Orbán Viktor:„azt tette, amit tehetett, és amit tett, az nem volt kevés”

Az Antall József néhai miniszterelnök halálának 25. évfordulója alkalmából, Küldetés és szolgálat címmel rendeztek emlékkonferenciát az Országházban.

Az emlékkonferencián Orbán Viktor kiemelte: Antall József „azt tette, amit tehetett, és amit tett, az nem volt kevés”.

 A miniszterelnök a következőképpen folytatta a felsorolást: az adott körülmények között kész csoda volt, hogy egyben tudta tartani koalíciós kormányát, elindította a gazdaság szerkezeti átalakítását, elkerülte a pénzügyi összeomlást, volt ereje visszautasítani Soros György „országkifosztó javaslatát”, és a bizonytalan belpolitikai háttérrel is biztosan manőverezett a nemzetközi vizeken.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Boross Péter volt miniszterelnök és Antall Józsefné, a néhai miniszterelnök özvegye az Antall József halálának 25. évfordulója alkalmából rendezett Küldetés és szolgálat című emlékkonferencián – MTI/Illyés Tibor

Az eseményen Orbán Viktor kiemelte, hogy az egykori miniszterelnöknek nem volt meg a kétharmada, pedig ha meglett volna, megspórolhattunk volna húsz évet.

Emlékeztetett Orbán Viktor arra, amikor később követte Antall Józsefet a hivatalában, ugyanazt a küzdelmet kellett vívnia, amelyet elődje félbehagyni kényszerült: a harcot a posztkommunista erők ellen. Antall halála után még 17 évig kellett várni, hogy a keresztény, polgári és nemzeti Magyarország építéséhez hozzákezdhessenek.

Orbán Viktor elmondta, hogy 1990-ben nem sikerült szakítani a kommunizmussal; sikerült ugyan vele szemben többségre jutni, de szakítani nem. A szakítást politikai értelemben ugyanis az jelentette volna, ha sikerül megalkotni a kommunizmust lezáró és a nemzeti korszakot megalapozó, megnyitó új alkotmányt.

Kónya Imre korábbi belügyminiszter és Schmitt Pál volt köztársasági elnök – MTI/Illyés Tibor

A miniszterelnök úgy fogalmazta meg, hogy a konferencián arról lesz szó, mi mindent tett a néhai kormányfő, neki azonban az jut eszébe, hogy mi mindent nem tehetett meg, „pedig megvolt benne a tehetség, a tapasztalat, a legjobb életkorban volt, és a korszak is nagy tetteket kívánt”.

Orbán Viktor arra is kitért, hogy minden volt kommunista országban megalkották az új alkotmányokat legkésőbb a kilencvenes évek végéig, kivéve Magyarországon. Nekünk 2010-ig kellett harcolnunk érte – „nem várni rá, hanem harcolni érte” –, azok ellen, akik „a kommunizmus szellemi alapjait, felhígítva bár”, de elszántan védelmezték, akik a demokráciát és Magyarország jövőjét úgy képzelték el, ahogy 1990-ig volt, „persze megszabadítva az ideológiai túlzásoktól és lecserélve az egypártrendszer díszleteit”.

„Új alkotmány, új eszmei alapok, új hatalmi viszonyokat eredményező törvények nélkül Magyarország nem találhatott vissza a kommunizmus előtti önmagához, nem találhatott vissza az internacionalizmustól a nemzeti büszkeséghez, az ateizmustól a kereszténységhez és az osztályharcos irigységtől a polgári méltányossághoz” – hangsúlyozta Orbán Viktor.

Úgy vélte, új alapok nélkül ma nem lenne csaknem teljes foglalkoztatottság, munkaalapú gazdaság, 5 százalék körüli növekedés, és nem sikerülne a migráció ellen megvédeni magunkat.

A kormányfő arról is beszélt, hogy Antall József sosem állt össze a posztkommunistákkal, mert ezzel az „eredeti, szellemi, spirituális és történelmi célját, személyes küldetését, a polgári és keresztény Magyarország gondolatát és megteremtésének történelmi lehetőségét adta volna fel”. Tudta, hogy ha a „polgári, nemzeti és keresztény politikusok rövidtávú, kényelmi, haszonelvű megfontolásokból kompromisszumot kötnek a posztkommunistákkal, akkor hosszú időkre kompromittálják eszméjüket és vele a küldetésüket is”.

Kádár Béla közgazdász, az egykori Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős minisztere, Csáky András volt országgyűlési képviselő és Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) európai parlamenti képviselője az emlékkonferencián – MTI/Illyés Tibor

Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta:  hálásak vagyunk Antall személyes példaadásáért, a haza érdekében hozott személyes áldozatáért, a szeretetéért, a türelméért, és a bizalmáért, amellyel a fideszesekhez és rajtuk keresztül az új politikai nemzedékhez viszonyult.

A miniszterelnök a következőképpen zárta beszédét: „A Jóisten segítsen bennünket, hogy legalább utólag kiérdemeljük”.

(MTI)   

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre