Az egység, példamutatás és prófétai elkötelezettség kötelékében! – Leó pápa a római papokhoz intézett beszédet
Leó pápa a Pünkösdhétfőn, az Egyház születésnapját követő napon kezdett el egy sorozatot, melynek keretében először a Szentszék jubileumi búcsújára, majd a vatikáni külképviseletek nunciusaival való találkozásra került sor. Csütörtökön pedig a Város püspökeként a hatalmas kiterjedésű egyházmegyéje papságával találkozott. Hozzájuk intézett beszédében az egység és közösség, a papi testvériségben való lendület, a példaszerű élet és végül a kihívásokra adott prófétai válasz témáit hangsúlyozta – olvashatjuk az eseményről szóló tudósításban a Vatican News Facebook oldalán.
„Nagyon vágytam arra, hogy találkozzam veletek, hogy közelebbről megismerhesselek benneteket és hogy elkezdjünk együtt járni”
– kezdte a papokhoz intézett beszédét Leó pápa. Megköszönte nekik az életüket, amelyet az Ország szolgálatára ajánlottak fel, a mindennapi munkájukat, a szolgálatuk gyakorlásában tanúsított nagylelkűségüket, mindazt, amit csendben megélnek, ami pedig időnként szenvedéssel vagy félreértéssel is jár. A Római Egyházmegye szeretetben és közösségben elnököl az egész egyház testében, és Leó pápa köszöni nekik, hogy ezt a küldetést nekik köszönhetően is tudja teljesíteni, a püspökökkel való kegyelmi kötelékben és Isten egész népével való gyümölcsöző közös felelősségvállalásban.
A római egyházmegye azért is különleges, mert ide nagyon sok pap érkezik a világ különböző részeiről, különösen tanulmányi okokból, és ez azt jelenti, hogy a lelkipásztori életet is – főként a plébániákon – az egyetemesség és az ezzel járó kölcsönös elfogadás jellemez.
A Szentatya ebből az egyetemes római szemléletből kiindulva néhány alapvető szempontot hangsúlyozott. Az első megjegyzése az egységről és a közösségről különösen közel áll a szívéhez, hiszen ezt kérte Jézus is az Atyától, hogy az „övéi egyek legyenek” (vö. Jn 17,20-23). Az Úr jól tudja, hogy csak Vele és egymással egyesülve tudnak a követői gyümölcsöt teremni és hiteles tanúságot tenni.
Róma ősi hagyománya szerint a papok együtt éltek a plébániákon, így ők eleve közösségi emberek voltak
– folytatta a pápa. Ma azonban mindezt akadályozza egy olyan kulturális légkör, amely az elszigetelődést vagy az önreferencialitást részesíti előnyben. Ezt nehezítik még a „belső” akadályok, melyek érintik az egyházmegye benső életét, a személyes kapcsolatokat és az egyének szívében születő érzéseket, mint például a fáradtság, vagy a meg-nemértettség.
Leó pápa szeretne ebben segíteni nekik, azzal, hogy velük együtt jár, hogy így mindenki visszanyerje a nyugalmát a szolgálatában, de éppen ezért kéri tőlük a lendületet a papi testvériségben, amely a szilárd lelki életben, az Úrral való találkozásban és Igéjének hallgatásában gyökerezik. A közösséget ebben az egyházmegyében is elkötelezettséggé kell alakítani.
Leó pápa arra kér mindenkit, hogy figyeljen ennek az egyháznak a lelkipásztori útjára, amely helyi jellegű, de vezetőjének – a pápának – a megbízatása révén egyetemes is. Az együtt-járás mindig az evangéliumhoz való hűség garanciája; együtt és harmóniában, arra törekedve, hogy saját karizmájával gazdagítsa az egyházat, de a szívekben egy testet alkotva, amelynek Krisztus a feje.
„Kísérjen bennünket Szent Ágoston szívből jövő felhívása, aki azt mondta: Szeressétek ezt az Egyházat, maradjatok ebben az Egyházban, legyetek ez az Egyház. Szeressétek a jó Pásztort, a gyönyörű Vőlegényt, aki senkit sem csal meg, és nem akarja, hogy bárki is elvesszen. Imádkozzatok az elveszett bárányért, hogy ők is jöjjenek, hogy ők is felismerjék, hogy ők is szeressék, hogy egy nyáj és egy pásztor legyen”
– zárta a római papokhoz intézett beszédét XIV. Leó pápa.
A teljes beszédet a Vatican News közösségi oldalán olvashatják el.
Vezetőkép forrása: Facebook/Vatican News
