Emmanuel Macron francia elnök februári, szárazföldi csapatok Ukrajnába küldésére vonatkozó mondatai óta a szavak szintjén egyre komolyabb a háborúval kapcsolatos eszkalációs spirál.
A francia államfő szavaitól elsőre ugyan mindenki igyekezett elhatárolódni, ugyanakkor a tervet egyre többen látják megvalósíthatónak, sőt támogatandónak. A lengyel külügyminiszter, a cseh elnök és a balti államok vezetői is tettek olyan kijelentéseket, hogy adott esetben felsorakoznának Macron terve mögött. Vagyis egyre több ország venné fontolóra azt, hogy saját fiait is az ukrán harcmezőre küldje. A helyzet ugyanakkor most még súlyosabb, mint februárban. Az amerikai Kongresszus ugyanis hosszas huzavona után végül jóváhagyta a Kijevnek szánt újabb, 66 milliárd dolláros segélyt,
ezzel pedig Washington lényegében a vérontás tovább folytatásához járult hozzá.
Azt ugyanis még a Kijev mellett legelkötelezettebb elemzők is elmondják, hogy a megtámadott fél ezzel a támogatási csomaggal sem lesz képes megnyerni a háborút, viszont hosszabban tudja fenntartani a most is meglévő patthelyzetet. Az amerikai lépés ugyanakkor jól mutatja azt is, hogy az Egyesült Államok demokrata vezetése továbbra sem a béke, hanem a háború pártján áll, és ezt várja el a szövetségeseitől is.
Ami még riasztóbb, hogy az eseményeket eddig csak kommentáló NATO is afelé tett egy lépést, hogy a konfliktus aktív szereplője legyen. A Jens Stoltenberg vezette szövetség ugyanis egy 100 milliárd dolláros segélycsomag megszervezését kezdte meg. És akkor még nem beszéltünk a legújabb agyrémről, vagyis arról az amerikai tervről, amely szerint a NATO keleti szárnyának megerősítése végett
hirdetésatomfegyvereket telepítenének Lengyelországba. Az ötlet már önmagában is abszurd, de Varsó még erre is rátett egy lapáttal, amikor kijelentette, hogy támogatja a tervet.
Ez pedig azt jelentené, hogy egy atomhatalom, vagyis Oroszország közvetlen közelében lennének amerikai atomfegyverek. Az európai békére nézve ennél veszélyesebb helyzetet nehéz elképzelni. Főleg, hogy a Kreml közölte: ebben az esetben “megteszi a szükséges biztonsági lépéseket.” Hogy ez mit jelent? Ezt persze ismét nem tudjuk. És ez a legnagyobb baj. Oroszország esetén sosem lehetünk biztosak abban, hogy hol van az a pont, amelyet már a saját biztonságára nézve olyan fenyegetésként értékel, ami válaszcsapást ér a részéről.
Az eddig említett esetek jól mutatják tehát, hogy a nyugat továbbra sem enged abból az elképzeléséből, hogy Ukrajna megnyeri ezt a háborút. Ennek érdekében úgy tűnik, hogy egyre többet képes feláldozni, és egyre kevésbé tolerálja, ha a szövetségi rendszerébe tartozó tagok más álláspontot képviselnek.
És hogy mi ebből Magyarországra nézve a legnagyobb veszély?
Hazánk tagja mindkét, háborús pszichózisban szenvedő szövetségnek. A NATO és az Európai Unió részeként pedig egyre nehezebb lesz ellentmondanunk, egyre nehezebb lesz külön úton járnunk, vagyis egyre nehezebb lesz kimaradnunk a háborúból. Nyugaton pedig egyre inkább azt akarják majd, hogy a Orbán-kormány helyett a saját zsoldosaik üljenek a vezető pozíciókban.
Ameddig ugyanis Budapest békepárti, addig van egy reménysugár az európai népek számára. Egy ország, amely a józan ész talaján állva a béke üzenetét hordozza körbe a felbolydult világban.
Magyarország lett az ellenpont, a bástya, a szilárdan álló világítótorony a megvadult tenger hullámai között. A tenger pedig most minden áron le akarja ezt rombolni. A békét és a biztonságot ugyanakkor csak a Fidesz-KDNP tudja garantálni Magyarország számára. Mi pedig a szavazatainkkal most nem csupán a kormánypártokat, hanem a béke hangját is megerősíthetjük június 9-én.
Címlapkép: Orosz rakétatámadásban megrongált lakóház a kelet-ukrajnai Donyecki területen fekvő Szlovjanszkban 2023. április 14-én. Fotó: MTI/EPA/Jevhen Honcsarenko
