Re bíboros homíliája Ferenc pápa temetésén
"Mindig az irgalmasság evangéliumát helyezte a középpontba"
Giovanni Battista Re bíboros, a Bíborosi Kollégium 91 éves dékánja méltatta szentbeszédében Ferenc pápa életművét az április 26-án, szombaton délelőtt a Szent Péter téren bemutatott gyászmise során, a Szentatyának az oltár elé helyezett lezárt koporsója előtt – minderről a Vatican News oldalán közöltek részleteket.
„A fenséges Szent Péter téren, ahol Ferenc pápa oly sok alkalommal ünnepelte az Eucharisztiát és elnökölt hatalmas találkozókon az elmúlt tizenkét év során, most imádságra gyűltünk össze halandó teste mellett, szomorú szívvel, mégis a hit bizonyosságától támaszt nyerve, mely biztosít: az emberi létezés nem a sírban, hanem az Atya házában végződik, egy olyan boldog életben, amely nem ismer alkonyt. A Bíborosi Kollégium nevében köszöntöm és szívből köszönetet mondok mindenkinek a jelenlétéért. Érzelemmel telve tiszteletteljes köszöntéssel és szívből jövő hálával fordulok a nagy számban érkezett államfőkhöz, a kormányfőkhöz és a hivatalos küldöttségekhez, amelyek számos országból érkeztek, hogy kifejezzék szeretetüket, tiszteletüket és megbecsülésüket a pápa iránt, aki itt hagyott minket” – ezekkel a gondolatokkal kezdte Giovanni Battista Re bíboros szentbeszédét Ferenc pápa temetésén. A Bíborosi Kollégium 91 éves dékánja úgy folytatta:
A szeretet és a részvét kinyilvánításának az a mértéke, amelyet mindnyájan megtapasztaltunk a földi létből az örökkévalóságba távozása óta, megmutatja, Ferenc pápa gazdag pontifikátusa mennyire megérintette az emberek lelkét és szívét.
Az utolsó kép, amely vele kapcsolatban megmarad szemeinkben és szíveinkben, múlt vasárnapi. Húsvét ünnepén Ferenc pápa súlyos egészségügyi nehézségei ellenére személyesen akart áldást adni a Szent Péter bazilika erkélyéről, majd le akart jönni erre a térre, hogy a fedetlen pápamobilból köszöntse a húsvéti szentmisére egybegyűlt óriási tömeget.
Imádságunkkal most Istenre szeretnénk bízni szeretett pápánk lelkét, hogy adja meg neki az örök boldogságot az Ő végtelen szeretetének fényes és dicső távlatában.
Megvilágosít és vezet bennünket az evangélium szövege, ahol magának Krisztusnak a hangja visszhangzott, aki így szólította meg az apostolok közül az elsőt: „Péter, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter válasza gyors és őszinte volt: „Uram, te mindent tudsz. Azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig rábízta a nagy küldetést: „Legeltesd juhaimat!” Ez Péternek s az ő utódainak a szüntelen feladata, a szeretet szolgálata a Mester és a mi Urunk Úr Krisztus nyomdokain. 
Ferenc pápa az utolsó időkben tapasztalt törékenysége és szenvedése ellenére úgy döntött, hogy földi életének egészen a legutolsó napjáig végigjárja az ajándékozásnak ezt az útját. Követte Ura nyomdokait, a jó Pásztort, aki annyira szerette bárányait, hogy életét adta értük. Erővel és derűvel tette ezt, közel a nyájához, az Isten Egyházához. Amikor 2013. március 13-án a XVI. Benedek pápa utódát megválasztó konklávé döntése Bergoglio bíborosra esett, mögötte már ott álltak a Jézus Társaságában töltött szerzetesi élet évei, amelyeket mindenekelőtt a Buenos Aires-i Főegyházmegyében töltött huszonegy esztendei lelkipásztori szolgálat gazdagított, előbb segédpüspökként, majd koadjutor érsekként, végül pedig érsekként.
A Ferenc név felvétele melletti döntés rögvest azt a benyomást keltette, hogy program rejlik e választásban, egy olyan stílus, amelyre egész pápaságát akarta alapozni, ösztönzést merítve Assisi Szent Ferenc lelkületéből. Ferenc pápa mindig megőrizte temperamentumát és lelkipásztori vezetői stílusát, erős személyisége rögvest nyomot hagyott az Egyház kormányzásán, közvetlen kapcsolatot alakítva ki egyes személyekkel és egész népekkel. Arra vágyott, hogy közel legyen mindenkihez, kiemelt figyelmet szentelve a nehézségekkel küzdő embereknek, mérték nélkül áldozva különösképpen a föld legutolsóira, a kirekesztettekre. A nép körében élő pápa volt, akinek szíve nyitva állt mindenki előtt. Ezen felül olyan pápa volt, aki figyelmes volt a társadalomban felbukkanó újra, valamint arra, amit a Szentlélek élesztett az Egyházban.
