Kényes helyzetbe került Tusk a migráció kezelése kapcsán Dobrowiecki Péter szerint

Most, hogy Németország már visszatoloncolja – meglehetősen sok esetben jogtalanul eljárva – Lengyelországba a migrációs hátterű személyek egy részét, robbant a politikai bomba – mondta a Vasárnap.hu-nak Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar-Német Intézetének kutatási vezetője, akit a lengyelországi migrációellenes közhangulat fokozódásának okairól kérdeztünk.

– Mi történik Lengyelországban, illetve mennyire hatottak meglepetésként a hétvégén országszerte megvalósuló migrációellenes tüntetések?

– Nem mondanám, hogy ez túlzottan meglepő esemény lenne. Egy folyamatos társadalmi reakciófolyamatot látunk az elmúlt hónapokban elhúzódni, ami még a jövőben is tartani fog. Amikor a lengyel elnöki kampány megkezdődött tavaly december, idén január környékén, látszott, hogy a migráció fontos kérdéssé válik. Kicsit hasonlóan, mint Németországban, az ottani Bundestag-választások során, Lengyelországban is kiemelt témává vált. Annyi volt a különbség, hogy amíg Németországban történtek konkrét terrortámadások, erőszakos cselekmények, amelyek továbbfűtötték ezt a kérdéskört, addig Lengyelországban ilyesmi nem fordult elő. Egyfelől a lengyel-belorusz határ mentén kialakult helyzet vált kulcsaspektusává a témakörnek, másfelől pedig az, hogy talán először került tematizálásra a lengyel választások során, hogy a Lengyelországban élő több millió ukrán munkavállaló és menekült hogyan veszi ki a részét a lengyel munkaerőpiac alakulásából, illetve hogy a szociális juttatások az esetükben hogyan alakulnak.

Tehát a határokon jelentkező konkrét migrációs fenyegetés, illetve az Ukrajnához és az ukránokhoz fűződő ambivalens viszony volt meghatározó, és ezekre halmozódott rá az új német kormány szigorításainak a hatása.

A lengyel-német határon kialakult újabb konfliktushelyzet érett táptalajra hullott, és innentől felgyorsultak az események:

civil kezdeményezések jöttek létre Lengyelországban a határ őrzésére, figyelésére, amire válaszul a Tusk-kormánynak is lépnie kellett, hiszen az állam elvesztette a monopóliumát az erőszakszervezetek fölött: a belső schengeni határ őrzését – ha lehet ezt annak mondani –, nem a határőrség vagy a rendőrség látta el immár, hanem civilek.

Emiatt tehát a lengyel állam is szigorított, és most megy az adok-kapok a németek és a lengyelek között. Nem a politika szintjén, mert ott még nagyjából egyetértés mutatkozik, hanem inkább az állampolgárok szintjén durvul el egyre inkább a kommunikáció, és ennek a legfrissebb megmutatkozása volt a hétvégi tüntetéssorozat a lengyel nagyvárosokban.

– Mekkora politikai erő van a tüntetők mögött?

– Meglehetősen jelentős, hiszen alapvetően az összes ellenzéki párt – kivéve a Razem nevű kis baloldali pártot – a szigorítás mellett van, tehát akár a Jog és Igazságosság, akár a Konföderáció, akár pedig a Braun-féle Szabadság és Függetlenség Konföderáció is mind szigorítani szeretne, és a kormánykoalíció-párti szavazók egy része is ezen az állásponton van, főleg ami a Polgári Platform szavazóinak egy részét illeti. Tehát alapvetően a lengyel társadalom többsége, ahogy a felmérések is mutatják, szigorításpárti.

Csakhogy egy olyan helyzetben kell lavíroznia ebben a témakörben Donald Tusknak, ami meglehetősen kényes, hiszen még a korábbi, ’23-as lengyel kampány során ő úgy kampányolt, hogy Lengyelország támogatni fogja az EU migrációs paktumát;

részben üzenve a brüsszeli irányba, hogy a Lengyelország számára befagyasztott pénzek feloldását ettől se tegyék függővé. Aztán amikor kormányra került, akkor fokozatosan egyre inkább szigorított álláspont mellett tette le a voksát, továbbépítették a határzárat a Belorusz határ mentén, most pedig ott tartunk, hogy Lengyelország is határellenőrzéseket vezetett be nemcsak a lengyel-német határon, hanem a lengyel-litván határon is.

– Az a tény, hogy Karol Nawrocki, az ellenzéki jelölt nyerte az államfőválasztást, ez a Tusk-kormánynak a migrációs politikáján változtatott?

