A háború és a népirtás elöl menekülő szudániak egyre nagyobb számban érkezhetnek meg Európába – Marsai Viktor a Vasárnapnak

Humanitárius katasztrófa fenyegeti Dárfúrt az Al Faserban elkövetett mészárlások után – állította legújabb Fókuszpont-elemzésében a Migrációkutató Intézet. A muszlim többségű országban élő keresztényeket is sújtó háború a kontinensünket is elérő migrációs hullámmal járhat. Több millió szudáni hagyta el hazáját, s közülük ma már sokan gondolják úgy, hogy Európába átjutva kezdhetnének új életet. A kérdésről a Vasárnap.hu-nak Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója nyilatkozott.

– Több mint 100 ezer ember hagyta el a Szudán nyugati részén fekvő Dárfúr egyik jelentős városát, Al Fasert az újabb harcok, kegyetlenségek, tömegmészárlások után. Vallási vagy etnikai alapon harcolnak, ölnek meg civileket az úgynevezett Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF), illetve egyáltalán kik ők?

– Amit Al Faserben, illetve a környékén és a tágabb dárfúri tartományon látunk, az egyértelműen etnikai alapú népirtás. A zömében arab népcsoportokhoz tartozó RSF-milíciák gyilkolták halomra a fúr, maszalit és zagava civileket, illetve részben a fogságba esett harcosokat.

Ez gyakorlatilag a 2000-es évek eleji dárfúri népirtásnak a megismétlése, ami egyébként mindezek mellett is csak egy mellékzöngéje annak a háborúnak, ami most Szudánban zajlik.

2023 áprilisában tört ki az újabb szudáni polgárháború, az ország két erős embere, Mohamed Hamdan Dagaló Hemedti, az RSF parancsnoka, akkori alelnök, illetve az elnök, Abd el-Fattáh el-Burhán között. Ők mindketten arabok egyébként, Burhán a főváros, Kartúm elit arab csoportjainak a képviselője, Dagaló pedig a perifériális, a kartúmi elit által lenézett darfúri rizeigat-misszerija arabok képviselője. Egy centrum-periféria küzdelem látszódik, és ennek az örvén zajlik például az Al Faser körüli népirtás a nem arab csoportok ellen. Azt is meg kell jegyezni, hogy bár Szudán alapvetően muszlim többségű ország, de

különféle becslések szerint fél és egymillió közti keresztény is él ott, és ők is elszenvedői a jelenlegi konfliktusnak.

Számos riport látott napvilágot a lerombolt templomokról, arról, hogy különösen az RFS, de esetenként a kormányerők is fellépnek a keresztény közösségek ellen, mert ez jó lehetőség számukra arra, hogy elűzzék őket. Az is látszik, hogy valójában sem a kormányerők, sem pedig az RSF központi vezetése nem kontrollálja teljesen a saját csapatait, mivel mindkét oldalon egyéb milíciák és fegyveres csoportok is kapcsolódnak a szervezetekhez, és őket aztán senki nem ellenőrzi abban, hogy mit művelnek.

– Milyen számú belső menekült él ebben a térségben, és mi lehet velük ezután? A szomszédos országok befogadják őket?

– Szudán egészében jelenleg 10 millió körüli a belső menekültek száma, és

négymillióan hagyták el az országot,

menekültek el a környező országokba, elsősorban Egyiptomba, oda több mint másfél millióan, Csádba 1,2 millióan, Dél-Szudánba egymillióan, és több százezren Líbiába, illetve Etiópiába. Dárfúron belül már így is egy óriási menekült közösség, nagyjából 4-5 millió belső menekült tartózkodott. Al Faser népessége is azért emelkedett meg ennyire – majdnem 300 ezer ember volt ott az ostrom alatt –, mert nagyon sokan menekültek oda a környező településekről, hiszen ez volt az utolsó a kormány, illetve a vele szövetséges milíciák ellenőrzése alatt álló terület. Ezért tartottak ki sokáig, mert pontosan tudták, hogy ha elesik a város, akkor etnikai tisztogatások következnek, ami meg is valósult. Al Faserből mintegy százezer ember Távila fele menekült. Nem nagyon tudnak most egyszerűen átmenni Csád felé, mert az RSF lezárta a határokat, és csak azokat engedi át, akik fizetnek nekik, ebből is hasznot próbálnak húzni, illetve az úton nagyon sok embert ölnek meg. A mészárlásokra sem csak Al Faser városában, hanem az utakon is sor került a menekültek között.

– Az elemzésben írtak szerint az ország teljes összeomlása olyan menekültválságot idézhet elő, amely egyrészt az egész északkelet-afrikai térséget destabilizálhatja, illetve Európát is elérheti. Egy újabb menekülthullámot okozhat mindez Európa felé? Eljuthatnak ők a Földközi-tengerig is?

– Részben ez ténykérdés.

Ha megnézzük a szudáni érkezésszámokat, azt látjuk, hogy azok majdnem a háromszorosukra növekedtek az elmúlt két és fél évben.

Alacsony bázisértékről egyébként, tehát pár tízezer emberről van szó, de azt látjuk, hogy Líbiában különféle becslések szerint 300-500 ezer közti szudáni menekült torlódott fel. Egyiptomban – mint említettem – több mint másfél millióan vannak, és az látszik, hogy egyre kisebb az esély arra, hogy ők haza tudnak térni, és nem is nagyon akarnak hazatérni.

Két évvel ezelőtt még, amikor egy terepkutatást csináltunk Egyiptomban, a megkérdezett szudániak még azt mondták, hogy ha vége lesz a harcoknak, hazamennek. Most júniusban már senki nem volt, aki azt mondta volna, hogy ő mindenképp hazamegy Szudánba.

Ehelyett keresik a lehetőségét annak, hogy egyrészt Egyiptomban tudják berendezni az életüket, másrészt, mivel az egyiptomi kormány is egyre szigorúbb intézkedéseket fogad el, alapvetően már az a fő kérdés számukra, hogy miként tudnak eljönni az országból. Európa pedig előkelő helyet foglal el a célpontok listájában.

Vezetőkép: Vezetőkép: Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója. Forrás: Facebook/MCC Pécs