Dobrowiecki Péter: Nawrocki teljes körű letámadást intéz a Tusk-kormány ellen
A lengyel elnök is felemelte a szavát az EU-Mercosur kereskedelmi megállapodással szemben.
A lengyel belpolitikába is beszivárog az Európai Unió (EU) és a Mercosur (Dél-amerikai Közös Piac) közötti, az Európai Bizottság, illetve Németország által is erőltetett kereskedelmi egyezmény körüli vita, amely viszont a hagyományos agrárországok – így Magyarország számára is – komoly veszélyeket rejt magában. Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar-Német Intézetének kutatási vezetője segíti a tisztánlátást.
– Karol Nawrocki lengyel elnök a hétvégén arról beszélt, hogy nem támogatja a gyakran Ursula von der Leyenhez, a Bizottság elnökéhez kötött EU-Mercosur kereskedelmi megállapodás létrejöttét. Miről szól ez az egyezmény dióhéjban, illetve mit tehet ellene éppen a lengyel államfő?
– A EU-Mercosur megállapodás egy olyan kereskedelmi egyezmény, ami már nagyon régóta az EU napirendjén van. Többször is felmerült már, de elsősorban a francia ellenvetés hatására eddig nem lett elfogadva. Az Európai Bizottság szeptember elején bejelentette, hogy sikerült elfogadtatni a tagállamokkal azt, hogy megkössék ezt a szerződést. A Mercosur-államok: Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay. Az az érvelése a Bizottságnak, hogy a latin-amerikai térségben minden más fontosabb szereplővel van már megállapodása az EU-nak, csak a Mercosur-államokkal nem, így indokolt lenne ezt is megkötni. A másik érv az, hogy az Európai Unió Kína mellett a legnagyobb kereskedelmi partnere a régiónak, még az Egyesült Államokat is megelőzve. Ez az egyik oldal, a másik oldal, az ellenzők tábora pedig azt mondja – értelemszerűen az erős mezőgazdasággal rendelkező európai uniós tagállamok az elsődleges szószólói ennek –, hogy
a megállapodás révén olcsó mezőgazdasági termékek lephetik el az európai piacot, amelyek ráadásul minőségben valószínűleg rosszabbak az európainál,
hiszen az a számos minőségszabályozó intézkedés, amit az Európai Unió a saját tagállamai esetében kötelező jelleggel elvár, nem lenne érvényes ezekre az országokra, és innentől kezdve versenyhátrányba kerülne az uniós háztáji termelőktől kezdve egészen a nagyobb mezőgazdasági szereplőkig mindenki. Lengyelország úgy jön a képbe, hogy Franciaország mellé Lengyelország lépett fel az elmúlt időszakban elsődleges ellenző szószólóként, azonban Donald Tusk lengyel miniszterelnök azt nyilatkozta az elfogadást megelőző napokban, hogy Lengyelország jelenleg nem lát olyan blokkoló kisebbséget az Európai Unión belül, amelyre támaszkodva meg tudná akadályozni a szerződés megkötését. Lényegében jelezte, hogy a kormánya ellenzi a megállapodást, azonban mégsem lép fel hatásosabban az elfogadása ellen. E bejelentés hírére
válaszul nyilatkozta most Karol Nawrocki augusztusban hivatalba lépett lengyel államfő, hogy ő bizony meg fogja vétózni ezt az egyezményt,
hiszen a tagállamok parlamentjeinek is jóvá kell hagynia a megállapodást majd a későbbiekben, és Lengyelországban – ahogy számos más országban – az elnöknek ratifikálnia kell a parlament döntését. Az elnöki vétót viszont minden bizonnyal a kormány nem tudná felülírni egy kétharmados többséggel, tehát lényegében Nawrocki elérheti azt, hogy Lengyelország ne fogadja el az egyezményt, ezáltal valamilyen módon mégis megakadályozza a szerződés megkötését.
– Az érezhető, hogy Nawrocki elnökkel szemben a Tusk-kormány inkább a jelenlegi brüsszeli politikának a szövetségese. Melyikük kerülhet ki győztesként ebből a csörtéből?
