Ungváry Zsolt: Mire való a pénz? 

Sok szó esik mostanában a vagyonadóról. Első pillantásra igen népszerű ötlet: fizessenek a gazdagok. Kevesen vannak, pár ezer szavazat. A plebs pedig örül. Néhány rendszer már megpróbálta elvenni a feleslegesnek ítélt javakat; ritkán sült el jól.

A varázsszó: gyarapszik a kincstár. És valamiért az emberek azt gondolják, hogy ez jó. Minden pénz, ami kimegy a költségvetésből, az rossz (adókedvezmények, 13. havi nyugdíj, rezsitámogatás stb.), ellenben ami bejön, az jó (pl. megemelt KATA).

De végtére is, mire való az államkassza? Kié az a pénz? Valójában a magyar embereké. A nyugdíjasé, az anyáé, a vállalkozóé.

Az Orbán-kormány alatt a költségvetésből „kifolyt” pénzeket nem a Dunába (Tiszába) dobták csak úgy, hanem magyar emberekhez, családokhoz, szülőkhöz, kkv-khoz, autó- vagy lakástulajdonosokhoz jutottak, akik ebből költöttek – eltartva például vállalkozásokat, újra adóbevételekhez juttatva az államot –, és közben fenntartották magukat, valamint a hozzájuk közel állókat; pontosan beteljesítve a magyar állam céljait.

A rezsicsökkentést, a sokmilliónyi magyarnak juttatott támogatást is meg lehet spórolni, hizlalni vele az államkasszát. De mire költenének inkább? Van-e annál jobb, nemzetibb, magasztosabb, mint az embereket segíteni a mindennapi megélhetésben?

Böjte Csabát is megtámadták, hogy pénzt kapott a piski csatatér áldozatainak emlékparkjára. Ugyan van-e nemesebb cél, mint szabadságharcos elődeink tisztelete, a határon túli magyarság megsegítése? Képes-e bárki méltóbb, alkalmasabb, megbízhatóbb embert találni Böjte atyánál? Ki és milyen célra kaphatna jogosabban a magyar költségvetésből?

Nagy Attila Tibor, a különböző médiafelületeken gyakran felbukkanó publicista azt írja: „Egyszerűbb lenne a családi adókedvezményt nagyban csökkenteni, az anyák eddig bevezetett adómentességét eltörölni, mert azzal jócskán (sok száz milliárd forintos nagyságrendben) lehetne az állam részéről megtakarítani.”

Hurrá! És ha elvettük az anyáktól és családjuktól az adómentességet, mire fogjuk költeni a „megtakarítást”? Valami ennél nemesebbre? IMF hitelkamat törlesztésre vagy a nézők között meztelenül futkározó Schilling Árpád, esetleg felesége, a színpadon egyszerre két férfit kézzel kielégítő Sárosdi Lilla performanszaira?

Hasonló a dilemma a vagyonadóval is, ami – a kalkulációk szerint – négy év alatt 800 milliárd forint bevételt jelentene a büdzsének. Vagyis magyar állampolgáronként évi 21 000 forintot, ami azért nem tűnik megváltó összegnek. Vajon mire költenénk? Kioszthatnánk a családok között, akik ebből kipótolhatnák a megszűnt adókedvezmények miatt kiesett bevételeiket. De költhetjük munkahelyteremtésre is (ámbár ahhoz igen szerény összeg), amire azért lehet szükség, mert megannyi munkahely tűnne el a megadóztatott vállalkozók elmenekülése (vagy önkorlátozása) miatt. Miért jó magunkra haragítani a vállalkozókat, a vagyonos, befektetéseikkel a gazdaságot élénkítő milliárdosokat? Ha csak egy-két beruházást elbukik az ország a befektetni vágyó gazdagok elüldözése miatt, az már nagyobb veszteség, mint a remélt bevétel.

Közben csökken az üzleti bizalom az ország iránt, aki eddig itt felhalmozott, ingatlanokat vett, cégeket alapított, ezentúl inkább más országban teszi ugyanezt. Persze készül az elköltözést büntető törvény is, ami már-már kriminalizálja a vagyonos embereket. Lehet egyszeri bevételhez jutni a sarccal, akár még államosítani is lehet, de ez hosszú távon több veszteséget okoz, mint amennyi hasznot hajt. Nem véletlen, hogy alig van ország a világon, ahol alkalmazzák, pedig milyen jól hangzik, hogy fizessenek a gazdagok. De ha nem lesznek gazdagok, elmenekülnek, vagy inkább nem is akarnak gyarapodni, a közép- és alsórétegeknek honnan lesz munkája?

Ráadásul milyen üzenete van, és milyen kapcsolat alakul ki a befektetők, a működő tőke, a hazai nagyvállalkozók és az ország szavazó népe (akiket a kormány képviselni vél) között, ha ezekre az elitekre bűnöző ellenségként tekintenek, akiket jól meg kell pumpolni, büntetni, alázni.

És nem, a milliárdosok vagyonadója sajnos-hálistennek engem vagy családomat nem érinti (ellentétben az anyák adómentességével, aminek sokat köszönhetünk – köszönjük is innen az Orbán-kormánynak), de a dühön, irigységen és gyűlöleten kívül más is motivál.

Vezetőkép: Illusztráció. Kép forrása: Pixabay