Ha közel-keleti népirtásról beszélünk rendszerint a törökök és kurdok által elkövetett örmény népirtás merül fel. A jelenleg az Európai Unióba kapuját döngető Törökország elüldözte az oszmán népirtást túlélő keresztény közösségeket.
Az első világháború alatt a közel 1,5 millió keresztény örmény lemészárlása mellett, az oszmán-törökök elüldözték vagy lemészárolták az asszírok, szírek és káldok százezreit. A görög keresztények sem menekültek meg a törökök brutalitásától.
hirdetésA görög-török ellentét több évszázadra nyúlik vissza, de az Oszmán birodalom idején viszonylag békességben élhettek. Az oszmán törekvés, hogy a Boszporusz európai oldalán is legyen egy kis török többségű terület, sértette az egykori történelmi görög területeket.
Kilenc évig tartó véres szabadságharcban Görögország 1830-ban nyerte el függetlenségét az Oszmán birodalomtól. Az akkori göröghon lakossága épp meghaladta a hétszázötven ezret, ami megegyezett Konstantinápoly népességével. Az oszmán területeken viszont több mint 2 millió görög élt, ami háromszorosa volt az anyaországban élőknek. A görögök soha nem mondtak le a nemzetegyesítés politikájáról, aminek következményekét, újabb területeket szabadítottak fel az Oszmán Birodalom megszállása alól, és még Kis-Ázsiából is sikeresen csatoltak vissza görög lakta területeket.
A görög ortodox lakkosság aránya Isztambulban
Az I. világháború lezárása után Musztafa Kemal Atatürk vezetésével a török nacionalisták kiszorították a görögöket az ázsiai területekről, és százezrek menekültek Görögországba. A török földön maradt görög kisebbség sorsát az 1955-ös ciprusi krízis pecsételte meg.
1955 szeptemberében görögellenes tüntetések kezdődtek meg Isztambulban és Izmirben. A török hatóságok szemet hunytak az eseményekre. Az utcára vonuló dühöt nacionalista törökök kifosztották és felgyújtották a görög lakóházakat és az oktatási, szociális illetve egészségügyi intézményeket.
A görög katolikus és ortodox templomok és temetők a legfőbb célpontjuk volt a török csőcseléknek. Az akkori török kormány megtagadta a görög kisebbség védelmét, sőt a szakszervezetekkel karöltve gondoskodtak arról, hogy a pogrom szisztematikus legyen és a lehető legnagyobb pusztítással következzen be.
Az etnikai tisztogatás előtti napon a görög tulajdonban lévő boltokra, házakra fehér keresztet festettek, hogy a buszokkal és teherautókkal szállított provokátorok csak azokat az ingatlanokat fosszák ki.
Szeptember6-án a török lapok közlik, hogy minden török atyja és szeretet vezére Atatürk háza előtt bomba robbant, amiért egyből a görög kisebbséget tették felelőssé.
A járművekkel ellátott szakszervezetek három hullámban szállították a tüntetőket, akik először a görög kisebbség ellen léptek fel, bántalmazták őket és elűzték az otthonaikból. A második hullám dolga a görögök ingóságainak ellopása volt. Majd az utolsó hullámban a török tüntetők felgyújtattak minden görög kézben lévő ingatlant még a templomokat is.
A török karhatalom nem lépett közbe. Az Izmirben állomásozó NATO csapatok olyan parancsot kaptak az európai főparancsnokságról, hogy ne avatkozzanak közbe Törökország belügyébe.
Az isztambuli pogromban 36 görög vesztette életét. A város görög lakossága elmenekült az országból. A rombolás óriási méreteket öltött. 5317 görög ingatlant pusztítottak el vagy rongáltak meg. Köztük 4214 lakást, 76 templomot és keresztény intézményt, 110 szállodát, 27 egészségügyi, és 23 oktatási intézményt tettek a földdel egyenlővé.
Az 1955 szeptemberében végbement isztambuli pogrom az utolsó szög volt a kis-ázsiai görögök koporsójába. A térségben több ezer éven át élő görög közösség végleg eltűnt. Mára alig pár száz görög él Törökországban többségük egyházi személy és a Konstantinápolyi Patriarchátust szolgálja.
S4C.news – Kassab Adonis
