Moszkvában bemutatták az állami pénzből készített propagandafilmet, amelynek címe „A tanú” (The witness). Ez az első országos forgalmazású film, amelyben az ukrán csapatokat erőszakos neonácikként ábrázolják, akik saját népüket kínozzák és ölik meg. Moszkva nem először készíttet filmet, hogy céljai helyességéről meggyőzze a lakosságot, éppúgy, mint ahogy Hollywood is megtette az USA számtalan háborújának elfogadtatásáért, újra és újra bizonyítva, hogy a művészet a politika (a hatalom) szolgálólánya.

Hogy az oroszok miért éppen most vetették be ezt a „fegyvert”? Talán azért, mert egyre világosabb, hogy ez a háborús patthelyzet el fog húzódni, miközben egyre több orosz katona veszti életét a fronton. Amint azt a Vasárnap is megírta, a nyugati források szerint eddig 120 ezer orosz katona halt meg és további 180 ezren sebesültek meg. Egy elhúzódó háborúban ennél sokkal több halottra és sebesültre lehet számítani, amelynek ma még beláthatatlan társadalmi hatásai is lehetnek. Egyes sajtójelentések szerint Putyin újabb 300 ezer fővel szeretné megerősíteni a hadsereget, Zelenszkij pedig bejelentette, hogy olyan szerződést fog aláírni az Egyesült Államokkal, amelynek értelmében állandó segítséget kap Ukrajna attól függetlenül, hogy ki nyeri meg a jövő évi amerikai választásokat.

Visszatérve a filmre, a történet középpontjában egy neves belga hegedűművész áll, aki Kijevbe érkezik, hogy ott fellépjen. A dátum 2022 februárja, de a fellépése elmarad, mivel Oroszország elkezdi bombázni Ukrajnát. Az okokat keresve, a zenész (mint a történet tanúja) rájön az „ukrán nacionalisták embertelen bűncselekményeire és véres provokációira”.

Miközben a neonácik Hitler-képpel ellátott pólót viselnek, mások pedig drogoznak, a főszereplő kisfia azon tűnődik, hogy „Ukrajna nem Oroszország”. Ez pontosan az a narratíva, amelyet a Kreml a háború első napjai óta hirdet.

Hogy sikeres lesz-e a film, nem tudni. Mindenesetre a szociológusok szerint a háború követése iránti közérdeklődés csökkent, és az emberek manapság az Ukrajnából érkező hírek komorsága és végzete elől menekülni akarnak.

„Rendszeresen halljuk (a válaszadóktól), hogy ez hatalmas stressz, hatalmas fájdalom” – mondta Gyenyisz Volkov, a Levada Központ igazgatója, Oroszország vezető független közvélemény-kutatója. Ezzel együtt, az APNews szerint

hirdetés

Vlagyimir Putyin orosz elnök utasította a kulturális minisztériumot, hogy a színházak dokumentumfilmeket vetítsenek a „különleges katonai műveletről”. A minisztérium a filmek állami finanszírozásának elosztásakor is prioritásként kezeli a témákat. Ezek közé tartozik „az orosz harcosok hősiessége és önzetlensége” Ukrajnában, valamint „a náci és fasiszta ideológia modern megnyilvánulásai elleni küzdelem”.

Anton Dolin orosz filmkritikus szerint ez egy „ördögi rendszer, amikor az állam az ország fő és leggazdagabb termelője”. Az Associated Press-nek adott interjújában Dolin megjegyzi, hogy minden filmnek vetítési engedélyt kell kapnia a Kulturális Minisztériumtól. Tehát a „cenzúramechanizmusok” még azok számára is működnek, akik nem fogadnak el pénzt a kormánytól.

Oroszország 2008-as rövid grúziai háborúja után az orosz állami televízió sugárzott egy filmet, amely Moszkva verzióját tükrözi arról, hogy szomszédja hogyan indította el a konfliktust. A történet némileg hasonlított „A tanúéhoz”: egy amerikai és orosz barátja szemtanúi a háború kezdetének, és küldetésre indulnak, hogy elvigyék az igazságot a világnak, miközben a grúz biztonsági erők megpróbálják megállítani őket.

Ez történt a Krím 2014-es annektálása után is.

A 2017-es „Krím” című film igazolta a félsziget Moszkva általi elfoglalását, és egy 2014-es kijevi népfelkelést ábrázolt, amely értelmetlenül erőszakosnak nevezte Ukrajna Kreml-barát (ex)elnökét, ahol az ukránok brutálisan verték és megölték orosz honfitársaikat.

Az alkotók szerint az ötlet Szergej Sojgu védelmi minisztertől származott.

Egy évvel később készült el egy államilag támogatott romantikus vígjáték a Krímről, amelyet Margarita Simonyan, a kormány által finanszírozott RT televíziós hálózat főszerkesztője írt. Ez Putyin egyik kisállat-projektjére összpontosított, és az Oroszország uralma alatt virágzó Krímet ábrázolta. Mindkét filmet népszerűsítette az állami média, de a független kritikusok a gyenge cselekmény és a lapos karakterek miatt darabokra szedték – végül mindkettő megbukott a pénztáraknál.

A címlapképen a film plakátja látható Moszkvában. Forrás: AP