A keresztények szabadok, és nem a neoliberálisok foglyai
A nyelvpolitikai küzdőtéren is fordulatot kell végrehajtani – állítja Fricz Tamás, aki szerint a miniszterelnök tusnádfürdői beszéde az illiberalizmus átfogalmazására tett javaslatot. Szükséges, hogy ki tudjunk lépni a neoliberális világelit nyelvi diktatúrájából és keretrendszeréből. Amíg ez nem történik meg, addig a politikai, kulturális és értékbeli versenyt sem nyerhetjük meg.
A globalista liberálisok és a keresztény értékekre építő nemzeti szuverenisták közötti konfrontáció mára két önálló világkép lett. A paradigmaváltás érdekében ki kell szabadulni teljes egészében a liberális paradigmából, és a saját paradigmánk szerint kell értelmeznünk magát a háborút és a konfrontációt. Jelezve, hogy nem mi akartuk ezt a konfrontációt.
– Ha „illiberálisok” vagyunk, akkor az ő fogalmaik megítéltjei, az ő fogalmaik foglyai vagyunk, ha viszont bátran vállaltan kereszténynek, konzervatívnak és nemzetinek nevezzük magunkat, akkor vagyunk valóban szabadok
– nyomatékosítja a szerző.
– A keresztények és szabadok keresztény demokráciát építenek. Azt pedig mi tudjuk, de senkire sem kényszerítjük rá ezt a gondolatot, hogy a konzervatív és keresztény világlátás azért az egyedüli járható út az emberiség számára, mert nem akarja ideák mentén erőszakosan átalakítani a világot, hanem hagyja, hogy a világ építse fel önmagát, nemzetek által elhatározott, sajátos modellek mentén – írja Fricz Tamás.
A teljes írás itt olvasható.
Forrás: MN; a kiemelt kép illusztráció (Pixabay)