Idézetek, gondolatok a közelgő választások elé

Olyan mint egy visszatérő dallam, amit nem tud az ember kiverni a fejéből, ahogy hallom a kevésbé ismert és idézett mondatot Az ember tragédiájából: „…megjegyezd, hogy fölzaklatni s kormányozni más.” (III. szín a föld szellemének szava)

Ez a gondolat elég lehetne a posztmodern és extrém szabadságra, szabadosságra vágyó ember, állandó elégedetlensége és anarchia felé mutató összes próbálkozásai ellen.

A föld szelleme mint valami ősi természetes igazságot mondja ezt Lucifernek. A gonosz lélek fölzaklatni akar és tud, kormányozni szeretne de nem képes rá. Aki nem hallgat a föld szellemére, Luciferrel paktál. Mindig úgy tűnt, hogy a gonosz jó üzletet kínál, és mindig később derült ki, hogy a hazugság fejedelme abban sem mondott igazat.

Jaj annak, aki bedől neki. És jaj nekünk, ha ilyen fontos mondatokra nem emlékszünk, nem elégszer idézték nekünk és feledésbe megy. Becsületére legyen mondva, a Jankovics Marcell által rendezett animációs filmben – amely nem a teljes szöveget hozza – szerepel…

Azt szokták mondani, nem közvéleménykutatást kell nyerni, hanem választást. De tovább megyek, nem választást kell nyerni, hanem stabilan politizálni, kormányozni kell tudni…

A gyermek a szüleivel, vagy szülő a gyermekével nem szokott nyilvánosan vitatkozni. A privát viták esetében sokszor látszólag az idősebb generáció tagja veszít. Enged… Mire kiderül, hogy igaza volt, sokszor már nincs mód ezt megmondani, kiengesztelődni. Nagy ajándék, ha van.

Mi megtanítjuk a gyerekeket beszélni, ők megtanítanak minket hallgatni

– tartja egy bölcs nagyszülői mondás. De vannak helyzetek, amikor nem hallgathatunk, amikor végső veszélyben van egy generáció, amely nem látta az Istentől való elrugaszkodottság utolsó apokalipszisét, vagy annak elszenvedőit, amely azt gondolja hogy a mértéktelen szabadság, a korlátlanság, az anarchia járható út.

A posztmodern kor embere egyrészt végtelenül önző, másrészt – minden szkepszise ellenére – bízik a kollektív erőben. Magyarán mindenki meg akarja úszni az áldozatot, pl. a katonai szolgálatot, de bízik abban, hogy az állam, vagy Európa majd megoldja. Befizettük az adót, a többi az ő dolguk. Jól mutatta ezt a megindult migránsáradat ideje. Egyénileg kevesen nyitották meg házukat, vagy szívüket, de harsogták és hitték: „Wir schaffen es!” (Megcsináljuk!)

„Ne nézz se jobbfelé, se balfelé, Az egyenes út az Istené.”
(Sík Sándor: Légy csendességben!)

Ez a keresztény ember, az Egyház credójának közéleti, vagy ha tetszik politikai hozzáállásának egy frappáns megfogalmazása.

Minden a tiétek, Ti pedig Krisztusé

– ez ad egy nagy szabadságot és felelősséget a hívő embernek, hogy el kell mondanunk a véleményünket. Nem másokat el-, vagy megítélve, de határozotton, bátran, nem elkenve a kényes pontokat.

Még ha ránk mondják is, hogy politizálunk, akkor is ki kell mondani a prófétai szót, összhangban az isteni kinyilatkoztatással.

Ez nem azt jelenti, hogy „Magyarországon a kereszténység politikai termékké vált” hogy „a Bibliát politikai célokra, mások bántására használjuk”, ahogy ezt liberális körök harsogják. De a kereszténységnek feladata az isteni igazságok tükrében, kiállni bizonyos abszolút értékek mellett. Mert

az igazságot lehet ugyan támadni, de nem legyőzni

– mondta Szent Bonifác püspök és vértanú.

