Szerencsére én már túl vagyok a párválasztáson, az elmúlt 30 évben nem voltam érintett a témában, de azért a kívülálló derűs érdeklődésével figyelem az ezzel kapcsolatos fejleményeket.

Sokan sokféleképpen osztják az észt a mai fiataloknak, akiknek meg kell birkózniuk ezzel a kihívással, ami minden korban különböző, de azóta különösen, amióta a hagyományos ismerkedési terepek, az évszázados szokások, sőt a tradicionális nemi szerepek is megváltoztak. Az egyik közösségi oldalon látható videón például egy – az én ízlésemtől nagyon idegenül „megcsinált” – nő borzalmasan affektálva, végtelenül önhitt, megalázó stílusban sorolja fel elvárásait leendő partnerei felé. Ezek szerint

az első randevún a férfi mutasson határozottságot, irányító képességeket: nem árt, ha autóval megy a nőért, az előre lefoglalt asztalhoz vezeti a luxusétteremben, a csokoládénál komolyabb ajándékkal készül, megrendeli az ételt-italt, és még magas is.

A hölgy egész lénye és szerepe (mert azért természetesen ez az egész nyilvánvalóan egy szerep, lehet, hogy az illető tíz éve monogám házasságban él egy papucsférjjel) egyfelől az öntudatos, egyenrangú feministát sugallja (aki feltölti az internetre az elvárásait), ugyanakkor vágyálmaiban egy tizenkilencedik századi lovagba öltött huszadik századi macsót vár, huszonegyedik századi infrastruktúrával. Nem csoda, hogy a már így is elbizonytalanított, még hímgenderben megrekedt kevesek riadtan kapcsolják ki a társkereső hajadon videóját, és választják esti programnak inkább az Xboxot.

Nem sokkal vagyunk túl az egyenlősítő nőmozgalmak kezdeményezte úgynevezett nőnapon, ami mára éppen cáfolata annak, amit a feministák hirdetnek, vagyis hogy a nők mindenben egyenrangúak, semmiben sem különböznek adottságaik (sőt újabban még a biológiájuk sem) a férfiakétól.

A nőiségen eszerint nincs mit ünnepelni, hiszen ilyen nincs is, már a felvetése is megalázó. Valójában amiben mégis a férfiak fölé emelkednek, az az istenadta csodás képességük, hogy a testükben kialakuló életet táplálják, s aztán odaadással, szeretettel, lemondással a legnagyobb önmegvalósítás lehetőségével élve embereket nevelnek belőlük. Ennek tiszteletére van az anyák napja.

A nőnap fenntartása durva arculcsapása a feminista tételnek, hiszen évente emlékeztet minket arra, hogy nő és férfi mégsem egyforma.

Néhány hete az Operaházban jártunk a feleségemmel, és az előadás végén, mint mindig, indultam az ellenőrizetlen, vad tolongásba a ruhatárhoz. Itt nincs sor, nincs rend, csak ezernyi önző vágy a kabátok mielőbbi megszerzésére. Ebbe az infernóba hagyományosan a teremtés koronáját lökik be, hogy szerezze vissza mielőbb társa ruháját. Mellettem fiatal nő tülekedett, előbb is ért a pulthoz, de amikor oda kellett volna adnia a bilétáját, éppen hátrafordult, s egy 2-3 méterrel arrébb álló fiatalemberrel váltott néhány szót. Mivel itt sosem egyértelmű, ki következik, habozás nélkül előrenyújtottam a tikettemet, s előbb jutottam a kabátokhoz, mint a hölgy, aki gyilkos pillantással reagált udvariatlannak minősített tettemre. Tekintve, hogy ő – noha férfi is volt kéznél – maga szállt be a küzdelembe, ezzel maszkulinná vált és elfogadta a farkastörvényeket. Mert vagy szende, gyámolításra szoruló „gyengébb” nem valaki, s akkor megilleti a védelem  – vagy egyenrangú küzdőfél, de akkor nincsenek előjogok.

A tisztátalan helyzeteket kedvelő baloldal vezére, Gyurcsány Ferenc maga is belefutott egy fura szexista balhéba a Parlamentben, amikor esküt tevő párttársát nyilvánosan, hosszasan, már-már bántalmazóan ölelgette.

Tehette, hiszen a magukat a női jogok felkent apostolainak tartó liberálisok azóta sem bélyegezték meg és vetették ki maguk közül a DK elnökét a magyar politikatörténet leggyalázatosabb férfisoviniszta elszólásáért, a nőket végletekig tárgyiasító és csak felhasználói szemszögből vizslató kijelentése miatt. („Akinek öregecskedő felesége van, az megérdemel egy fiatalabbat.”)

Inkább azzal foglalkoztak, hogy az igazságügyminiszter válása kapcsán ismét előhozták a szokásos „nagykereszténykonzervatívozást”, elfelejtve, amit már József Attila is megírt: „A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd”. Cselekedeteinkben, szavainkban, mulasztásainkban mindannyian vétünk, de amíg a jót akarjuk, a jóra törekszünk és azt állítjuk példaként, addig nem álltunk át a Sátán oldalára. (Ld. még Szájer József esetét.)

Nem a Fidesz politikusok találták ki az Isten-haza-családot, hanem a választóik, ennek hirdetéséért szavaznak rájuk. A képviselő megbotlik – ahogy az egyén is –, de a cél szent és változatlan.

Egy rossz pap hibáitól nem lesz hiteltelen az egyház tanítása, ahogy egy gyenge matektanár miatt sem fogunk kételkedni a kétszerkettő igazságában.

Skrabski Fruzsina: Tipikus bántalmazó mozdulat Gyurcsány „ölelése”

A címlapképen Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció elnöke, megválasztott európai parlamenti képviselő, Vadai Ágnes alelnök, és Kolber István volt országgyűlési képviselő látható a párt eredményváróján, a budapesti New Orleans Klubban az európai parlamenti választás napján, 2014. május 25-én. Forrás: MTI Fotó: Bruzák Noémi