XVI. Benedek emeritus pápa 2022. december 31-én hunyt el 95 éves korában. A Ferenc pápa által celebrált január 5-i gyászmiséjén Erdő Péter bíboros is részt vett. A Vatikáni Rádió magyar nyelvű szerkesztősége megkérte a főpásztort, idézze fel személyes emlékeit, amelyek Joseph Ratzingerhez fűzik, és összegezze XVI. Benedek szellemi hagyatékát. Ebből az interjúból idézünk részleteket.

– A 2022-es évvel XVI. Benedek emeritus pápa földi élete is véget ért. Hogyan érintette a halála?

– Nagy szomorúsággal fogadtam. Nem nagyon sokkal korábban tudtam találkozni még vele. Már akkor éreztem, hogy talán ez volt az utolsó. Igen gyönge volt már fizikailag akkor, de a lelke jelen volt, a tekintete eleven volt, és amennyire tudta, áldásra emelte a kezét. Ez marad meg bennem róla, mint végső és meghatározó kép és emlék. Úgy érzem, hogy ugyanakkor ő köztünk marad.

A tanítása, a szellemi hagyatéka – ahogy Ferenc pápa is említette nem sokkal Benedek halála előtt – egy olyan spirituális kisugárzás, ami kíséri az Egyházat, és ma is aktuális, ma is ható erő.

II. János Pál pápa még püspökként volt jelen a II. Vatikáni Zsinaton. El is mondta többször a szinódusok alkalmával, hogy ki van még itt, aki püspökként részt vett. Benedek pápa ezt már nem mondhatta el, de azt igen, hogy szakértői minőségben ott volt, tehát személyesen tanúsíthatta, hordozta a szívében a zsinat örökségét. Értette, hogy miről volt szó, és mi a zsinat fő törekvése, és ezt őszinte szívvel képviselte is. Tehát nem arról van szó, hogy ő valami mást akart, hanem pontosan értve a zsinat fő gondját és célját, ezt próbálta képviselni.

hirdetés

Ez nagyon fontos dolog, mert soha nem egyoldalú beszédet vagy okfejtést hallottunk tőle, hanem olyat, ami hűséges volt Jézus Krisztus történelmileg is megragadható örökségéhez, amit egyébként az Egyház hagyománya közvetít a számunkra. Ugyanakkor nagyon nyitott szemmel látta a mai ember problémáit;

olyan problémáit is, amelyek inkább a szellemi élet területén jelentkeznek. Tehát hogy milyen kérdései vannak, milyen típusú válaszokat képes vagy szeret befogadni, és tudott ezen a nyelven is szólni.

Azt hiszem, hogy

nem véletlenül választotta jelmondatát: „cooperatores Veritatis”, vagyis az igazság munkatársai.

Ő az igazság munkatársa akart lenni, ami már eleve posztulálta azt, hogy van igazság. Egyrészt persze ezt már a Bibliából is, Jézusnak a személyes önvallomásából is érezzük, aki azt mondta, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. De a teológiának vagy a filozófiának a fejlődéstörténetében is az igazság fogalma igen nagy szerepet játszik. Azt kell mondanunk, hogy a középkori keresztény vagy nyugati filozófiában, mondjuk Aquinói Szent Tamásnál az igazság fogalma egy olyan tiszta formában jelenik meg, ami ösztönzőleg hatott a természettudományok kifejlődésére. Ő ugyanis azt mondja, hogy az igazság az értelem megfelelése a dolognak, tehát nem azonos a dologgal, nem azonos az értelem képével, hanem megfelel neki. Egyébként ezt nem Aquinói Szent Tamás találta ki, ő maga is hivatkozik a középkori egyiptomi zsidó filozófiára ebben, de Szent Tamásnak ez az igazságfogalma eléggé önkritikus ahhoz, hogy mindmáig használható legyen.

Gondoljuk meg, hogy a mai természettudományos kutatásban rájövünk arra, hogy a kozmosznak föltett kérdéseink a saját szellemi kategóriáink határai között mozognak. A válasz pedig sokkal nagyobb dimenzióból érkezik, tehát sokszor annak az értékelése okozza a fő problémát.

Ugyanígy ma, amikor a mesterséges intelligenciát már kutatásra is használják, nem pusztán az adatok sokaságának feldolgozásáról van szó, hanem lassanként a természetnek való kérdések föltevéséről, illetve a beérkező válaszok értékeléséről. Tehát a saját értelmünk korlátozott vagy nagyon is emberszabású voltának a tudatosítása és ugyanakkor az objektív valóság létének a biztos elfogadása így együtt lehetővé teszi azt, hogy érdemes legyen a világot a mi eszközeinkkel mégiscsak egyre jobban megismerni, és ez az életünkre is visszahat, ennek használható eredményei vannak. Ebben az értelemben egy nagyon erőteljes nyugati filozófiai és teológiai örökséget is kifejez Benedek pápa tanítása.

