Óriási veszélyben van az Európai Unió

Több hete már, hogy katonai puccs történt a Száhel-övezet egyetlen stabilan maradt államában, Nigerben. Az események azóta inkább a további bonyolódás, mintsem a megoldás irányába indultak el, ami különösen rossz hír Európának, amely az eddigi migrációs hullámokat sem tudta megfelelően kezelni.

Továbbra sem teljesen egyértelmű, hogy milyen indíttatásból és kinek a támogatásával hajtotta végre a hetekkel ezelőtti puccsot Nigerben az azóta az országot vezető junta. Annyi viszont biztos, hogy az ország ennek köszönhetően két részre szakadt, a volt elnököt támogatókra és a puccsistákat – valamint Oroszországot – éltető és a francia hatalmat bírálókra. Bár a junta azt ígérte, hogy 3 év múlva lehetőséget teremt a polgári kormányzásra, a nyugat-afrikai államok nem bíznak ebben és fontolgatják a katonai beavatkozás lehetőségét. 

Ez azt jelenti, hogy reális forgatókönyvvé vált a polgárháború a világ legnagyobb termékenységi rátájával rendelkező országában.

Azt hiszem, nem kell hosszabban magyarázni, hogy milyen következményekkel járna, ha egy egyébként is népességrobbanási szakaszban lévő országban harcok dúlnának és emiatt újabb migrációs hullám indulna Európa felé.

Niger destabilizációja ráadásul a teljes Száhel-övezetre hatást gyakorol, ugyanis ez volt a térség egyetlen stabil állama. Szudán, Mali, Csád és más államok is komoly gondokkal küzdenek, eleve komoly migrációs kockázatot hordozva, ha pedig Niger is “bedől”, az beláthatatlan következményekkel jár. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Niger az iszlamista terrorizmus elleni harc egyik kulcsállama is volt.

Ha pedig a dzsihadisták újra erőre kapnak ebben a régióban, akkor az onnan érkező migránshullámmal terroristák is Európába érkezhetnek, tovább rontva a kontinens egyébként sem túl rózsás biztonsági helyzetét.

De mit tesz ebben a helyzetben Európa?

Megpróbál a Száhel-övezet és a kontinens közötti, észak-afrikai országokkal megállapodásokat kötni, hogy tartóztassák fel az áradatot. Csakhogy ha ez a tömeg a vártnál nagyobbra hízik, nem biztos, hogy a célra kijelölt államok erre képesek lesznek. Másrészt ezzel Európa egy nagyon komoly zsarolási potenciált ad ezen országok kezébe, nem tudva, hogy azok mikor élnek majd vissza ezzel a helyzettel.

A másik, amire a kontinens készül az új migrációs paktum keretében, hogy elosztási kvótákkal “szabályozza” a migrációt, állítólag ezzel levéve a terhet a frontországok válláról. Így azonban amellett, hogy meghívólevelet küld a Száhel-övezetből elindulóknak, Magyarországot is lehetetlen helyzetbe hozza. Hazánknak ugyanis a tervek szerint az összes határeljárás 28,3%-át kellene elvégeznie. Ezt a számot annak fényében érdemes nézni, hogy Afrikából egy konfliktus esetén még a legóvatosabb becslések szerint is újabb milliók indulhatnak útnak. Ha csak egy konszolidált 1 millióval számolunk, ez azt jelenti, hogy 

Magyarországnak 283 ezer migráns kérelmét kellene elbíránia. Ez több, mint Debrecen lakossága.

A számok pedig ennél magasabbak is lehetnének, több milliós migránsáradat esetén többszörésere növelve a magyar hatóságokra és a társadalomra rótt terhet. Jól látható, hogy ez nem egy működőképes javaslat, ahogyan az egész, migrációt erőltető brüsszeli elit tévúton jár. A probléma ugyanis jóval nagyobb annál, mint amelyet az ő javaslataikkal meg lehetne oldani. 

De akkor mégis mit lehetne tenni?

A válasz kézenfekvő és nem is kell érte messzire menni. Csak azt kellene tenni Uniós szinten, amit Magyarország tesz nemzeti szinten. Egyrészt a szigorú jogi és fizikai határvédelemmel megüzenni a migránsoknak, hogy nem érdemes idejönni, nem érdemes próbálkozni. Menedékkérelem benyújtására ugyanis az ország határain kívül van lehetőség, a határt pedig olyan fizikai rendszer védi, amely szinte áthatolhatatlan. Kiegészülve felkészült, felszerelt és elszánt emberekkel, akiket innen is köszönet illet a munkájukért. Másrészt

Magyarország a Hungary Helps programon keresztül példaértékűen támogatja ezeket az országokat a stabilitás megteremtése és a körülmények javítása érdekében.

Ha ezzel a munkával csak egy embert is rá lehet venni arra, hogy az elindulás helyett a helyben maradást válassza, már nyert ügyünk van. Több pénzzel, több politikai erővel pedig még több sikert lehetne elérni. A migráció már így is szétfeszíti a nyugat-európai társadalmakat és ha Brüsszel nem lép a magyar útra, a probléma hamarosan a jelenleginél sokkal súlyosabb lesz.

Iratkozzon fel hírlevelünkre