A szeretet nem ismer lakatot – elmélkedés Születetlen Szent Rajmund ünnepén

A katolikus egyház augusztus 31-én Születetlen Szent Rajmundra emlékezik, akinek egész földi élete Isten szabadító szeretetének tanúságtétele volt. A 13. században élt mercedárius szerzetes nem csupán szavakkal hirdette az evangéliumot: saját szabadságát, testi épségét és végül az életét is kockára tette azért, hogy Krisztus fényét vigye a fogságban szenvedőkhöz.

Rajmund már világra jötte pillanatában (ez valamikor 1204 körül történt) megízlelte a földi kiszolgáltatottságot és az isteni gondviselés csodáját. A hagyomány szerint édesanyja a szülés előtt meghalt, őt pedig az élettelen anyai testből, műtéti úton mentették ki – innen ered a Nonnatus, azaz „születetlen” elnevezése. Istennek azonban terve volt ezzel a törékeny élettel. Megóvta őt, hogy később ő maga váljon mások szabadságának szolgálójává. Fiatalon a barcelonai mercedárius rendhez csatlakozott, amelynek egyik legfontosabb küldetése a muszlim fogságba esett keresztények kiváltása volt. A rend tagjai szükség esetén arra is készek voltak, hogy önmagukat adják oda a foglyok szabadságáért.

Ez a szent szerzetes nem elégedett meg azzal, hogy távolról imádkozzon a szenvedőkért. Észak-Afrikába utazott, hogy személyesen szolgálja a fogságban lévő keresztényeket. A róla fennmaradt hagyomány szerint amikor a foglyok kiváltására szánt pénz elfogyott, ő maga maradt ott fogolyként, hogy jelenlétével és szolgálatával erősítse a csüggedő rabokat. Bár megtiltották neki, hogy Krisztusról beszéljen, tovább hirdette az evangéliumot. A hagyomány szerint ezért súlyosan megkínozták: ajkait átlyukasztották, és lakatot helyeztek rájuk, hogy elnémítsák.

De a hitet nem lehet lakat alá zárni. Rajmund elnémított szájjal, szenvedésével és kitartásával is Krisztusról tett tanúságot. Megmutatta, hogy a keresztény ember szabadsága nem pusztán a külső körülményektől függ, hanem abból a kapcsolatból fakad, amely Istennel összeköti. Bár fogságából később kiváltották, egészségét súlyosan megviselték a megpróbáltatások, és 1240. augusztus 31-én meghalt.

Születetlen Szent Rajmund tisztelete az Egyházban ma is él. A várandós édesanyák, a szülés előtt állók és a szülészek védőszentjeként is tisztelik, és közbenjárását kérik többek között a fogságban lévőkért és a kiszolgáltatott emberekért.

Szent Rajmund ma arra tanít minket, hogy a hit nem csupán magánügy, és nem a saját kényelmünk kereséséről szól. Krisztust követni annyit tesz, mint észrevenni a körülöttünk élők belső fogságait – a magányt, a félelmet, a bűnök láncait –, és odalépni hozzájuk Isten szabadító szeretetével. Rajmund élete arra bátorít, hogy ne féljünk a világ lakatjaitól, a gúnytól vagy a nehézségektől. Mert ha Isten velünk van, ki lehet ellenünk?

Vezetőkép: Születetlen Szent Rajmund ábrázolása. Forrás: catholicnewsworld.com