Illyés Szabolcs a Vasárnapnak: A magyar emberek nem az utcai erőszak alapján hoznak döntéseket!
„A magyar társadalom egy zárt, konzervatív társadalom, és a Pride jelenléte, az erre az eseményre jellemző megjelenési dimenzió, ami bizonyos nyugati országokban része az utcaképnek, az egyszerűen nem illeszkedik közvetlen módon a nyugodt, békés, normakövető többség elképzeléseihez, szórakozási formájához, fesztiválképéhez” – mondta a Vasárnap.hu-nak Illyés Szabolcs történész-teológus egyetemi oktató, a Szegedi Tudományegyetem Politikai és Genocídium Tanulmányok Kutatóközpontjának vezetője, az S4C.NEWS hírügynökség főszerkesztője.
– Puzsér Róbert arról beszélt egy minapi tüntetésen a magyar kormánnyal kapcsolatban, hogy azt már csak megdönteni lehet. Lehetséges, hogy bizonyos körök erőszakos hatalomátvételre készülnek, nem törődve a jövő évi országgyűlési választásokkal?
– Puzsér úr nyilvános szerepléseit – immár évtizedes távlatban – érzelmileg túlfűtött reakciók jellemzik. Ő egy nagyon emocionális, vehemens, szangvinikus figura, valószínűleg rá is játszik erre. Hogy a valóságtartalma mi ennek a fajta agressziónak, arra többféle magyarázat is lehet. A legérdekesebb hírek egyike az utóbbi idők hírfolyamában az volt, hogy nyilvánosságra kerültek a különböző publikus produkciókat előadó személyek adóbevallásai. Kiderült, hogy a megelőző évhez képest a szónok úr szinte megtriplázta a személyes bevételét, tehát annak a valóságtartalma finoman szólva is megkérdőjelezhető, hogy ő egzisztenciálisan olyan nyomorúságban szenvedne, ami miatt neki már csak a nyilvános tiltakozás marad. A többi felszólaló – akik között a szépművészeti tartalmat megkérdőjelezhető kontentet előadó rapperek, celebritások és hasonlók is voltak – szinte mindegyike sok 10 és 100 milliós nagyságrendű bevételt tudott produkálni ebben a „szörnyű diktatúrában”. Vagyis azt mindenképp kizárhatjuk, hogy a személyes egzisztenciális nyomorúság kényszeríti őket erre az agresszív trágárkodásra.
De akkor mégis mi motiválja őket? Ha ilyen szép eredményeket hoz a bevételi oldalon ez a fajta magatartás, a nyilvános trágárkodás, az agresszív viselkedés, amit mindenféle újdonsült politikai formációk is magukénak éreznek, akkor kézenfekvő egy olyan megoldás, hogy ez jól fizet. A számok ezt mutatják.
A következő kör persze az, vajon honnan áll össze ez a nagyszerű bevételi oldal? Ez valóban annak a széles tömegnek a hálája-e anyagiakban kifejezve, akik vevők erre, és úgy gondolják, hogy ez a fajta publikus verbális erőszak ez ennyire sokat ér? Vagy emögött áll egy olyan támogatói háttér, amelynek valamilyen okból érdeke, hogy ezek a jól fizetett figurák minél trágárabb, közönségesebb, agresszívebb módon rombolják a közbeszéd már egyébként is elég gyér állapotát? Úgy gondolom, hogy majd a hatóságoknak, az erre hivatott szerveknek a feladata lesz ezt eldönteni. Valószínűnek tartom, hogy több tényezőből áll ez össze. Illetve még egyszer hangsúlyozom, hogy önmagában azzal semmi baj nincs, ha valaki stand up jegyekkel, meg a különböző, túlárazott kiadványokért adott pénzzel támogatja ezt a fajta magatartást, ez mindenkinek az egyéni lelkiismeretére van bízva, de mint keresztény ember, én azt gondolom, hogy ennél azért van nagyobb felelősségünk is.
– A hétvégén megkezdődött a 30. Budapest Pride Közösségi Fesztivál. Konfliktust generálhat a Pride a magyar társadalom eltérő gondolkodású tagjai között? Talán éppen az a cél, hogy ebben a hangulatban döntsék meg a kormányt?
– Nagyon látványos, impulzív, megosztó vizualitása van magának a Pride-nak, ami szerintem túlmutat azon az eredendő célon, ami a meleg közösség alapvető jogainak a láthatóvá tételét, az elfogadottságuk intenzitásának növelését célozná. Kimondhatjuk azt is, hogy ez a fajta egzisztenciális bizonytalanságból fakadó alapcél politikai többletcélok elérésére lett felhasználva. Viszont maradjunk a realitásoknál: a magyar társadalom azért lényegét tekintve még mindig egy zárt, konzervatív társadalom, és a Pride jelenléte, az erre az eseményre jellemző megjelenési dimenzió, ami bizonyos nyugati országokban része az utcaképnek, az egyszerűen nem illeszkedik közvetlen módon a nyugodt, békés, normakövető többség elképzeléseihez, szórakozási formájához, fesztiválképéhez. Befolyásolásra alkalmas, nagyon érzékeny téma, lehet, hogy még a kormányzat részéről is egy fokozattal nagyobb érzékenységet kérne hosszú távon ennek a kezelése, de hogy ennek kapcsán valós konfliktus- és erőszakpotenciál növekedjen a társadalomban, azt én nem tartom valószínűnek.
– Albániában, korábban tulajdonképpen Ukrajnában, nem olyan régen Szerbiában fordult elő, hogy egy-egy ügyre valamiféle tüntető erőszakhullám csatlakozott rá. Ettől nem kell tartanunk?
– A választási demokráciák hajnalának beköszöntével a szélsőséges politikai entitásoknak a közvéleményt és végül is a politikai döntéshozatalt befolyásoló eszközévé váltak a társadalmi bizonytalanságot eredményező utcai akciók. Nem szabad lekicsinyelni az ebben rejlő potenciált, azt azonban merem hangsúlyozni a kutatási adatok alapján is, hogy a magyar emberek nem az utcai erőszak alapján hoznak döntéseket! És nagyon kérem, hogy ne keverjük ide a 2006-os eseményeket, hiszen ott egy egészen eldurvult közállapot, egy teljes mértékben legitimitását vesztő kormányzattal szembeni kvázi ex lex állapot eredményezett egy extrém helyzetet, de a normakövető, fejlődni akaró, békét szerető embereknek ez nem lehet a megoldása a változásra, a keresztény gondolattól pedig végtelen távolságban áll.
Itt most trágárkodások tömkelegével és olyan szintű verbális erőszakkal toboroznak, amit én magam végignézni sem tudtam.
Szerintem normális ember nem tud végignézni nyugodt lelkiállapotban két órányi káromkodást, ordibálást. Ez a visszájára sül el. A magyar közélet nem szabad, hogy ebből táplálkozzon, abból a valamiből, ami most ébredezőben van, vagy valakik ébreszteni akarják. Még egyszer mondom, nem kell lekicsinyelni, de mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a magyar néplélektől ez a fajta dinamikus erőszak egy nagyon távol álló attitűd.
Vezetőkép: Illyés Szabolcs történész-teológus egyetemi oktatót, a Szegedi Tudományegyetem Politikai és Genocídium Tanulmányok Kutatóközpontjának vezetője, az S4C.NEWS hírügynökség főszerkesztője. Forrás: Facebook/Illyés Szabolcs