– Nawrocki a legnagyobb ellenzéki erő, a Jog és Igazságosság (PiS) támogatásával lett államfő, de alapvetően ő magát nemcsak a PiS jelöltjeként definiálja. Most már, államfőként végképp nem, de még jelöltként is azt mondta, hogy ő a Donald Tusk-féle kormánykoalícióval szemben álló jobboldali társadalmi és szavazói spektrum egészét lefedi, ő a lengyel vidék konzervatív szavazói felé is nyitott. Van egy ilyenfajta szembenállás is: hiába tagja a kormánykoalíciónak a Lengyel Néppárt, az a párt, amelyet leginkább szokás kapcsolatba hozni a lengyel agráriummal, Nawrocki most mégis nyíltan magát a lengyel vidék első számú védelmezőjeként tünteti fel, szemben a nagyvárosi, a brüsszeli érdekeket kiszolgáló Donald Tusk-kormánnyal; ez az ő narratívája. Míg Donald Tusk azt mondja, hogy a helyzet komplikáltabb, Lengyelországnak úgy kell politizálnia az Európai Unión belül, hogy ne generáljon folyamatosan konfliktushelyzeteket, hanem inkább az együttműködés lehetőségeit keresve próbáljon egyfajta lengyel érdekérvényesítést is kijárni. Ez egy vékony kötélen történő táncolás, valamiben ez sikerült, hiszen a választásokat követően, még 2023 őszén, illetve decemberben, a kormány megalakulását követően sikerült jelentős, korábban befagyasztott uniós pénzeket Lengyelország számára elérhetővé tenni. Ez egy nagy siker volt a kormány számára. Azonban a migrációs politika területén szinte a Jog és Igazságosság által képviselt állásponttal megegyező, szigorú álláspontot folytat a mostani kormány is, annak ellenére, hogy a választási kampány során, még ’23-ban az volt a narratíva, hogy próbálják meg az európai közös uniós migrációs paktumnak megfelelően kezelni a helyzetet, de mára ebből semmi sem látszik. Tehát amikor azt mondom, hogy
van egyfajta egyensúlyozó magatartás Donald Tusk tényleges és kommunikált politizálása között,
akkor erre gondolok. Míg a másik oldalon pedig van egy olyan új politikai szereplő, aki lényegében a semmiből robbant be a lengyel belpolitikába, ért el egy meglepetés győzelmet, és most teljes körű letámadást intéz a Tusk-kormány ellen. Legyen szó külpolitikáról, belpolitikáról, minden területen határozott kihívást jelent a kormánypolitikára nézve. Ez egy elég látványos csörte, aminek még nem teljesen látszik a vége, és nem lehet tudni pontosan, hogy a lengyel választók ezt az augusztus óta tartó folytatólagos konfliktushelyzetet hogyan fogják díjazni.
– Ha ezt a szerződést mégis megkötnék a felek, az a magyar agráriumra milyen hatással lenne?
– Magyarország is hagyományosan haszonélvezője volt az EU agrártámogatási rendszerének, innentől kezdve Magyarország számára – hiába egy kisebb szereplőről beszélhetünk arányaiból adódóan is – az EU-Mercosur megállapodás nem feltétlenül előnyös. Leghangosabban nem Magyarország emelte fel a hangját az egyezmény megkötése ellen, hanem inkább hagyta, hogy a francia, illetve az elmúlt időben a lengyel fél tegye meg mindezt, de ettől függetlenül szerintem Magyarország nem tekintene úgy a megállapodás esetleges sikertelenségére, mint hogyha ez egy nagy tragédia lenne. Összességében az Európai Unión belüli gondolatmenet az, hogy különösen Németország számára lenne ez egy fontos egyezmény, és a német diplomácia volt az, ami leginkább próbálta a megállapodás felé terelni a többi tagállamot.
– Miért olyan fontos ez Németországnak?
– A német gazdaság az elmúlt években koránt sincsen jó helyzetben, mi több, inkább recesszió jelei mutatkoznak most már a második-harmadik évben a német gazdaság esetében, és ezt próbálta az előző hárompárti, most pedig kétpárti koalíciós kormány bárminemű eszközzel orvosolni. Az egyik orvoslási lehetőség az lenne, hogy pont olyan új piacok váljanak elérhetővé, vagy legyenek könnyebben elérhetőek Németország számára, amelyek ha nem is pótolni, de enyhíteni tudnák azokat a kieséseket, amit például a kínai piacról való részleges kiszorulás jelent a német exportőrök számára.
Kapcsolódó:
Brüsszel új terve már az iskolatej- és iskolagyümölcs-programot is veszélyezteti
Kényes helyzetbe került Tusk a migráció kezelése kapcsán Dobrowiecki Péter szerint
Vezetőkép: Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar-Német Intézetének kutatási vezetője. Forrás: mcc.hu
