Európa megállíthatta volna az orosz-ukrán vérontást

Meglepő interjút adott a napokban a Berliner Zeitungnak Gerhard Schröder volt német szociáldemokrata kancellár. A politikus azt mondta, hogy 2022. márciusában, vagyis pár héttel a háború kitörése után készen volt a békemegállapodás, amelytől amerikai nyomásra az ukránok végül visszaléptek.

Érdemes kicsit visszaidézni az akkori eseményeket! Az oroszok gyorsan és tartósan nyomultak előre Ukrajna belseje felé és valóban, az ukrán elnök és környezete kompromisszumkésznek mutatkozott. Aztán Fehéroroszországban elkezdődtek a két fél közötti megbeszélések, majd Isztambulban a béketárgyalások, amelyeken egyre magasabb szintű delegációk vettek részt. Aztán szinte egyik pillanatról a másikra az ukrán fél otthagyta a megbeszéléseket és az oroszok elleni harcra, ellenállásra kezdett buzdítani. Schröder szavaiból a kép világos:

Amerika akarta azt, hogy az oroszok és az ukránok ne kössenek békét, hanem inkább háborúzzanak.

Ha geopolitikai szemüvegen keresztül nézzük a történéseket, az amerikai cél világos és érthető volt: Washington úgy akarta meggyengíteni az oroszokat, hogy neki ez egyetlen emberéletbe se kerüljön, így elkerülve az otthoni politikai kockázatot. A stratégia működött is, hiszen a propagandának hála az amerikaiak hosszú hónapokon át támogatták a fegyverszállításokat és az újabb és újabb pénzügyi segélyeket.

Közben persze az ukrán és az orosz katonák ezrével vesztek oda a frontokon és az ukrán lakosság helyzete is egyre kilátástalanabb lett a nyugati támogatások ellenére.

És rosszul járt az önálló politikai aktorként fellépni képtelen Európai Unió is, amely a Moszkva elleni, elhibázott szankciókkal megélhetési válságba taszította a polgárait, miközben az olcsó energiáról való lemondással évtizedes versenyképességi hátrányt okozott a gazdaságának. Brüsszel amerikai nyomásra gyakorlatilag egy jól kitervelt, előre megfontolt társadalmi és gazdasági öngyilkosságot követett el.

Amerika pedig két legyet ütött egy csapásra: kiiktatta Oroszországot, mint katonai- és az Európai Uniót, mint gazdasági vetélytársat.

Ezen a ponton pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Európai Unió és a nagy Uniós tagállamok vezetői hazaárulást követtek el. Hogy szándékosan, vagy a gyengeségből fakadóan, az majd később derül csak ki. Ami viszont tény: Európának 2022-ben nem sikerült az, ami 2014-15-ben igen. Akkor egy, a 2022-esre kísértetiesen hasonlító helyzetben Angela Merkel német kancellárnak és Francios Hollande francia elnöknek még volt annyi ereje, hogy tető alá hozza a minszki megállapodást. Amelynek persze voltak hibái, de működött, hiszen segítségével el lehetett kerülni a két fél közötti háborút. Ami azt is jelentette, hogy szabadon áramolhatott Európába a versenyelőnyt jelentő olcsó orosz energia.

2022-re ugyanakkor Európának és a kontinens vezetőinek már annyira nem volt jelentősége sem a moszkvai, sem a kijevi vezetők előtt, hogy képtelenek voltak megakadályozni a közvetlen környezetükben kitörő konfliktust.

Hiába papol tehát Ursula von der Leyen geopolitikai bizottságról, a helyzet az, hogy Európának és az Európai Unió vezetőinek nincs súlya a nemzetközi diplomáciában. Ezt nemcsak az orosz-ukrán, hanem az Izrael és a palesztinok, valamint a Szerbia és Koszovó közötti konfliktus is jól mutatja. És amíg ez így van, mi sem érezhetjük biztonságban magunkat. Ezért fontos, hogy jövő júniusban változást érjünk el Brüsszelben, hogy Európa ismét aktív részese és ne csak elszenvedője lehessen a geopolitikai folyamatoknak.

Címlapkép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a nyugat-balkáni országok és az Európai Unió vezetőinek találkozóján tartott sajtóértekezleten a berlini kancellári hivatalban 2022. november 3-án. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan