Rácz Laura Rebecca könyve tavasszal került a könyvespolcokra „Tudatosan gyermektelenek” címmel, amely a childfree (gyermekmentes) életmódot törekszik bemutatni életutakon keresztül.

A könyv borítója már önmagában figyelemfelkeltő, bár inkább emlékeztet egy abortuszt támogató plakátra, mint gyermekeket egyébként kedvelő, de nem vállaló emberekről. A könyvben persze szó esik művi vetélésről, de inkább elfogadott fogamzásgátlási módszerként, mint életmegszakításként.

A szerző tabudöngető témának szánta a gyermekeket tudatosan nem vállaló emberek és életforma bemutatását, de szeretném leszögezni már a cikk elején, hogy

véleményem szerint alapvetően a kutyát sem érdekli ki vállal gyermeket és ki nem.

Ennek ellenére az író mégis abból indul ki, hogy ma Magyarországon a társadalom kiveti magából a childfree életmódot választó polgárokat, pedig a könyv végére érve a figyelmes olvasó rájön, hogy a tudományosnak láttatott kutatásnak sem sikerült bizonyítania azt, hogy bármilyen attrocitásban, negatív megkülönböztetésben részesülnének a gyermeket nem vállaló állampolgárok, mint családos társaik.

A könyv tizenhét nő, két házaspár és négy férfival készült interjú alapján íródott, amely során ki-ki megosztja élettörténetét a családi háttértől a gyermekmentes életmódig, ám nem észrevétlenül a könyv tele lett tüzdelve kormánykritikával, LMBTQ – propagandával és bizonyos Facebook-oldal, valamint csoportjainak reklámjával egy kis abortuszpártisággal fűszerezve.

hirdetés

Kormánykritika

A megszólalók — a szerző ráerősítésével — egyik legnagyobb fájdalma, hogy az állami támogatásokból manapság a családosok jobban részesültek, valamint szerintük számukra negatív üzenetként csap le a kormány gyermekvállalási kedvet ösztönző politikája.

Namost, nem vagyok közgazdász, de azt még én is megértem, hogy egy elöregedő társadalomban, ahol több a nyugdíjas, mint a fiatal munkaerő, ott a befizetők aránya csökken, a kifizetésre jogosultak száma pedig nő, ezzel óriási terhet róva az államháztartásra.

Feltételezem nyugdíjra pedig az is számít, aki nem vállal gyermeket.

Tehát ilyen értelemben igazán nem róható fel az éppen aktuális kormánynak, ha a gyermekvállalás ösztönzésére helyezi a hangsúlyt, hogy legyen aki a jövőben is kitermeli a hazai GDP-t.

Ezzel a gondolattal a másik probléma az, hogy ugyan miért gondolják azok, akiknek nincs gyermekük, hogy a családtámogatások ellenük, nem pedig a családosok támogatásáról szól?

Az egyik interjúalany szerint (93. oldal): „ha egyedülállóként tartasz fenn egy albérletet, az senkit nem érdekel, pedig egyedül sokkal nehezebb.” Elismerem, mondjuk alacsonyabb fizetés mellett egyedül kifizetni egy albérletet Budapesten valóban megterhelő. De miért könnyebb egy háromgyerekes családnak, ahol— jobb esetben két keresettel — nem csak az albérletet kell havonta kicsengetni, hanem az aprótalpak ellátását is.

Egyébként az utóbbi szituációra a könyv több interjúalanyának is „nagyszerű” érve volt, hogy aki nem tudja ellátni a gyerkeit, ne vállaljon annyit. Erre hivatkozva viszont én is csak azt tudom mondani, aki egyedül nem engedhet meg magának egy albérletet, nézzen fenntarthatóbb megoldás után.

Külföldön minden jobb

Nem maradhattak el a „külföldön minden jobb” megjegyzések, az interjúalanyok egy része ugyanis már nem Magyarországon él. De itthon nem csak minden is pocsék a fennálló rendszerben, hanem sokuk véleménye szerint maga a társadalom összetétele is silány, hiszen mi magyar emberek intelligenciánkkal és elfogadóképességünkkel eltörpülünk a felvilágosult nyugati népekhez képest.

LMBTQ – propaganda

A könyvben fel-fel bukkannak LMBTQ – aktivisták is, akik természetesen telenyomják civil szervezetek, csoportok reklámjaival a mondandójukat.

Az egyik (31. oldal) aszexuális és aromantikus (nem érez szexuális és romantikus vonzalmat senki iránt), de egyben mégis biszexuális (mindkét nemhez vonzódó) hölgy, aki mindezen érthetetlen fennálló érzelmi és szexuális viszonyok ellenére egy queerplátói kapcsolatban (olyan kapcsolat, amely ugyanolyan intimitást tartalmaz, mint a romantikus kapcsolat, azonban itt nem beszélhetünk romantikus vonzalomról) még el tudja magát képzelni, elmondja, hogy többek között

iskolákba is jár beszélni ezekről a jelenségekről.

Gyermekmentes övezet

A Gyermekmentes övezet című Facebook-oldalról már sokan cikkeztek korábban. A szerző konkrétan rákérdez a beszélgetőpartnereinél, mit gondolnak az oldalról és annak zárt csoportjairól, emellett még az oldal működtetőjét is megszólaltatja a könyvben, amellyel szintén nagy reklámot csaptak, az amúgy trágár és sokszor gyűlölködő oldalnak a családosokkal szemben — de ezt még egy másik cikkben kifejtem.

Abortusz, mint fogamzásgátlási módszer

„Az én testem, az én döntésem” – írja a szerző, bár alapvetően a gyermekvállalási hajlandóságra, mégis ez a legnépszerűbb szlogen az abortuszt támogatók körében. Erre valaki évekkel ezelőtt megkreálta az egyik kedvenc mémem: „hozd meg a döntéseidet azelőtt, hogy megfogannék, ne azután.”

„Az én testem, az én döntésem” – „Hozd meg a döntéseidet azelőtt, hogy megfogannék, ne azután.” Forrás: Internet

Abortuszon átesett beszélgetőtárs és művi vetélésről alkotott vélemények is akadnak a könyvben, sajnos olyan jelleggel, mintha egy elfogadott fogamzásgátlási módszer volna.

Rossz üzenet

A bevezető szerint a könyv célja objektívan bemutatni a gyermekmentesek életét azért, hogy elfogadhatóbb legyen a társadalomnak ez az életforma (még mindig úgy gondolom, hogy senkit nem izgat). Ennek ellenére tele lett a szerző szubjektív véleményével, az interjúalanyok primitív megjegyzéseivel, gyűlölködéssel, szexualizációval, mindezt egy nem reprezentatív kis kutatás eredményeként tudományosnak láttatva az olvasó számára.

Véleményem szerint nem jó és nem a kívánt üzenetet hordozza a könyv — vásárlása viszont, sajnos nem korhatárhoz kötött.