– Vannak, akik arról számolnak be, hogy a gyászszertartás végén nagyon mély csend uralkodott el a téren. Mi távozik Benedek pápával az Egyházból?

– Nyilván egy halott embernek tovább él a lelke. Ezt is Benedek pápa fejtette ki nagyon szépen. Ne ijedjünk meg, ne gondoljuk azt, hogy ez csak a görög emberképnek valamiféle filozófiai öröksége, hogy testből és lélekből állunk; bár az ember szerves egységet alkot, bár a test a lelkétől a földi életben nem válik el, de a halál pillanatában mégis. Tehát

egyszerre valljuk a test feltámadását és a lélek örök életét.

Azt hiszem, hogy ilyen értelemben az a csönd azt jelentette inkább, hogy a lelke tovább él. Érdekes volt, hogy a szél fújt azért, de talán nem olyan hevesen és hirtelen, mint Szent II. János Pál temetése alkalmával, amikor a koporsóra kitett könyvben lapozott egyet a szél. Most ott a kitett könyv szilárdan úgy maradt, ahogyan kinyitották. Nem lapozta el semmiféle szél, semmiféle fuvallat.

– Milyen XVI. Benedek pápához kötődő személyes emlékeket emelne ki, amelyeket mindig a szívében őriz?

– Például Szent Erzsébet 800 éves születési jubileuma, amikor többen kértük, én magam is nagy nyomatékkal kértem, hogy szóljon hozzánk, adjon ki egy levelet, egy dokumentumot. Megpróbáltuk, hogy esetleg az európai püspökökkel együtt, vagy a németekkel együtt, hiszen Türingiai Szent Erzsébetnek is nevezik. Életének a nagyobbik része ott folyt, és mivel a németek mégse akarták egységesen kérni, ezért hozzám intézett levelében, amelyet aztán nyilvánosságra hoztak, fejezte ki a tiszteletét Szent Erzsébet és az általa képviselt értékek iránt. A magyarság iránti szeretet különösen is megnyilvánult ebben és hát persze sok intim dologban is, ami nem a nagy nyilvánosság elé való, de ami a személyes találkozásunk alkalmával előjött. Tehát

ő nagyon tisztában volt a magyarság sorsával, nagyon tisztában volt – nem tőlünk – egyébként is a határon túli magyarságnak a helyzetével. Azt hiszem, az ő személyisége olyan erősen volt európai és közép-európai, hogy a gondjaink iránt is különleges érzékenység volt benne.

Azt sajnálhatjuk, de hát így adódott a történelem, hogy Magyarországra pápaként már nem tudott ellátogatni.

– Milyen további örökséget hagy ránk XVI. Benedek pápa?

– Azt hiszem, hogy azt az imádkozó szeretetet, amivel ő nyugalomba vonulva, kiérdemesült pápaként is végigkísérte az Egyház életét. Ez az üzenet ma nagyon aktuális, mert egy olyan korban élünk, amikor az emberiség átlagéletkora egyre magasabb lesz. Senki nem fölösleges. Ezt Ferenc pápa is tanítja, hogy nem szabad senkit eldobni a társadalomban. Tehát

amikor már valaki nagyon idős, amikor esetleg már nem tudja  végezni azokat a feladatokat, amit tőle addig elvártak, akkor is hatalmas erő rejlik az imádságban és akár a felajánló szenvedésében is. És ha ezt az ember teljes lélekkel és tudatosan teszi, annak különleges értéke van.

Benedek pápa erről is tanúságot tett.

– Milyen feladatot hagy ránk az emeritus pápa?

– A feladat óriási, mert nemcsak Regensburgban van egy intézet, amelyik gondozza a szellemi örökségét, ott őrzik a könyvtárát, ott foglalkoznak az összes műveinek a kiadásával, amely ma már látványos eredményeket ért el, hanem ezt az örökséget továbbra is meg kell ismertetni és gondozni kell. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen feladat, s a másik pedig, hogy tanuljunk a példájából felelősséget, Egyház iránti szeretetet és hitet.

Az interjú teljes hanganyaga ITT hallgatható meg.

Forrás: Vatikáni Rádió

A címlapképen XVI. Benedek pápa köszönti a híveket, miután megérkezett utolsó általános audienciájára a vatikáni Szent Péter téren 2013. február 27-én. A pápa február 11-én bejelentette, hogy február 28-án lemond. Forrás: MTI/EPA/Michael Kappeler