A kereszt alatt sem hagyta el Fiát – Fájdalmas Szűzanyára emlékezik a katolikus egyház

Szeptember 15-én a Fájdalmas Szűzanyát ünnepli a katolikus egyház. Ez a nap ezer szállal kötődik az előző napi Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez: míg szeptember 14-én Krisztus keresztjére figyelünk, másnap már Máriára, a kereszt alatt álló édesanyára vetül a fény.

Mária fájdalmának különleges helye van az egyházi hagyományban. Végigkísérte Fiát földi életének legfontosabb mérföldkövein, és a Golgotán sem hagyta magára. Nem fordította el a fejét a kereszt látványától, hanem ott állt a szenvedő Krisztus mellett, és osztozott fájdalmában.

A keresztény hagyomány Mária életének hét fájdalmas eseményét különösen is számon tartja: Simeon jövendölését Jézus bemutatásakor, az Egyiptomba menekülést, a gyermek Jézus elvesztését és háromnapos keresését, a keresztút során Fiával való találkozását, Jézus kereszthalálát, testének levételét a keresztről, végül pedig sírba helyezését. Ezekből a jelenetekből egy olyan édesanya alakja rajzolódik ki, aki nem tudja megóvni Fiát a szenvedéstől, mégis mindvégig hűségesen mellette áll.

A Fájdalmas Szűzanya liturgikus tiszteletét először a szervita rend számára engedélyezték, majd VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész Egyházra. A szeptember 15-i emléknap szorosan kapcsolódik a Szent Kereszt misztériumához.

Mária alakja arra emlékezteti a hívőket, hogy a szenvedésben senkinek sem kell magára maradnia. A Fájdalmas Szűzanya a kereszt tövében nem elméleti magyarázatokat ad a történtekre, hanem egyszerűen jelen van. Éppen ebben a csendes, hűséges jelenlétben válik a szenvedők és a gyászolók egyik fontos oltalmazójává.

A katolikus egyház szeptember 15-én ezért nemcsak Mária könnyeire emlékezik, hanem arra a hitre is, amely a legnagyobb sötétség közepette sem veszíti szem elől Krisztust. A kereszt alatt álló Mária a remény és a hűség tiszta tanúja: egy olyan édesanya képe, aki akkor sem hagyja el Fiát, amikor emberileg már semmit sem tehet érte.

Vezetőkép forrása: mariaszazada.hu