Vasárnap éjjel mászott fel a budapesti városháza homlokzatára Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom politikusa és távolította el onnan a Karácsony Gergely-féle városvezetés által, a Pride hét apropóján kitűzött szivárványos zászlót. Novák tettét vérmérséklettől függően lehet elítélni vagy támogatni, szó nélkül azonban semmiképpen sem lehet elmenni mellette. Már csak azért sem, mert egy igazán mély problémára irányította rá a figyelmet. Nevezetesen az újabb kettős mércére, amely három területen is megnyilvánul.
1. Nem mindegy, hogy ki rongál.
Novák Előd vasárnapi cselekedetét egyöntetűen ítélték el a balliberális pártok, nem csak a homofóbia miatt, hanem azért is, mert a politikus ezzel a módszerrel fejezte ki a véleményét. Érdekes módon amikor Gulyás Márton volt az, aki a Sándor palota megrongálásával, vagy az Állami Számvevőszék székházának összefestésével „nyilvánította ki a véleményét”, akkor ez belefért a szólásszabadságba.
Sőt, voltak olyanok, akik azért kiáltottak diktatúrát, mert a rendőrség eljárást indított a vandálok ellen. Most azonban – nem mintha szüksége lenne rá, de egyik jogvédő szervezet, egyetlen balliberális politikus sem emeli fel a szavát a Novák Előd ellen indított eljárás miatt.
2. Amit szabad Jupiternek…
Novák Előd akciójával az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a baloldal egyből általánosított, mondván a Mi Hazánk Mozgalom alelnökének és a magyar társadalom nagy részének a melegekkel van problémája. Holott erről szó sincs. A politikus ugyanis a Pride mozgalom és az azt övező ideológia ellen emelte fel a szavát. Ahogyan egyébként a teljes magyar keresztény társadalom is megtette ezt akkor, amikor a Pride – amelynek zászlóját most eltávolították – a Szent Korona meggyalázásával hirdette a jelenleg is zajló meleg büszkeség hetét.
hirdetésEgyetlen baloldali politikus sem volt akkor, aki azt mondta volna, hogy ez már sok, ez már túlment egy határon. Elfogadom, hogy van egy kisebbség, amelyet mélyen érintett Novák Előd akciója. De akkor mit szóljon az a több millió ember, akit a Pride sértett meg? Miért kell ismét a többségnek csendben tűrnie és miért emelnek megint a hangos kisebbség mellett szót?
3. Leng a zászló.
Emlékszünk még arra, amikor Kunhalmi Ágnes MSZP-s képviselő 2014-ben a netadós tüntetések hevétől fűtve kiállt a Parlament egyik ablakába és meglengette az uniós zászlót? Vagy arra, amikor 2018-ban, az Országgyűlés alakuló ülésén kitűzte ugyanezt a lobogót az épületre? Akkor az gesztus volt, akkor Kunhalmit ünnepelték a tüntetők, a baloldali politikusok és a média is. Pedig valójában miben is volt más az a véleménynyilvánítás, mint Novák Elődé?
Harc folyik – és ez a harc nem a szivárványos zászlóról szól, hanem világnézetről, értékrendről. Mi elismerjük, hogy harcolunk – az igazunkért, a kultúránkért, a világért, amelyben ezer éve élünk. A baloldal azonban még arra sem képes, hogy őszintén elmondja: ő áll a pást másik oldalán.