Mindez abból a katolikus – bibliai és egyébként minden értékelvű filozófiát forrásként használó – meggyőződésből fakad, hogy „a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.” 1 Kor 2,15

Nem mindenkit, nem egy személyt, vagy csoportot, de mindent – a nekünk adott tanítás fényében. A mondat második fele pedig arra utal számomra, hogy ez nem függ a lelki ember pillanatnyi állapotától, hibátlanságától, erkölcsi feddhetetlenségétől. Amit a nem hívők, az irgalmat nem ismerők ránk akarnak erőltetni. Mert a kereszténység nem moralizmus. Hitelességemtől, ami egyébként a másik ember, a befogadó hozzáállásától, jó- vagy rosszindulatától, a tények interpretálásától (ld. sajtó) is nagyban múlik, nem függ szavaim értéke és érvényessége, amennyiben nem én beszélek, hanem atyánk, a Mennyei Atya Lelke szól általam a Jézustól kapott tanításnak és ígéretnek megfelelően. vö Mt 10, 20

Ez nem azt jelenti, hogy mindig és mindenben igazunk van, mindent helyesen cselekszünk, azaz sikerül is tettekre váltani az ideálokat. De hit és erkölcs dolgában ki kell állni az igazság mellett. Még akkor is kitartani ezen értékek mellett, ha nem mindenben sikerül nekünk sem megtartani. Mindig hangsúlyozta és teszi most is az Egyház, a „médiasztár” Ferenc pápával együtt: hogy mi keresztények nem vagyunk tökéletesek, magunk is irgalomra szorulunk. De egy tökéletes tanítás birtokában vagyunk, azt tartjuk szem előtt, az a mérce.

T. S. Eliot Egy keresztény társadalom eszméje című művében igen konkrétan ezt írta:

A társadalomnak szüksége van egy közös értékrendre. E nélkül ugyanis nem fog működni, nem lesz kormányozható, s nem tudja megvédeni magát a külső és belső kihívásokkal szemben.

Eliot A szikla (The Rock) című művében aztán elvontan, de nagyon reálisan írja, amit magunkra nézve önkritikusan olvashatunk, de egyben válasz a moralizálók, a „tiszta kezek” hamis igazságosságát hirdetőknek:

„…úgy tűnt, hogy az embereknek fényről fényre kell haladniuk, az Ige fényében,
A szenvedés és az áldozat által megmentett negatív lényük ellenére;
Szörnyetegek, mint mindig,
testiesek, öntörvényűek, mint mindig,
önzők és vakok,
amint mindig korábban is voltak,
És mégis mindig harcolva,
mindig megerősítve,
mindig folytatva a menetelést
a fény által megvilágított úton;
Gyakran megtorpanva,
időt pazarolva,
elfordulva,
magukat félrevezetve,
késlekedve,
visszatérve,
de soha más utat nem követve”
(Thomas Stearns Eliot A szikla, VII. Kórus)

Mindannyian negatív, de megmentett lények vagyunk.

Attól hogy valakinek valamilyen konkrét ügyben nincs igaza, vagy erkölcsileg helytelenül cselekszik, maga az elv, amit képvisel még igaz lehet. Az Istentől elfordult körökkel az a baj, hogy az elv nem igaz, amit képviselnek, bármennyire is „jó emberek”, vagy annak próbálnak mutatkozni. Ezért lényeges az európai püspöki karok választási felhívása, minden keresztény számára, hogy

„a keresztény értékeket képviselő pártokra kell szavazni, ajánlott szavazni”

A hitelesség kérdését nem a mi dolgunk eldönteni. Ez gyakran érzelmi attitűd, tehát vigyázni kell vele.

Hasonló ez a kérdéskör ahhoz a másik, a balliberális oldal által meg nem értett distinkcióhoz, hogy a bűnt cselekvő embert nem azonosítjuk a bűnével. Isten a bűnt elítéli, a bűnöst szereti, irgalommal fogadja, ha hozzá fordul, belátva bűnét és felhagyva avval…

Tehát még akkor is mondanunk kell az igaz elveket, ragaszkodni kell hozzájuk, ha a mai közvélemény démonizálja is ezt, homofóbnak tünteti fel a keresztény-zsidó – de más vallásokban is meglévő – örök értékeket.

Sőt oda jutottunk, hogy egyházi oldalról kiállni valami mellett, szinte biztos antipátiát vált ki. Olyan a kor embere, mint a kamasz, aki éppen abban a fázisban van, hogy “Apáméknak” semmiben sincs igaza. Ilyenkor talán úgy érezhetjük, jobb meg sem szólalni, de alapvető kérdésekben mégis kötelezettségeink vannak.

Nem hallgatni, ez minden megkeresztelt ember prófétai küldetésének része, de különösen az egyháziaké, a klerikusoké…

A ma már alig erénynek számító alázattal írja Pázmány Péter esztergomi érsek egy vita kapcsán:

„Egyéb dolgokból kifogyván Balduinus, engem akar tudatlanná tenni. De az én tudatlanságom a római hitnek igazságát meg nem sérti. Azért, mivel magam sem tartom igen tudósnak magamat, bár rajtam maradjon a tudatlan név, csak maradjon helyén az igazság.” (Elöljáró levelében mivel vétkesíti a Kalaúz-t Balduinus – V.)

