Veszélyben a nyugati demokrácia

Hányszor hallhattuk az elmúlt években akár Magyarországgal kapcsolatban is, hogy veszélyben van a demokrácia sőt, akár már meg is szűnt létezni. Persze mindig is tudni lehetett, hogy a féltő nyugati mondatok mögött hideg politikai számítás rejlik, az elmúlt hetek világban zajló történései ugyanakkor kristálytisztán megmutatták a károgók álságosságát.

Elég, ha Lengyelországra gondolunk, ahol a Donald Tusk vezette szivárványkoalíció azzal az ígérettel jutott hatalomra, hogy megszünteti az előző, PiS vezette kormány antidemokratikus lépéseit és visszatereli Lengyelországot a helyes nyugati útra. Ehhez képest mi volt az első lépésük? Az, hogy elfoglalják a közmédia intézményeit, arra hivatkozva, hogy a propagandának mostantól nincs helye Lengyelországban. Nem érdekelte őket, hogy az elégedetlen kamionosok blokkolják a határt, ahogyan az sem, hogy a lengyel gazdákat is sújtja az ukrán mezőgazdasági termékek behozatala. Nekik ennél sokkal fontosabb volt, hogy megkezdjék a tisztogatást az ottani közmédiában.

A Varsóba épp visszatérő nyugati szellővel pedig a demokrácia jegyében verőlegények, gumibotok és erőszakos csatorna leállítás érkezett.

Olyan események, amelyekre a rendszerváltás óta nem volt példa nemhogy Lengyelországban, de egész Közép-Kelet-Európában. Mert valójában az történt, hogy a demokrácia jegyében fellépő hatalom erőszakkal jelent meg a nyilvánosság egyik legfőbb központjában. Mi ez, ha nem a jogállamiság sárba tiprása? Persze a demokratikus intzéményrendszer felett oly aktívan őrködő NGO-k egy szót sem szóltak, ahogyan az Európai Unió máskor oly érzékeny hivatalai is hallgattak és hallgatnak. A kettős mérce égbekiáltó.

Nem jobb a helyzet Szerbiában sem, ahol a választási eredményt elfogadni képtelen összefogott baloldal hetek óta tüntet Belgrád utcáin, csalást emlegetve és azt követelve, hogy érkezzenek az országba nemzetközi megfigyelők, akik majd jól megmondják, hogy miért is volt bunda a szerb választás. Amelynek az eredménye nem is lehetne egyértelműbb: a győztes párt majdnem 47%-ot szerzett, míg a második helyen befutó, most demonstráló baloldali összefogást a szavazók csupán 23,5%-a választotta. Ez pontosan a fele a nyertes, Szerb Haladó Párt eredményének.

Aki ilyen egyértelmű győzelem után mégis az utcán tüntet, az az eredménnyel együtt magát a demokráciát, a választói akaratot kérdőjelezi meg.

Nagyjából ugyanezt láthattuk egyébként 2022-ben Magyarországon is. A vesztes baloldal itt is nehezen tudta feldolgozni, hogy amit kínált, abból nem kértek az emberek. A hibát persze aztán nem magában, hanem a választóban kereste, ebből születtek a vidék lekicsinylésére, a Fideszes szavazók lenézésére vonatkozó mondatok.

Más és más eszközökkel tehát, de Európa-szerte azt látjuk, hogy veszélyben vannak a demokratikus intézmények, hiszen a baloldal szerint csak akkor szabad a választás, ha ők nyernek. Ami viszont igazán veszélyes és amit a lengyel példa mutat, hogy amikor végül hatalomra kerülnek, azt gondolják, hogy bármit megtehetnek a demokrácia jegyében. 

A baloldal ugyanakkor még itt sem áll meg és az Egyesült Államokban még egy lépéssel tovább megy. Látva ugyanis azt, hogy semmilyen áskálódása, ügyeskedése nem tudja eltántorítani a szavazókat attól, hogy az általuk preferált jelöltet válasszák, egyszerűen az adott személy indulását próbálja meg megtiltani. Így járt Donald Trump, aki pártján belül is az előválasztás toronymagas esélyese és minden felmérés szerint simán legyőzi Joe Bident a novemberi elnökválasztáson.

Colorado és Maine államban a baloldal úgy vágta át a gordiuszi csomót, hogy egyszerűen törölte Trumpot a szavazólapról.

Előbbi államban végül megváltoztatták ezt a döntést, de biztos vagyok benne, hogy ezzel a szellemet már kiengedték a palackból. A következő hónapokban így ez lesz a jobboldal gáncsolásának legfőbb iránya, hogy hogyan tudják elérni azt, hogy a népszerű erők el se tudjanak indulni a választáson. Persze mindezt a demokrácia jegyében. Úgy, hogy valójában nincs annál antidemokratikusabb, amikor a választót a választás lehetőségétől fosztják meg. Mindez pedig azt jelenti, hogy a patrióta erőknek nagyon résen kell lenniük a júniusi Európai Parlamenti választások előtt, mert jól látszik, hogy a baloldal mindent megtesz azért, hogy a sikerüket megakadályozza.