Székely János püspök a Vasárnapnak: Az európai kultúrát a keresztény üzenet hozta létre
A kereszténység a remény üzenetét is hordozza. Azt a meggyőződést, hogy nem a semmiből a semmibe tart az életünk. Nem csak úgy véletlenül, a semmiből, különösebb ok nélkül keletkezett ez az ámulatba ejtően szép és rendezett világmindenség – nyilatkozta a Vasárnap.hu-nak Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nemrég megválasztott elnöke, akit új feladatáról, valamint a szegények oltalmazásának kötelességéről, cigánypasztorizációról és teremtésvédelemről is kérdeztünk.
– Mi a legfontosabb célkitűzése a MKPK újonnan megválasztott elnökeként? A Magyar Katolikus Egyház közösségi felületeire feltöltött videoüzenetében arról beszélt, hogy a szeretet kincsének képviselete lesz a feladata.
– A keresztény örömhír szíve az, hogy a világ és benne az ember is Szeretetből lett: Atya, Fiú és Szentlélek örök szeretetéből, a Szentháromság élet-áradásából. Ebből a Titokból van az atommagok és elektronok tánca, a férfi és a nő szerelme, a nyíló virágok, a nevető gyermekarcok.
Akkor szép egy ember élete, ha megsejti ezt a Titkot, ha engedi átáradni magán az isteni szeretetet. Szeretetre születünk, és akkor lesz valaki boldog, ha megtanul szeretni, ha ajándékká teszi, odaadja az életét.
Minden keresztény embernek az a legfőbb küldetése, hogy ezt a szeretetet élje és sugározza. Különösképpen ez a küldetése a papnak, és a püspöki konferencia elnökének is. Szeretném az egyháznak ezt a legfőbb küldetését szem előtt tartani, szeretném élni és megmutatni a kereszténység szívét, a szeretet titkát. A kereszténység a remény üzenetét is hordozza. Azt a meggyőződést, hogy nem a semmiből a semmibe tart az életünk. Nem csak úgy véletlenül, a semmiből, különösebb ok nélkül keletkezett ez az ámulatba ejtően szép és rendezett világmindenség. A világnak – és benne az emberi életnek – van oka és van célja, beteljesedése is. Az emberiségnek minden másnál jobban erre a reményre, erre a szeretetre van szüksége. Martin Buber, a híres perszonalista filozófus írta, hogy „egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban van azzal az éltető Titokkal, amely valaha létrehozta”. Az európai kultúrát mindenekelőtt a keresztény üzenet, a Biblia kincse hozta létre és termékenyítette meg. Addig van jövőnk, amíg ebből az éltető forrásból meríteni tudunk.
– Ugyanebben az üzenetben szólt a szegények oltalmazásának fontosságáról. Ez is kiemelt feladatvállalása lesz az MKPK elnökeként?
– Isten minden embert végtelenül szeret, de különösen is szereti azt, aki szegény, aki bajban van, aki szenved, aki Hozzá kiált. Így van ezzel minden hiteles keresztény ember is. Mindenki felé irányul a szeretetünk, de különösen is a szegények, a szenvedők felé. Ezt az igazságot, ezt a feladatot hangsúlyozza prófétai erővel XIV. Leó pápa első apostoli buzdítása, a Dilexi te (Szerettelek téged) kezdetű dokumentum is. Az első három évszázad kereszténységének vonzerejét, hitelességének alapját nem utolsósorban az adta, hogy segítették a szegényeket, egyenlő méltósággal rendelkező embernek tekintették a rabszolgákat is, felkarolták az időseket, a betegeket, az özvegyeket és az árvákat. Ma is nagyon fontos lenne az egyházunknak ezt az arcát megerősíteni. A tetteink érthetőbben és hitelesebben beszélnének, mint a szavaink.
Ha a közösségeinkben nem lesz helye a gyöngének, a szegénynek, a betegnek, az idősnek, a romának, az idegenből hozzánk érkezőnek, a hajléktalannak, a sérült embernek, akkor nagyon hamar nem lesz ott helye Jézusnak sem.
Jézus mondta: „Arról ismerjék majd meg, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Teréz anya élete ékesebben szól a kereszténység lényegéről, mint ezer prédikáció. 
– A MKPK Cigánypasztorációs Bizottságát vezette, ezt a feladatot át kell adnia? Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a romákhoz való odafordulás a jövőben is fontos szolgálata lesz a katolikus egyháznak. Hogyan tudja az egyház megszólítani a magyarországi cigányságot?
– Harrach Péter, volt családügyi miniszter mondta, hogy a mai Magyarországnak két nagy sorskérdése van. Az egyik a tragikus demográfiai helyzetünk, a másik a romákkal való együttélésünk.
A romák mára a magyar népesség 8-10 százalékát teszik ki. Ha nem tanulunk meg egymást segítve, egymás jogait tiszteletben tartva testvérként élni ebben a közös hazában, akkor alig-alig képzelhető el szép és élhető világ Magyarországon.
A romák felzárkózásának három alap oszlopa van: az oktatás, a munkahely és a szív. Oktatás és munkahely egymástól elválaszthatatlanok. Ha valakinek nincs megfelelő végzettsége, akkor nehezen talál tisztes megélhetést biztosító munkahelyet. Ám ez fordítva is igaz. Ha egy régióban nincs elérhető munkahely, ha egy roma fiatal azt látja, hogy már az apja, a nagyapja sem tudott dolgozni soha, ha azt érzi, hogy ebből a nyomorból lehetetlen kitörni, akkor igen nehéz lesz őt arra motiválni, hogy tanuljon, hogy küzdjön. Égetően fontos volna a romák számára is elérhető, megfelelő munkahelyeket teremteni elsősorban a határaink mellett kialakuló nyomor-régiókban (például Borsod északi vagy Baranya déli részén).