– A győzelem konkrétan betetőzte a folyamatot, hiszen maga a kampány volt az, amely során jól látszott, hogy Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester – aki a Polgári Platform fő jelöltje és így a kormánykoalíció elsődleges jelöltje volt – ebben a kérdésben a liberális centrista pozícióból folyamatosan jobboldali irányba mozdult el, mert látta azt, hogy ellenfele, Nawrocki mennyire sikeresen tudja megszólítani a migráció kérdésével a bizonytalan szavazókat. Tehát mindenképpen hozzájárult Nawrocki győzelme a migráció megváltozó kezeléséhez, de már a kampány is megmutatta azt, hogy ez egy más Lengyelország most, a Tusk-kormány másfél-két éves regnálását követően, mint volt az 2023 őszén, amikor két Jog és Igazságosság vezette ciklust követően egyfajta kormányváltó eufória jelent meg a társadalom egy részében.

– Visszatérve a tüntetőkre, mi az, amit ők el akarnak, illetve el tudnak érni?

– Alapvetően a fő követelésük az, hogy a Németországba érkező migrációs hátterű személyeket ne Lengyelország irányába toloncolja vissza Németország.

Ők a német migrációs politika szigorítása ellen tiltakoznak, amennyiben az konkrétan érinti Lengyelországot.

Ameddig elsősorban nem Közép-Európa a fő célállomása az Európai Unióba kívülről érkezett személyeknek, hanem a gazdag nyugat-európai államok, ameddig ezek a személyek átjutottak a meglehetősen jól őrzött, de ettől függetlenül nem áthidalhatatlan lengyel-belorusz határon, vagy akár a balti útvonalon, de Németországba mentek tovább, addig Lengyelországban ez – bár köztudomású volt – de nem volt ennyire kényes kérdés. Viszont

most, hogy Németország már visszatoloncolja – meglehetősen sok esetben jogtalanul eljárva – Lengyelországba ezen személyek egy részét, robbant a politikai bomba.

Erre még az is rájön persze, hogy Lengyelországban rendkívül sok vendégmunkás él és dolgozik, hiszen ott is munkaerőhiány van, és ezzel párhuzamosan megszaporodott az olyan esetek, erőszakos események száma, amelyek során külföldi személy követett el valamilyen erőszakos cselekményt lengyel állampolgár kárára. Vagyis a német rendőrség eljárása, valamint az elmúlt hetekben, hónapokban tapasztalt erőszakos cselekmények elszaporodása vezetett ahhoz a helyzethez, hogy most már a jobboldali politikai erők és a társadalom egy része is aktívan felkarolta ezt a témát és tüntet ellene Lengyelországban.

– Történhet-e olyasmi, mint Európa másik felében, Spanyolországban, ahol egy kisvárosban kis híján összecsaptak a migránsokkal a helyiek? Az erőszakmonopóliumot – ahogy fogalmazott – elvesztette egy időre a rendőrség, erőszakos cselekmények történnek, lehet-e ebből akkora baj, ami akár utcai összetűzésekhez vezethet?

– Olyan szintű összetűzésekre, mint amelyek Franciaországban vagy Spanyolországban történtek, azért nem kell számítani, mert a többségi társadalom arányait nézve nagyon alacsony a külföldi személyek száma – most értelemszerűen nem a többmilliós ukrán közösségre kell gondolni, hanem például olyan külföldi munkavállalókra, mint a kolumbiaiak vagy a Fülöp-szigetiek csoportja. Nagy összecsapásokat nem tudnék elképzelni. Olyan események viszont, amelyek az elmúlt hetekben bekövetkeztek, mint például az, hogy egy szórakozóhelyen kolumbiai vendégmunkások összeszólalkoztak ott tartózkodó lengyelekkel, aminek egy halálos késelés lett a vége, vagy az, hogy újból letartóztattak egy kolumbiai állampolgárt, mert megkéselt egy verekedés során egy lengyelt, ehhez hasonló esetek ebben a felfokozott hangulatban elszaporodhatnak. Sajnos, ennek van reális veszélye.

Kapcsolódó:

Marad a határellenőrzés, tartós a német-lengyel vita a kitoloncolásokról (FRISSÍTVE)

Lengyelország forrong a migráció miatt, több mint 80 városban tüntettek az emberek

Főhet Tusk feje, a patrióta Karol Nawrocki nyerte meg a lengyel elnökválasztást

Vezetőkép: Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar-Német Intézetének kutatási vezetője. Forrás: mcc.hu