Tudatosan gyermektelenek – Childfree gondolkodás a könyv szerint


Hirdetés

Rácz Laura Rebecca könyve tavasszal került a könyvespolcokra Tudatosan gyermektelenek címmel, amely a childfree (gyermekmentes) életmódot törekszik bemutatni életutakon keresztül.

Korábbi cikkemben magáról a könyvről fejtettem ki az álláspontomat, olvasásakor azonban annyi gondolat kavargott a fejemben, hogy most külön írnék a könyvben található interjúkban elhangzott véleményekről.

Rácz Laura Rebecca: Tudatosan gyermektelenek

Továbbra is úgy érzem, hogy erős tabutémának nevezni a gyermektelenséget, hiszen alapjáraton szerintem senkit nem érdekel — valamint senkinek semmi köze — ki vállal gyermeket és ki nem. Nekem is vannak ismerőseim (50-es és 60-as éveikben járó nők), akik ilyen-olyan okok miatt szándékosan nem vállaltak annak idején gyermeket, szóval kicsit sem új keletű a téma.

Mégis úgy próbálják beállítani, mintha manapság súlyos atrocitások, megkülönböztetések és hátrányok érnék azokat az embereket, akik egyébként saját maguk mondták el az interjúkban, hogy nagyjából a családon és baráti körön kívül senki nem szekálja őket a gyermekvállalás kérdésével.

Személyesen, egyáltalán nem tartom ördögtől valónak, ha valaki nem szeretne gyermeket vállalni, legyen az férfi vagy nő.

Hibás azt gondolni, hogy a keresztény-konzervatív szemlélet is minden áron ezt akarja a társadalomra erőltetni.

Egy pap ismerősöm mondta egyszer: „nem kell mindenkinek házasodnia”. Ő is úgy gondolta, hogy nem mindenkinek való a házasság, és úgy gondolom így van ez a gyerekvállalással is:

ha nem akarod, ne tedd.

Szerintem rengeteg gyermektelen jár-kel a világban, akik nem teregetik ki a magánéletüket és nem osztoznak olyan radikális véleményekben, amelyek a könyvben elhangzanak, így alapvetően gondolom azt, hogy rájuk nagyon negatív árnyékot vet az alkotás.

A nőnek szülnie kell

Mint mondtam, nem kényszerít senki senkit arra, hogy szüljön. Nem áll ovulációs teszttel a kezében a hálószobánk előtt a Fidesz–KDNP-kormány és a helyi plébános sem megy felgyújtani az otthonunkat, ha időre nem mutatjuk be az utódot.

El tudom képzelni, hogy vannak olyan szélsőséges konzervatív nézetű egyének, akik képesek ilyet gyermektelenek fejéhez vágni, de azért néhány példa alapján ne általánosítsunk az egész társadalomra.

A gyerek az élet értelme

Az interjúalanyok többsége kifogásolta, miszerint számukra nem a gyerek az élet értelme, és ez nem más, mint valamiféle visszamaradott gondolkodás, amelyet a családosok többsége gyakran szóba hoz.

A helyzet az, hogy minden élőlény úgy jön erre a Földre, hogy reprodukálja magát. Az emberiség is szaporodásra ítéltetett, ha tetszik, ha nem – így ilyen formában kár lenne elvitatni azt a tényt, hogy valóban a gyermek biológiai létezésünk értelme.

Az megint más, ha valakinek nem a gyereknevelés, hanem az önnön érdekek kielégítése a célja — továbbra is csak ismételni tudom önmagam: ha nem akarsz, ne szülj/csinálj gyereket!

Ki az önző?

Gyerekesek és gyermektelenek kölcsönösen mutogatnak egymásra, hogy önző. Előbbi, mert a másik nem vállal, utóbbi pedig pont azért, mert vágyai kielégítésére vállal gyermeket.