Pázmány magára vállalt tudatlansága valójában így lenne írandó: „tudatlanságom”, idézőjellel, hacsak egy dolog miatt nem, mivel abban gyökeredzik, amit Szent Pál írt:

„Isten balgasága bölcsebb az emberek bölcsességénél, és Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél.” (1 Kor 1,25)

A jezsuita hittudós tudatában volt relatív tudatlanságának is, amire csak az igazán bölcs és szerény ember képes.

Mint a katolikus megújulás egyik vezéregyénisége Magyarországon, mint főpap, aki tudatában van történelmi és főleg Isten előtti felelősségének, rendületlenül hirdette az akkori erős szembeszélben a jézusi igazságokat, akár alkalmas volt, akár alkalmatlan. „Mi nem hallgathatunk…”

A jelenlegi baloldali liberális sajtó vezérelt véleménydiktatúra, bár arra próbálja kényszeríteni az egyháziakat, és a hívőket – van, aki ezt el is hiszi –, hogy inkább ne szóljanak semmit, ne politizáljon, avval rémiszt, hogy kiforgatja a szavainkat, meghurcolja, kellemetlen helyzetben hozza, aki kiáll az igazságért. De nekünk erre egyetlen szavunk van: mégis…

Mert látjuk, amit szintén Eliot, prófétai módon megfogalmazott: „…úgy tűnik, történt valami, ami még soha: bár nem tudjuk, hogy mikor, miért, hogyan vagy hol.

Az emberek nem más istenekért hagyták el ISTENT – mondják –, hanem egyáltalán semmilyen istenért; és ez még soha nem fordult elő. Hogy az emberek tagadják és ugyanakkor imádják az isteneket, amennyiben először az értelem mellett tesznek hitvallást, aztán a pénz, a hatalom, és amellett, amit életnek, fajnak vagy dialektikának neveznek.

A templomot megtagadták, a tornyot ledöntötték, a harangokat letaszították, mi marad számunkra, mint üres kézzel és felfelé fordított tenyérrel állani egy olyan korban, amely fokozatosan visszafelé halad?” (Thomas Stearns Eliot A szikla, VII. Kórus)

„Sivárságotok elől nemzetekért vagy fajokért vagy az úgynevezett
emberiségért való lázas rajongásba menekültök;
Bár elfelejtitek az utat, mely a Templomba vezet,
Egyvalaki emlékezik az útra, mely ajtótokhoz vezet:
Az Élet elől kitérhettek, de a Halál elöl soha.
Az Idegennek nem állhattok ellen.”
(Thomas Stearns Eliot „a ‘Szikla, III. Kórus)

Végezetül Rónay György bibliai ihletettségú gondolatai – meggondolásra, megszívlelésre – mindannyiunknak szólnak, ma különösen:

„A mások, ismétlem, nem a Pokol. A mások
az Irgalom. (…)
Nekem hihetsz, Szerápion: mégsem a mások a Pokol.
Épp eléggé megjártam poklukat, hát mondhatom:
a Pokol nem a mások, ha bennünk nincs pokol.
Ha nincs mit égessen, fegyvertelen a láng. Mit lehet attól
elvenni, aki mindent odaad? Mitől lehet
megfosztani a semmiért sem törtetőt, a semmihez sem
ragaszkodót?
Egy Angyal mindig készen áll, hogy
érted jöjjön, ha szólítod. Ezért
nincs is pokol, Szerápion, ha magadban kioltod.
A másokét is. Tehetetlenek.
Jegyezd meg: bármely pillanatban
kézen foghat – már kézen is fogott
a Szabadság, és kivezet, Szerápion.”
(Rónay György: Szerápion legendák)

Az ember fiatalon gyakran mást mond, mint érettebben, és az látszólag épp az ellenkezője annak, amit később mond, de mégis ugyanabba az irányba mutat.

Tehát ennek jegyében a „Hallgass a szívedre…” szlogen helyett most inkább az az érvényes, hogy „Hallgass az eszedre…”

Címlapkép: Illusztráció – A VII. kerületi Horváth Mihály téren található Szent József-plébániatemplom, közismert nevén józsefvárosi plébániatemplom vagy Szent József-templom előtt álló Pázmány Péter bíboros, jezsuita szerzetes, esztergomi érsek szobra. Fotó: MTVA/Bizományosi: Balaton József

Iratkozzon fel hírlevelünkre