A harmadik oszlop a szív. Ha egy ember felismeri, hogy ő Isten teremtménye és remekműve a bőre színével, a kultúrájával együtt, hogy őt a Teremtő Isten végtelenül szereti, Krisztus őérte is meghalt a kereszten, akkor a szíve megtelik örömmel, hálával, erővel és fénnyel.
Akkor teljesen másképp fog hozzáállni a tanuláshoz, a munkához, a családjához, szabadulni fog a szenvedélyek rabságából, megszépül az egész élete. Az egyház leginkább ezen a harmadik területen tud sokat adni. A katolikus egyház a legtöbbet azzal a 95 közösségi házzal tesz a roma testvéreinkért, ahol hátrányos helyzetű gyerekek délutánonként tanulnak, uzsonnát kapnak, sportra, táncra, zenetanulásra, játékra kapnak lehetőséget. Ezekben a házakban jogi tanácsadás, családsegítés, mosási és tisztálkodási lehetőség, esetenként ingyen konyha és sok hasonló szolgáltatás is elérhető. Óriási segítséget jelentenek a Keresztény Roma Szakkollégiumok is, amelyeknek az egyik nagy gyümölcse az, hogy – Európában egyedülálló módon – Magyarországon a főiskolai és az egyetemi hallgatók körülbelül 2-3 százaléka roma. Ez azt is jelenti, hogy egyre inkább erősödik egy roma értelmiségi réteg, amelynek az egész roma közösségre kisugárzó pozitív, emelő hatása nagyban érezhető már most is, és még inkább érezhető lesz a jövőben. Igyekszünk a romákat a roma kultúra és mentalitás elemeit is felhasználva megszólítani: a megfelelő stílusú énekekkel, a lovári nyelvű bibliafordítás és misék segítségével, az oldottabb, közvetlenebb hangvételű, tanúságtételekkel gazdagított búcsúk, találkozók által. 
– Úgy tudom – Ferencz Zoltán állandó diakónus, a Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referensével készült interjúnk alapján is –, hogy a teremtésvédelem is közel áll Önhöz. Hogyan lehet ezt a témakört katolikus, keresztény nézőpontból közel hozni az emberekhez?
– Isten a világot az emberre bízta, hogy művelje és őrizze (Ter 2,7). Felelősek vagyunk azért, hogy ezt a világot, amelyet gyönyörű paradicsomkertként kaptunk, ne sivatagként adjuk tovább a következő nemzedékeknek. A világba Isten belerejtett egy gyönyörű rendet, harmóniát. A világnak, és benne a Föld bioszférájának kőkemény objektív törvényei vannak. Az emberiség vagy megtanul e szerint az isteni törvény és harmónia szerint, ebbe belesimulva, ezt tiszteletben tartva élni, vagy önmagát fogja elpusztítani. A teremtésvédelem ezért a hagyományos, „konzervatív” világszemlélethez közel álló eszme és célkitűzés, hiszen a világba beleültetett objektív isteni rend tiszteletben tartására nevel.
A teremtésvédelem a szerénységre, egyszerűségre is felszólít. Egy véges erőforrásokkal, véges anyagmennyiséggel rendelkező bolygón végtelen mennyiségi növekedés nem lehetséges. Nem mennyiségben, nem a GDP és a fogyasztás növelésében, hanem minőségben kellene növekednie az emberiségnek: tudásban, művészetekben, emberi kapcsolatokban, játékban, örömben, spiritualitásban.
A katolikus egyház talán az iskoláin keresztül tud a legtöbbet tenni a teremtett világ megóvásáért. A fiatalok csaknem negyede tanul egyházi iskolában. Ha az ő mentalitásuk alakul, akkor van remény arra, hogy egy olyan nemzedék veszi át a világunk alakításának feladatát, akiknek a számára magától értetődő lesz, hogy egy élhető és szép világot kell majd hátrahagyniuk a következő nemzedékek számára is. Elindítottuk a katolikus oktatási intézményeinkben a „Teremtésvédő iskola/óvoda/kollégium” cím megszerzésére irányuló mozgalmat. A mozgalomhoz való csatlakozás nem kötelező az egyházi iskoláink számára, mégis néhány év alatt az oktatási intézményeink nagy része megtette ezt. A csatlakozás azt jelenti, hogy az oktatási intézmény vállal néhány olyan gyakorlatot (például iskolakert létrehozása, faültetés, szemétgyűjtés az erdő elhagyatott részein, biciklitáróló létrehozása, a műanyag flakonok használatának teljes elkerülése stb.), néhány évenként megtartott programot, olyan tananyagok, ismeretek átadását, amelyek a fiatalok mentalitását alakítják, érzékenyebbé teszik a teremtett világ megóvásának témaköre irányában. Amelyik iskola teljesíti ezeket a feltételeket, az viselheti a teremtésvédő iskola/óvoda/kollégium címet, amit egy szép, fából készült – Noé bárkáját ábrázoló – plakett is hirdet az iskola bejáratánál.
A teremtett világ megóvása nem valamiféle fakultatív tevékenység, hanem súlyos lelkiismereti kötelességünk.
Ökológiai megtérésre van szükségünk. Őrizzük meg a világunkat szépnek, élhetőnek a következő nemzedékek számára is!
Kapcsolódó:
Székely János: Egy gyönyörű küldetést kaptam, hogy a szeretet kincsét képviseljem (VIDEÓ)
Nemes Csaba: A teremtésvédelem minden keresztény számára kötelező feladat
Vezetőkép: Székely János szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke. Fotó: Vasárnap.hu/Szennyes Krisztián
