Advent második vasárnapján az evangéliumban meg jelenik Keresztelő Szent János. Előkészíti az Úr útját, ahogyan Izajás próféta megjövendölte. János, mint utolsó ószövetségi próféta ezt a küldetést teljesítette be. Harcias megjelenéssel, kemény szavakkal bírálta kortársait és hallgatóságát, hogy mennyire messzire kerültek a helyes úttól. A megtérés első lépcsője a bűnbánat. Nem lehet befogadni az Úr tanítását akkor, ha a lélek beteg, mocskos. Ennek a megtisztulásnak a jeleként keresztelt a Jordán – folyóban.

Alámerülni és felemelkedni a bűnből, újjászületni. Ez az egyedüli módja, útja annak, hogy vissza találjunk ember és Isten szövetségéhez.

Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen
sújtotta az Úr keze minden bűnéért.

Iz.40,2 Izajás jövendölése szerint elérkezett annak az ideje, hogy lerázzuk rabságunk bilincseit, véget érjen a fogság ideje. Advent idején hasonlóan várakozunk, mint Babilonban, Egyiptomban a zsidóság tette, folyamatosan kémlelték az eget, hogy meglássák szabadítójukat. Ők prófétákat kaptak, nekünk azonban a második isteni személy érkezett el, hogy új alapokra helyezze az
emberiséggel fennálló kapcsolatát. Új alapok, melyek nagyon meggyengülni látszik az
emberiség oldaláról. Már nem kémleljük az eget, nem fordulunk a Teremtő felé, sőt a lehető
legnagyobb mértékben akarja elszakítani életét, jelenét, jövőjét Betlehem ajándékától.

Szitokszóvá süllyedt a hit, tudatosan tüntetik el a jelképeket és a korábban megkérdőjelezhetetlennek tartott dolgok, ma már kétségesek: élet, halál, család, nemiség.
Keresztelő Szent János figyelmeztetése még inkább időszerű! Így nem lehet tovább
élni! Minden értéket, a normalitás pilléreit kidobva! Adventi készületünkben vizsgáljuk meg,
hogy a saját életünkben mennyire puhultak fel az alapvető erkölcsi kérdések? Mennyire
liberalizálódott az életem, a gondolkodásom? Ha felismerem a bűnt, a rossz beidegződéseket,
dolgozzak azon, hogy változni tudjak és vissza találjak a betlehem felé vezető útra!