Hogy a probléma gyökerét megértsük, érdemes visszaidéznünk egy, a nyugati liberális elit és a brüsszeli kör által ünnepelt politikus 2010-es szavait. Ez a vezető 2010-ben azt mondta, hogy 

a multikulturális társadalom építéséről szóló kísérlet megbukott. Úgy fogalmazott, hogy az álom, amely szerint a “multikultiban” az emberek “boldogan élnek egymás mellett” egyszerűen nem működik és a bevándorlóknak többet kell tenniük a beilleszkedésért, például meg kell tanulniuk a befogadó ország nyelvét.

Őszinte mondatok ezek, amelyekért ma, 2023-ban már biztosan szélsőségesnek, szalonképtelennek, vagy akár nácinak bélyegeznének egy jobboldali politikust. Csakhogy ezek a szavak 2010-ből, Angela Merkel akkori német kancellártól származnak. Bizony, ő volt az, aki 2010-ben már pontosan látta azt, hogy mi történik Németországban és a nyugati világban akkor, ha különböző kultúrájú emberek egymás mellett és nem együtt próbálnak meg élni. Persze Merkel az idők szelét megérezve 2015-ben már arról beszélt, hogy “Wir Schaffen das”, vagyis hogy országának sikerült majd integrálnia a bevándorlókat. Ugyankkor most, 2023-ban nem is lehetnének igazabbak Merkel kancellár 2010-es szavai. Csakhogy

hirdetés

ma Orbán Viktor vezetésével csupán néhány reálisan gondolkodó jobboldali politikus meri beismerni nagy nyilvánosság előtt, amit Merkel 2010-ben már megtett: vagyis hogy a multikulturalizmus megbukott.

2015 óta pedig Magyarország a realitás talaján állva foggal-körömmel védekezik az ellen, hogy ez a fajta multikulti hozzánk is elérjen. Ebben erősítette meg a kormányt a 2016-os népszavazás is, amelyen a magyar emberek egyértelműen elmondták, hogy nem kérnek a kötelező elosztási kvótákból és maguk akarják meghatározni azt, hogy kikkel élnek együtt. Ez az, amit most lesöpörne az asztalról Brüsszel azzal, hogy ismét felmelegítette a kötelező betelepítési kvótákról szóló határozatot. A kvóta azonban nem jelent mást, mint azt, hogy a Nyugat-Európában és az Unió határain kívül tapasztalható problémákat behozza a határokon belülre és szétteríti azokat minden tagállamba, olyanokba is, amelyek eddig nem voltak érintettek.

Már az is szimbolikus, hogy a belügyminiszterek tanácsa éppen azon a napon hagyta jóvá a kötelező kvótákról szóló határozatot, amikor egy Svédországban élő szír migráns Franciaországban késelt. Ebben azt gondolom, hogy teljes mértékben benne van az Uniós bevándorlási politika kudarca.

Az illegális menedékkérőket ugyanis szinte lehetetlen kitoloncolni, ha ők és a kibocsátó ország ezt nem szeretné, a schengeni övezetnek köszönhetően pedig egész Európában szabadon mozoghatnak mindenféle megkötés nélkül. És amikor többen lesznek, következnek az olyan bandaháborúk, mint amilyeneket a napokban Németország városaiban láthattunk, amikor szír és libanoni migránsklánok estek egymásnak késekkel és vascsövekkel. Vagy a makkhetesi erdőben történt lövöldözéshez hasonló esetek, amikor feltehetően embercsempész bandák között történt leszámolás. Nem beszélve arról, hogy Brüsszel a kvótákkal meghívólevelet is küld azoknak az Afrikában és Ázsiában várakozó millióknak, akik a jobb élet reményében akarnak Európába jutni. Kiszolgáltatott helyzetükben pedig az embercsempészeknek adják oda minden vagyonuk, hogy lélekvesztőkön a Földközi-tengerre tegyék őket, amelyen aztán vagy átjutnak, vagy nem.

Ez lenne a nagy európai emberség?! Köszönjük, ebből nem kérünk.

Sem a késelésekből, sem a lövöldözésekből, sem abból, hogy emberek a jobb élet reményében a halálnak tegyék ki magukat. A kvótáról egyszer már bebizonyosodott, hogy rossz ötlet. Itt lenne az ideje végre a határvédelemre koncentrálni és azt megüzenni az Európába készülő tömegeknek, hogy ne induljanak útnak. És vissza kellene térni oda, ahol Angela Merkel kancellár egykoron már járt: alapvetésként kellene elfogadni, hogy a multikulti megbukott.