A pusztai vándorlás során a zsidók számára manna hullott az égből, minden nap elegendő, ám nem volt érdemes eltenni belőle, mert az étel másnapra megromlott. Jézus is azt mondja követőinek: ne aggodalmaskodjatok a holnap miatt, a madarak sem aratnak és nem gyűjtenek csűrbe, mégis elboldogulnak.

„Ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek.” Az emberek azonban igyekeznek felhalmozni, takarékoskodni, gondolni a holnapra, és a Tücsök és a hangya meséje meg is erősíti ezt az előrelátást. Meg kell azonban találni az ésszerű kompromisszumot a jövőbe vetett bizalom és a józan öngondoskodás között.

A fenyegető energiaválság hírére kiürültek a fatelepek és tüzépek, sehol sem lehet tűzifát kapni. Az ország példátlan mértékű felvásárlásba kezdett. A jelenséget elsősorban a pánik gerjeszti, hiszen még egyetlen grammot sem tüzeltek el ebből a mennyiségből, a fa ott áll a kertekben, udvarokban, pincékben. Nem azért fogyott el, mert felhasználták, hanem azért, mert bespejzoltak belőle. Miközben valószínűleg még gáz is lesz elegendő télire, hitetlenségünkben és önzésünkben – ami másfelől nevezhető bölcs előrelátásnak és fegyelmezett tartalékolásnak – megpróbáljuk a magunk részét megoldani. Persze egy-két évnyinél többet nem tudunk elraktározni, ez tehát a rövid távú túlélés záloga.

És amíg azon lamentálunk, mit eszünk, mit iszunk, mivel fűtünk, addig energiáinkat és gondolatainkat az anyagi dolgokra fordítjuk, nem „Isten országát és annak igazságát” keressük.

Az utóbbi időben egyre tisztábban látszik, hogy bizonyos körök szeretnék megszerezni az emberiség fölötti irányítást. Most, amikor az információáramlás, a rendelkezésre álló technikai eszközök és infrastruktúra ezt már lehetővé is teszik, nem országok vagy kontinensnyi birodalmak, hanem a teljes földgolyó vezetésére vágynak azok az erők, amelyek korábban kénytelenek voltak beérni kisebb falatokkal. Az elszabadított járvány, a globális szintre emelt lokális háború, a különleges jogrendek, a központilag felülírt helyi törvények és érdekek mutatják ennek a harcnak a végső fázisát. Az emberek félelmeinek fokozása, elbizonytalanítása, a rend fölszámolása megágyaz annak a világkormányzatnak, amely nem választásokkal, hanem az erő, a vagyon, a szervezettség, a mindenüvé beépülő ügynökeik útján megszerzi a teljhatalmat.

hirdetés

Ezeket a leendő urakat azonban nem lelki-szellemi-erkölcsi elvek vezérlik, hanem kizárólag gazdasági-pénzügyi szempontok. Csak a földi, az anyagi világra, a lélektelen és múlandó vagyonra koncentrálnak. Jézus pogányoknak nevezi őket, de a pogány pusztán hitetlen, ezek viszont – lásd a hazai ateisták buzgólkodását – tudatosan fordulnak szembe az isteni renddel. Így nyugodtan mondhatjuk: a Sátán szolgálatában állnak. És egyre nyilvánvalóbb az is – még ha szellemi képességük láttán feltételezhetjük, hogy nincsenek vele tisztában –, hogy a hazai baloldal (különösen a nyíltan az ország érdekeivel szembeforduló EP-képviselőik) maga is ennek eszközévé vált.

Ez azért különösen szomorú, mert a rendszerváltáskor mindannyian azt hittük, a többpártrendszer megoldást nyújt a bajokra, ennek segítségével kiküszöbölhető a nemzetellenes, hazug politika, és az egészséges verseny az ország javára válik.

Ehelyett folyamatos megosztottság, veszekedés, széttagolódás következett be. Sajnos a sorozatos vereségeket feldolgozni képtelen, a támogatást immár kizárólag kívülről váró és ezért idegen zsoldba szegődő (a naivan ostoba Márki-Zay épp úgy elszólta magát ez ügyben, mint korábban a komplexusai miatt tudatos gazemberséget vállaló Gyurcsány) balliberális politikusok már nem is titkolják, hogy Magyarország ellen dolgoznak.

A közös haza minél jobb működéséhez azonban szükséges, hogy bal- és jobboldali, liberális és konzervatív magyarok együtt tudjanak élni és munkálkodni. Olyan felületeket és platformokat kell találni, ahol a másik oldalt támogató választópolgárokkal meg lehet beszélni a fontos kérdéseket, kiiktatva azokat a politikusokat és pártokat, amely már régen nem képviselnek senkit; ezt maguk a baloldali szavazók is felismerték, és nem támogatják őket. Nem maradhatnak azonban ők sem érdekképviselet nélkül, így azt átmenetileg kénytelen a jobboldal ellátni.

A Brüsszelben Magyarország ellen lobbizó és szavazó képviselőket pedig – akik valójában nem is képviselik azokat, akik megszavazták őket – el kell felejteni.

A kép forrása a Pixabay.