelt Népbíróság!
Az utolsó szó jogán egy férfiú áll a magyar népbíróságnak a színe előtt, jelentős országos állásban és vádaktól terhelten. Félévszázados adottsággal állok itt, egy határozott neveléssel és alapelvekkel. Ez a nevelés és ezek az alapelvek ugyanúgy vannak beépítve egy emberi életbe, mint ahogy a földre rá van építve a vaspálya. Ez a vaspálya visz és megmagyaráz sok mindent.
Hálát adok az Istennek, hogy életem folyamán a jó szándékot nem veszítettem el. Reám a II. világháborús összeomlás után egy nehéz történelmi szerep várt, s ez abban állott, hogy nekem kellett az Evangélium összefogó világosságának és szeretetének a meghirdetője lenni. Ma reggel ez az imádság jött az ajkamra: Da pacem Domine in diebus nostris, in diebus istis! – Uram, adj békét ezekben a napokban!
Nem a közeli vagy távol-jövőbe, hanem érdekes, ez az ősi imádság azt mondja: ezekben a napokban. S ezt a békét én kértem az én Egyházamnak, amelynek szeretetét elhoztam ide is. Ezt a békét kértem a magyar államnak, amely iránt való engedelmességemet megmutattam; s ezt a békét kérem a magam lelkének is…”
A népügyész halálbüntetést kért Mindszentyre, akit azonban február 8-án életfogytiglani fegyházbüntetésre ítéltek, ezt másodfokon is helybenhagyták. Vélhetően a nemzetközi felháborodás elkerülése érdekében döntöttek így, és azt is felmérték, hogy veszedelmes lenne mártírt csinálniuk a bíborosból. Mindemellett az ítélet után tüntetések kezdődtek külföldön, a pápa kiátkozta a bírósági eljárásban résztvevőket és az ENSZ közgyűlése is napirendre vette a Mindszenty-ügyet. Mindez azonban nem módosított belföldi helyzetén, és a kommunisták elérték céjukat: 1950 augusztusában Grősz József kalocsai érsek aláírta az állammal az egyház működését korlátozó megállapodást.
Mindszenty az elkövetkező éveket fogságban, illetve romló egészsége miatt időnként rabkórházban vagy házi őrizetben töltötte. Az 1956-os forradalom idején sokak mellett őt is kiszabadították, november 3-án beszédet is mondott a rádióban.
A forradalom leverése után az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, itt végül tizenöt évet kellett eltöltenie. Ennek során leveleiben mindvégig értesítette a Nyugatot a magyarországi helyzetről.
Emlékezetes, hogy 1961-ben, beiktatását követően a szintén római katolikus vallású John F. Kennedy amerikai elnök is levelet írt neki, biztosítva őt arról, hogy továbbra is az Egyesült Államok védelme alatt fog állni.
Végül a Szentszék, az Egyesült Államok és a magyar kormány megegyezése nyomán 1971. szeptemberében elhagyhatta az országot. Ezután a világszerte szétszóródott magyarok összefogását tűzte zászlajára, s ennek érdekében számos körutat tett. Járt Kanadában, az Egyesült Államokban (ennek során egyébként a Dallasi Egyetem Díszdoktorává avatták), Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Ausztráliában, és Új-Zélandon is. A magyarok mindenütt lelkesedéssel és tisztelettel fogadták és sokan fölkeresték őt Bécsben személyesen, vagy levélben.
1973-ban konfliktusba keveredett a Szentszékkel, mivel az 1971-es megállapodás kitétele volt az is, hogy Mindszentynek tartózkodnia kell a Magyar Népköztársaságot érintő megnyilvánulásoktól. Ennek a kitételnek pedig a Szentszék értékelése szerint Mindszenty emlékirata nem felelt meg, amelyet ebben az évben készített elő kiadásra. VI. Pál pápa a tisztségből történő lemondásra szólította fel, s miután ennek Mindszenty nem engedelmeskedett, az esztergomi érseki széket 1974-ben megüresedettnek nyilvánította.
Mindszenty 1974-ben. Forrás: Wikimedia Commons/Rob Mieremet
Mindszenty József végül 1975. május 6-án hunyt el. Hamvait 1991. május 4-én hozták haza Mariazellből, és az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájában helyezték végső nyugalomra. A rendszerváltás után koncepciós per áldozatának nyilvánították és rehabilitálták, a Fővárosi Bíróság 1990. május 18-án kimondta, hogy az ellene hozott népbírósági ítéleteket semmisnek kell tekinteni. A hercegprímás teljes jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálására – Erdő Péter bíboros kérésére – 2012 márciusában került sor. Közben 1994-ben megkezdődött szentté avatási eljárása is.
Életútja, illetve az ahhoz kötödő, példaértékű magatartás az 1973-ban, a kanadai és amerikai magyarokhoz írt levelének soraiból világlik ki leginkább:
Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával… Isten fiatal. Övé a jövő.
Mindszenty első magyarországi szobrát a rákosszentmihályi Szent Mihály templom előtt állították fel.Forrás: Wikimedia Commons/VinceB
Forrás: MTI, duol.hu, kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons
