Ungváry Zsolt: Visszaüthet az irigységre épített kampány
A politika célja a választópolgárok megnyerése. Ígéretekkel, jelszavakkal, stílussal, személyiségekkel. Ezek között vannak szép és nemes módszerek, és vannak visszataszító, a cél érdekében mindenféle aljassággal próbálkozók is. Építhetünk az emberek hazafiságára, szeretetére, hitére, biztonság utáni vágyára, de előfordul, hogy rossz tulajdonságokra alapozza valaki a kampányát. Ezek közül az egyik ilyen, amikor valaki a sokakban ott lakozó irigységet akarja a maga hasznára fordítani.
Évek óta cikkezik megrovóan a baloldali sajtó a miniszterelnök nyaralásairól vagy éttermi látogatásairól, repülőgépútjairól vagy ingatlanjairól. A dologban az a legpikánsabb, hogy a lesi fotókat sokszor honfitársaink küldik be, akik ugyan maguk nem kormányfők, még csak nem is miniszterek, sőt talán nem is csoportvezetők vagy osztályfőnökök, de ugyanott nyaralnak, étkeznek, buliznak, repülnek; olykor sokkal nagyobb házban, jobb autóban, lábukon drágább cipővel, karjukon értékesebb órával. De mégis, mit képzel már a miniszterelnök, hogy a horvát tengerparton, az Adrián pihen, olasz vendéglőbe jár és hol fapados gépre száll (az álságos populista), hol pedig nagy légitársaság biznisz osztályán (a rongyrázó kivagyi).
Az irigység meglovagolásának és politikai haszonra váltásának egyik élharcosa Hadházy Ákos, aki – mint azt egy podcastben Orbán Viktor maga is mondta – megélhetését erre alapozza; vagyis ha úgy tetszik, a miniszterelnöknek köszönheti a „munkáját”, és elég nagy bajban lenne, ha egyszer úgy istenigazából, a saját tehetségére építve kellene dolgoznia. Hónapok óta folytat hadjáratot a kormányfő édesapjának egyik vállalkozása ellen, nem riadva vissza rémhírterjesztéstől és magánlaksértéstől sem. Furcsa érzés lehet neki, az állatorvosságból visszavonulva 51 évesen, lyukas zoknis tévéfoglalások és hatvanpusztai zebrakövetések megerőltető hétköznapjait gyűrve, hogy a 85 éves Orbán Győző sok-sok embernek munkát adva, jövőt tervezve hoz létre éppen egy mezőgazdasági nagyüzemet.
Ilyenkor válik láthatóvá, hogy vannak építő- és vannak romboló emberek. Az egyik alkot, tervez, küszködik, a másik leszól, vádaskodik, fanyalog. (Nem csak anyagi, hanem erkölcsi értékeket is lehet rombolni, erre mások szolgáltatnak bőséges példát.) Röviden úgy foglalható össze az ellenzéki mentalitás: ami van, az nem kell. Számukra csak gúny tárgya az Isten, haza, család. Nincs szükség világkiállításra, Biodomra, atlétikai stadionra, Nemzeti Színházra, kettős állampolgárságra. Akik ilyesmikért dolgoznak, azokat szerintük el kell távolítani. Ennek hosszan kidolgozott, alapos, értelmes, cáfolhatatlan intellektuális mesterműve az O1G-ben kimerülő tudás. De hogy végül is mi kell, addig nem jutnak el. Pedig rombolni akkor van értelme, ha tudjuk, mit építünk helyette.
Ezt a tipikus proli mentalitást ők úgy fejezik ki: ne legyenek gazdagok! A polgári gondolkodás azt vallja: ne legyenek szegények! Egyik a tehetetlen irigyekre, a másik a vállalkozó tenniakarókra épít.
Sajnos a kádári gulyáskommunizmus cinikus kiegyezésében polgárjogot nyert ez a visszahúzó közhangulat. Nem baj, ha nekem rossz, de legyen másnak is az.
