Eltűnt épületek nyomában – A Notre Dame de Sion-rend iskolakápolnája
A Sas-hegy déli lejtőjén 1842-ben vásárolt birtokot Weber János, soproni születésű jogász és a császári-királyi rendőrség tanácsosa. A csaknem 53 holdas sziklás területen három év alatt, 1845 és 1848 között épült fel neogótikus stílusú villája Clark Ádám tervei alapján – ugyanazon kiváló építész munkája, aki a Lánchidat is tervezte.
Az elegáns, romantikus hangulatú épületet karcsú tornyok, szőlőindás oszlopok és csúcsíves ablakok tették különlegessé, a lelkiséget pedig a boltíves kápolna mélyítette el, melyet 1853-ban szenteltek föl. A villa és a kápolna külön érdekessége, hogy ugyanabból a kőbányából származó anyagból épültek, mint a Lánchíd. 
A birtok Weber János halála után a Saxlehner családhoz került, majd 1928-ban a Notre Dame de Sion-nővérek vásárolták meg, hogy itt új rendházat és leányiskolát alapítsanak. Az egykori villa kápolnáját 1929-ben alakították át Szörényi-Reischl Gusztáv tervei alapján, megtartva annak gótikus stílusjegyeit, miközben megfeleltek a modern egyházi elvárásoknak is. Az új háromhajós kápolna tetején huszártornyot emeltek, amelyben két harang található, melyeket a híres harangöntő mester, Szlezák László készített. A templom belső terét festett üvegablakok és boltívek díszítették, harmóniában ötvözve a hitet és a művészetet. 
Az iskola épülete, amely 1930 tavaszára készült el, kiválóan fel volt szerelve: díszteremmel, szaktantermekkel, hangszigetelt zongorateremmel és saját parkjában botanikus kerttel. A kápolna szerves része lett az intézmény szellemiségének – az iskolai misék helyszíne, a közösségi élet lelki központja volt. 
A második világháború azonban kegyetlenül véget vetett e békés korszaknak. A magyar hadtestparancsnokság az épület pincéjében rendezkedett be. A szovjet támadások során az épület több pontját is belövés érte. A kápolna súlyosan megsérült – bombatalálat rombolta le, így a háború után teljesen el kellett bontani, amely örökre eltűnt a Sas-hegy oldalából. Egyedül a kápolna egykori boltíves pincéje maradt meg az utókornak.
Bár a nővérek a háború után önerőből helyreállították az iskolaépületet, 1948-ban államosították az intézményt, és a rendnek el kellett hagynia az országot. A helyszín ezután újra és újra gazdát cserélt – rövid ideig szovjet ösztöndíjasokat képeztek itt, majd 1954-től az Arany János Általános Iskola és Gimnázium költözött be. Az iskola később a Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutatásainak helyszíne lett, és az évek során új épületszárnyakkal bővült. 
Ma, amikor az Arany János Gimnázium az ELTE gyakorlóiskolájaként működik, a múlt emlékei tovább élnek a falak között – még ha a kápolna már csak archív fényképeken és emlékezetekben létezik. Az egykori gótikus kápolna nemcsak a hit, hanem az épített örökség egy darabja is volt, mely örökre nyomot hagyott a Sas-hegy történetében.
Vezetőkép forrása: FSZEK
