Így üzent át a vasfüggönyön a beatzene
A Beatles-t 1960-ban Liverpoolban alapította négy fiatal zenész: John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr. Zenéjükben elsősorban a rock and roll, a beat és a skiffle műfajait ötvözték, de számos más műfajban is kipróbálták magukat.
A Beatles tagjai
Kezdeti népszerűségüket elsősorban a lázadásnak, az „ellenkultúra” megtestesítésének köszönhették. Eleinte Liverpoolban és Hamburg klubjaiban koncertezve szereztek jelentős hírnevet. Első tengerentúli koncertjüket 1964-ben rendezték, melyet követően már egyértelműen a legnépszerűbb zenekarnak számítottak az egész világon.
Karrierjük töretlenül ívelt felfelé, zenéjükhöz ekkor már filmeket is forgattak, felismerve ennek jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket.
1965-ben jártak Elvis Presley villájában. A korabeli könnyűzene legnépszerűbb sztárjai találkoztak akkor, amikor a „fantasztikus négyes” tagjai a rock ’n’ roll királyával paroláztak. A találkozó érdekessége, hogy egyetlen fotó vagy hangfelvétel sem készült róla, ugyanis a felek nem a nyilvánosság kedvéért, hanem éppen annak kizárásával akartak találkozni. A Beatles későbbi nyilatkozatai arról tanúskodnak, hogy a magánéletben Elvis visszahúzódó személyiség volt színpadi énjéhez képest. A találkozón emiatt csupán hétköznapi, felszínes dolgokról beszélgettek.
A kínos, feszengő csevegést végül azzal oldotta fel Presley, hogy gitárt hozatott a gombafejűeknek, és együtt kezdtek zenélni. A beszámolók szerint hamar megtalálták a közös hangot.
A találkozó hátterében persze üzleti érdekek is álltak. A Beatles menedzsere, Brian Epstein arra akarta rábeszélni Elvis menedzserét, hogy a Király menjen velük turnézni Nagy-Britanniába.
A Beatles 1965-ben egy korabeli plakáton
Az együttes hanyatlásának, szétesésének kezdete 1966-ra tehető. Júliusban a Fülöp-szigetekről szó szerint menekülniük kellett, mivel, nem szándékosan ugyan, de megsértették a first lady-t azzal, hogy menedzserük nem fogadta el a reggelire szóló meghívást. Nem sokkal ezután pedig nyilvánosságra került John Lennon egy korábbi interjúja, melyben viccelődve úgy nyilatkozott zenekaráról: „népszerűbbek vagyunk már Jézusnál is”. Azt is hozzátette, hogy hiába volt igaza Krisztusnak, a tanítványai közönséges emberek voltak, és nem az ő szellemében hozták létre a keresztény egyházat. Mindez komoly nemzetközi visszhangot, és sokakból ellenszenvet váltott ki. A Vatikánban, Spanyolországban, Hollandiában és Dél-Afrikában válaszul be is tiltották dalaikat.
Utolsó hivatalos koncertjüket 1966. augusztus 29-én adták San Franciscóban. Ezután főként a lemezek kiadására koncentráltak. A banda tagjai között a ’60-as évek végén egyre több konfliktus alakult ki, és ez 1970-ben hivatalosan is az együttes megszűnéséhez vezetett.
Előtte azonban stílusosan búcsúztak: előzetes bejelentés nélkül saját irodaházuk tetején adtak koncertet 1969. január 30-án. A ház körül összegyűlő tömeg teljesen leállította a környék forgalmát, ezért végül a rendőrök közbelépése vetett véget a koncertnek.
Bár a Beatles ’70-ben feloszlott, világszerte továbbra is zenészek ezreit ihlette meg. Hazánkban a legkomolyabb hatással talán az Illés együttesre voltak.
Bár a két zenekar teljesen más viszonyok, kulturális hatások és lehetőségek közt született, volt valami közös bennük: a kormányzat ellen való lázadás. A zenekar tagja, a 12 éve elhunyt Illés Lajos egyszer úgy fogalmazott, ahogy a Beatles polgárpukkasztó volt, úgy ők maguk „kommunista pukkasztóak”.
Akárcsak Angliában a Beatles, az Illés Magyarországon a fiatalságnak a hitet, az őszinteséget, a változtatni akarás értékeit adta át. A zenekar tehát jóval többet nyújtott a közönségnek a zenénél: életfelfogást, ízlésvilágot és egy szabadabb életre való törekvést. Épp emiatt a pártállam ügynökapparátusa mindvégig rajtuk tartotta a szemét, és vélhetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1973-ban felbomlottak.
Az Illés a maga korában az egyetlen olyan együttes volt, amely néha nyíltan, néha „virágnyelven” kritizálta a rendszert. Zenéjük, dalaik mondanivalójának különlegessége abban állt, hogy valóban össze tudta kötni az embereket, és nem feszültséget szított. Dalaik gyakorlatilag a rendszerellenesség alternatív kifejeződésévé, a korabeli ifjúság himnuszaivá váltak.
Érdekesség, hogy az Illés éppen 1970-ben utazhatott Londonba koncertezni. Sajnos a Beatles-szel ekkor már nem találkozhattak, pedig biztosan emlékezetes esemény lett volna.
A Beatles szobra Liverpoolban
Képek forrása: Pixabay, Wikimedia Commons