Hajdanában a forradalmaink sosem pénzről, vagyonról, anyagi csillogásról szóltak. Helyette jogról, hazáról, nemzetről, függetlenségről. Bármekkora is volt esetleg a nyomor, az anyagi nehézségek, a harcok nem emiatt törtek ki. Éhséglázadás a történelmünkben sosem volt. Nem azt a refrént zúgták 48-ban, hogy „dézsmát pedig nem fizetünk” vagy hogy „követeljük a 13. havi nyugdíjat”, hanem hogy „rabok tovább nem leszünk”. 56-ban sem a „Magasabb fizetést!” vagy „Követeljük az év végi prémiumot!”, esetleg „Legyen olcsóbb a sajtos pogi!” jelszavával menetelt a nép, hanem azt kiáltotta: „Ruszkik haza!” Esetleg „Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!” A Kádár-rendszer csinált ilyen nyafogó anyagiast belőlünk. Ezt lovagolta meg az SZDSZ egy rosszul kommunikált benzináremelésnél, és próbált meg – a magyar történelemben először – egy anyagi kérdésből forradalmat kirobbantani. Nem is sikerült nekik. (Házi feladat: nézzük meg a Blokád című filmet!)
A gonosz földesúr képe persze belénk égett a marxista tankönyvek lapjairól, pedig többségük az ország, a földek tulajdonosaként a javak őreként is viselkedett; emberre, épített és természeti értékekre vigyázva, hiszen az mind az övé volt – előnyeivel és felelősségével együtt. A népmesékben ugyan a szegénység sokszor együtt jár a becsületességgel, a gazdagságot vagy a gazdag embert pedig gonosz ellenségként ábrázolják, ám a királyok (legyenek kitaláltak vagy valóságosak, mint Mátyás) az igazságosságot, tisztességet, a hatalom jóra való felhasználását testesítik meg.
A tőkés sem a zsebében tartja a vagyonát, és kaviárt reggelizik belőle naponta. Egyébként megtehetné, szinte egy átlagember is megtehetné, ahogy megteheti, hogy étterembe menjen (meg is teszi), bevásároljon a hipermarketekben, a tengernél nyaraljon, sőt elröpüljön egy hétvégére Párizsba vagy Londonba, egy focimeccsre Barcelonába vagy Milánóba stb.
Persze, vannak gyenge jellemű gazemberek, erejükkel visszaélő romlott erkölcsű alakok. Ahogy voltak dagadt, kegyetlen Döbrögik és urizáló, szextúráró, jachtozó kivagyi tőkések, de a többség munkát ad, épít, beruház, fejleszt, működteti a világot. Az ilyen működtetőkre is nagy szükség van, és jobb, ha ez egy magyar ember, mintha egy nemzetközi multi.
Ahogy javul a helyzet, egyre többen csúsznak bele a korábban irigyelt „gazdagok” világába. Autók (nyugati márkák), házak (luxus? Régen a meleg víz, fürdőszoba, aztán napelem, jacuzzi, szauna; mosógép vagy hűtő; szárítógép és mobillal távvezérelhető termosztátú központi fűtés; mi számít luxusnak?). A korábbi luxus mára alappá válik. Nem elvenni kell másoktól, irigykedni, hanem elérni. Persze a leggazdagabbak szintjét a többség sosem fogja elérni, hiszen ahogy gyarapszunk, a viszonyítási pont is magasabbra kerül. Ezért, akikben van erre hajlam, örök frusztrációban irigykednek, hisztiznek, gyűlölködnek. Ám aki erre épít politikát, rosszul járhat.
A Tisza vezér plebejus indulatai a sok tízmilliós tőzsdei nyereségekkel a háttérben, mindez megspékelve az őt körülvevő milliárdos tanácsadókkal, akár a felkorbácsolt indulatok áldozataivá is tehetik őket.
Az ilyesmivel nagyon csínján kell bánni.
Kapcsolódó:
Hétmillió forintra büntette Kövér László Hadházy Ákost, aki azonnal sajnálni kezdte magát
Vezetőkép: Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő beszédet mond a gyülekezési törvény módosításának visszavonásáért és a közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslat elfogadása ellen tartott újabb budapesti tüntetésen a Ferenciek terén 2025. június 17-én. Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
