Berlinben született a neves Polányi család sarjaként, apja, a polihisztor Polányi Mihály fizikai kémikus, közgazdász és filozófus, nagybátyja, Polányi Károly gazdaságtörténész, társadalomfilozófus és politikus volt. A kikeresztelkedett zsidó Polányi Mihály 1922-ben Németországba emigrált. Berlinben született fiának anyanyelve, ezért a német, majd az angol lett.

Később azonban több nyarat is Magyarországon töltött apai nagyszüleinél.

Nagyanyja, „Cecil mama” a század eleji Budapest legjelentősebb szellemi szalonját vezette, ahol a kor ismert közéleti személyiségei szinte naponta megfordultak. A család a nácizmus előretörése miatt 1933-ban Berlinből menekülni kényszerült. Polányi János, ezért az iskoláit az Egyesült Királyságban, Manchesterben kezdte el. A második világháború kitörése után, 1940-ben szülei a német bombázások elől három évre Kanadába, Torontóba küldték, a középiskolát Manchesterbe visszatérve fejezte be. Az ottani egyetemen 1949-ben végzett, majd 1952-ben kémiából szerzett PhD fokozatot.

1952 és 1954 között a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács ösztöndíjasaként Ottawában kutatott.

Ottawa után két évig az amerikai Princeton Egyetem kémiai fakultásának tudományos munkatársa volt. 1956-ban Torontóban telepedett le, hat év múlva a Torontói Egyetemen a kémia professzorává nevezték ki. 1975-ben munkássága elismeréseként a csak keveseknek adományozott University Professor tiszteletbeli címmel tüntették ki, amelynek azóta is birtokosa. Bár fiatalon a költészettel is kacérkodott, végül apja nyomdokait követve reakciódinamikai kutatásokba kezdett, a vegyi reakciók kinetikáját – a molekulák energiaállapotának a kémiai reakciók során bekövetkező változását –  vizsgálta. Az elemi atomi és molekuláris ütközések során bekövetkező energiaátadási folyamatot kutatva alapvető fontosságú felfedezést tett. Így a kémiai lézerek vizsgálatakor igazolta, hogy a vegyi reakció energiája közvetlenül alakul át lézerfénnyé.

hirdetés

Polányi dolgozta ki az infravörös kemilumineszcencia módszerét, amely szerint a gerjesztett molekulák infravörös fényt bocsátanak ki. A kémiai reakció során kibocsátott fény változásának színképelemzésével nyomon követte a kémiai kötések cserélődését, ezáltal meghatározta a molekulák mozgási és rezgési energiájának a vegyi reakciók kimenetelére gyakorolt hatását. 

Munkásságát számos akadémiai tagsággal és kitüntetéssel ismerték el.

1982-ben megkapta a rangos kémiai Wolf-díjat, majd 1986-ban neki ítélték a Nobel-díjat. A legnagyobb tudományos elismerést Dudley R. Herschbach amerikai és Yuan T. Lee tajvani-amerikai tudósokkal megosztva kapta a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért. A kitüntetés kétszeresen is hatással volt munkásságára. Egyrészt csalódottan vette tudomásul, hogy a Nobel-díjasokra háruló kötelezettségek (reprezentálás, látogatások, előadások tartása) miatt kevesebb ideje jut a kutatásra. Másrészt tudományos vizsgálódásai új irányt vettek, miután a díjátadó ünnepségen megismerkedett a fizikai Nobel-díjjal kitüntetett Ernst Ruskával, Gerd Binniggel és Heinrich Rohrerrel, az alagútjelenség vizsgálatához alkalmas elektronmikroszkóp felfedezőivel. Torontóba visszatérve munkatársaival az általa kidolgozott infravörös kemilumineszcencia módszere helyett már négy pásztázó alagútmikroszkóp (STM) segítségével folytatták a kémiai reakciók még aprólékosabb vizsgálatát. (Az STM mikroszkóp használata nem olcsó, darabonként mintegy 750 ezer dollárba kerül.)

Közéleti tevékenysége is jelentős.

A világ békéje és a nukleáris leszerelés kérdésében többször felemelte szavát, megalapította és elnökként vezette a kanadai Pugwash szervezetet, társszerkesztőként jegyzi a The Dangers of Nuclear War (1979) című könyvet. A tudományos és közéleti tevékenység mellett a művészetek és az irodalom iránt is érdeklődik, fiatalkorában a sportban is a kihívást kereste, a vadvízi kenuzás megszállottja volt.

Polányi János 2001 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, s a magyar származású Nobel-díjasok között is számon tartják.

Forrás: MTI