Egyszerűsített értelemben mindkettőnek igaza van, de azért lássuk be, az önző szó általában a csak magára gondoló embert jelenti. Az esetek többségében a beszélgetések során legfontosabbnak az önös érdekek és hedonista igények kielégítése élveztek prioritást a megszólalók számára, s ezt a szabadságot nem szívesen áldozták volna be néhány utódért, így ebben az értelemben nyugodtan vállalhatnák az önző titulust is.

Egyirányú tolerancia

A könyv gyakorlatilag azért íródott, hogy a társadalom legyen toleránsabb és elfogadóbb azokkal szemben, akik nem szeretnének gyermeket vállalni. A megszólalóknak egyébként határozott véleményük van a családos emberekről, de aki az ő életvitelükkel kapcsolatban fogalmaz meg kritikát, az egy „intoleráns barom”.

Intelligencia magasfoka

A beszélgetések egyik legszembeszúróbb üzenete, hogy míg a világlátott, önmagára ébredő childfree übermensch a magas iskolázottságával megüti azt az intelligenciaszintet, amely alapján arra jut, hogy nem szeretné magát reprodukálni, addig — főleg — „a vidéki hülye” belesanyargatja magát az elnyomó társadalmi normákba, amelyet úgy hívnak család.

A gyerek érkezését a legtöbb kapcsolat nem bírja ki

Borzasztóan hibás dolog határozottan azt gondolni, hogy a kapcsolatok nem bírják ki a gyermek érkezését, pedig sok mesélő vall erről tényként. Az igazság az, bár tudom ez hihetetlenül hangzik a másként gondolkodóknak, hogy az új élet érkezése képes megerősíteni a jól működő kapcsolatokat.

A nő a gyerek érkezésével megszűnik önmaga lenni

A legtöbb megszólaló egyetértett azzal, hogy a nő szülés után egy önmagából kifordult, igénytelen debella lesz, aki a gyereke cselédjévé válik, teljes mértékben elhanyagolva önmagát és a férjét. Az igazság az, hogy a sok-sok társadalmi szerepünk mellé az anyasággal csupán egy újabb társul, nem kell a szülőszoba oltárán végleg feláldoznunk a testünk, és kicsit sem hanyagoljuk el a társunk — ezt tapasztalatból mondom.

Fóbiák

Azért olvastam el a könyvet, mert kíváncsi voltam, mit írnak egy olyan irományban, ahol velem ellentétben az emberek mindent megtesznek azért, hogy ne legyen gyermekük. Rengeteg számomra megdöbbentő dolog jött szembe, de fóbiákra egyáltalán nem számítottam, amelyek érvként kerültek meghatározásra a szaporodás ellen.

Szülésfóbia, gyerekszagfóbia, ürülékvizelet-fóbia, nyálfóbia (159. oldal) — csupa olyan „betegség”, amelyet a páciens magának diagnosztizált.

Persze most megint én vagyok az intoleráns, ha ezt már kicsit túlzásnak tartom — vajon a saját ürülékével meg van békélve az illető, vagy kezelésre kell járnia minden toalett után???

Elképzelés és valóság

Rengeteg radikális, számomra természetellenes gondolatmenet íródik le a könyvben a magukat értelmesnek, iskolázottnak, felvilágosultnak tartott interjúalanyok részéről, amelyeket sajnos tényként tálalnak az olvasó elé.

A gyermekesek olyan helyzetben vannak, hogy tudják milyen gyermektelennek lenni. Ez a gyereket nem vállalókról ellenben nem mondható el, mégis határozott véleményük van arról, milyen az anyaság és a családban való élet — leginkább hamis és negatív képet festve róla.

Amint korábban említettem, nem gondolom, hogy a childfree életmódot választó emberek jelentős része ilyen radikálisan gondolkodna, mint amilyen üzenetet a könyv hordoz.

Nem mindenki életébe fér bele egy gyermek, ezt tiszteletben kell tartani.

Az alkotás is magának kivívná a toleranciát, ellenben borzasztóan csekély megbecsülést mutat a családos tábor felé.

A címlapkép forrása: Pixabay.com


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb