„Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk” – Gondolatok a magyarországi németek elhurcolásának emléknapján
"ISTEN VELED HAZÁNK."

Magyarország többpárti egyetértéssel, a sajtóban folytatott hecckampány fanfárjaitól kísérve, nagyrészt saját elhatározásból űzte el negyedmillió saját polgárát 79 évvel ezelőtt. A németek embertelen kitelepítése után „svábul még lélegezni sem volt szabad”, a kollektív bűnösség jegyében végrehajtott akciókról sokáig beszélni sem lehetett, és még most is hamis mítoszok lengik körül a koalíciós évek marhavagonos tömegdeportálásait. Vagyonrablás, Kelet-Európa újraszabása és menekültválság: 1946. január 19-én indult el az első sváb vonat.
1946-ban ezen a napon indult el az első kitelepítetteket szállító marhavagon Budaörsről. Az ország szegényebb lett több, mint 200.000 ezer lakossal és bizony a legendás sváb szorgalom is nagyon hiányzott a háború utáni Magyarországról. De mit is adtak nekünk a svábok vallási szempontból? És svábok-e a svábok, vagy inkább magyarországi németek?
A magyarországi németek nem svábok, csak egy kisebb csoportjukat lehet svábnak nevezni. Mégis széles körben elterjedt ez a téves elnevezés csakúgy, mint az a tévhit, miszerint 300 éve a Habsburgok telepítették be őket azért, hogy szorgalmas adófizető munkaerő kerüljön az országba és persze azért, hogy elnémetesítsék hazánkat. Ahogy az lenni szokott, ebben is van valami részigazság, de nagyon távol áll attól, ami valóban történt.
A magyar-német kapcsolatok a honfoglalásig nyúlnak vissza
Szent István királyunk a letelepedéskor a németeket választotta „partnernek” az európai betagozódáshoz. Feleségével, Bajor Gizellával német földön tartották meg az esküvőt és a később boldoggá avatott Gizella német papokkal érkezett Magyarországra, akik jelentős szerepet vállaltak a pogányság felszámolásában. Gizella férje halála után a Passauban található Niedernburg apácakolostor főnökasszonya lett.
Árpád-házi Szent Erzsébetet nemcsak hazánkban, Németországban is az egyik legnagyobb szentként tisztelik. Várúrnőként kórházat tartott fenn a nincsteleneknek, s jövedelmét a társadalmi nyomor enyhítésére fordította – küzdve családja nyílt ellenségeskedésével és értetlenségével. Története széles körben ismert, miszerint Wartburg várában ételt osztott a szegényeknek, ám amikor férje halála után sógora ezért számon kérte, a kötényében tartott kenyerek illatos rózsákká váltak.
Szent Erzsébet amolyan német-magyar „közös szentként” tisztelt, mindkét ország és nemzet a magáénak érzi. Az országba az évszázadok során betelepült németek a saját szentjeik tisztelete mellett kiemelt figyelmet szenteltek neki, csakúgy, mint a többi Árpád-házi szentnek. Persze azért voltak „tipikus” német szentek, akiknek jellemző volt a kiemelt tisztelete a svábok körében. Ilyen például Szent Valentin, Szent Rókus vagy Szent Orbán. Szintén a németekhez köthető a 14 segítő szent tiszteletének felélesztése.
A korai kereszténységben a 14 mártír szent főleg a népi vallásosságban a németek betelepülése után kapott ismét hangsúlyt. A hívek leginkább különböző bajok és szükséghelyzetek során fordulhattak hozzájuk segítségért. Szent Balázs például a torokbetegségek gyógyítója, Szent Akáciusz a haldoklók védőszentje, Szent Kristóf az utazók védőszentje és így tovább.
2009-ben készült el Seregi György iparművész, Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló, alkotása. A szobor Vácott, a Duna-parton áll.
A sváboknál különösen kiemelt szerep jut a passióknak, mely a népi vallásosság fontos eleme. A magyarpolányi vagy a budaörsi passiót senkinek sem kell bemutatni. Mária kiemelt tisztelete egyformán jellemzi úgy a magyar, mind a magyarországi német egyházat. Ugyanez mondható el a hidak védőszentjéről, Nepomuki Szent Jánosról is.
Érdekes, német eredetű szokás a leginkább Baján ismert Jánoska-eresztés. A helyi molnárok kihozták a templomból Nepomuki Szent János szobrát és egy díszes menet kíséretében egy feldíszített és kivilágított csónakba „ültették”. Így kívánták biztosítani a folyó kedvező vízhozamát, mely elengedhetetlen volt a malmok számára. A bakonyi Christkindl spiel vagyis karácsonyi betlehemes játék szintén német eredetű. A résztvevők házról házra járva hirdették Jézus megszületésének örömhírét. Az úrnapi virágszőnyeg, melyet például Budaörsön mind a mai napig láthatunk, szintén a helyi németek kedvelt ünnepsége. Elmondható, hogy számtalan közös német-magyar egyházi ünnep, szokás van.
A január 19-i kitelepítési emléknap kapcsán emlékezzünk meg azokról, akik ezeket a hagyományokat az óhazából Magyarországra hozták, azokról, akiket végül ezen a napon 1946-ban megfosztottak otthonuktól. Nyilván nem ismerünk minden egyes történetet, minden egyes emberi sorsot. Mégis, általánosságban elmondható, hogy ezek az emberek többségében a kitelepítés során sem szűntek megy jó kereszténynek és jó magyarnak lenni.
Jó keresztények, hiszen az egyik ismert képen látható a marhavagon oldalára kézzel festett felirat:
ISTEN VELED HAZÁNK.
Jó magyarok, hiszen ismert az a mondat, mely egykor egy kitelepített sváb szájából hangzott el:
MI SVÁBOK, MINDIG JÓ MAGYAROK VOLTUNK.
Ez utóbbi egyébként egy filmnek is a címe, melyet már az interneten is megtekinthetnek, s melyből jobban megismerhetik az 1100 éves közös német-magyar történelmet is. Az alkotásról szóló korábbi írásunkat itt találja.
László Gábor és László Petra díjnyertes alkotása “Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk” címmel látott napvilágot, a mondat egy 1946-ban hazájából elűzött német szájából hangzott el. Arra utal, hogy az illető nem is igazán érti, hogy miért lett kitelepítve Magyarországról, pedig mindig jó magyar volt. A Pesti Srácok gyártásában készült dokumentumfilm számos szakmai elismerést hozott az alkotóknak, akik arra vállalkoztak, hogy a teljes magyar-német együttélés több mint 1100 évét dolgozzák fel, a közös történelem sarkalatos pontjaira koncentrálva. A film utóéletének köszönhetően jött létre az az értékmentő YouTube-csatorna, mely a Sváb archívum nevet viseli, az értékmentő dokumentumfilmes csatornára itt iratkozhat fel.
Vezetőkép: Fortepan