Eltűnt épületek nyomában (47.) – A Királyi pavilon

A huszadik század nem bánt kesztyűs kézzel az épített örökséggel. A világháborúk, a gazdasági válságok, a forradalmak, a politikai ideológiák vagy az emberi hanyagság következtében számos értékes és városképet befolyásoló épület veszett el a fővárosban. Sorozatomban ezeket a rég elfeledett épületeket kutatom fel archív fényképek segítségével.

1885-ben nagyszabású kiállítást rendeztek a Városliget területén. Az Országos Általános Kiállítást legtöbbször csupán az 1896-os Ezredéves Kiállítás főpróbájaként szokták említeni, azonban a munka dandárja – a Városliget területrendezése és a pavilonok felépítése – ténylegesen ekkor történt meg. Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás célja Magyarország gazdasági, kulturális, művészeti haladásának a lehető legteljesebb bemutatása volt, amelyhez száznál is több kisebb-nagyobb pavilont emeletek a Városliget területén.

A városligeti Országos Általános Kiállítás térképe. (Forrás: MKVM)

A Budapest aranykorát az új Néprajzi Múzeumban bemutató városmakett az 1918-as állapotokat illusztrálja.  A képen a Királyi pavilon utóda, a Gerbeaud Royal Pavilon látható. (Forrás: szerző saját fényképe)

A megnyitóra 1885. május 2-án rendkívüli pompával került sor. A több, mint 10 ezer néző lelkesen fogadta Erzsébet királynét és I. Ferenc József királyt, aki a beszámolók szerint nagyszabású beszéddel nyitotta meg a kiállítást. A megnyitó ünnepségre az egykori Műcsarnok (később Fővárosi Múzeum, majd Olof Palme ház (ma Millennium Háza) mögötti területen, a külön erre a célra emelt Királyi pavilon előtti lépcsőn került sor (napjainkban itt található a rózsakert és a Zsolnay-szökőkút). Manapság furcsának tűnhet, hogy a királynak miért volt szüksége külön pavilonra. Elsődleges szempont volt, hogy az uralkodónak meg kellett pihennie egy jól védhető helyen, ahol étkezést is tudnak számára biztosítani. A királyi pavilonnak volt azonban egy fontosabb, szimbolikus uralmi funkciója. A királyi jelenlétet sugározta, még akkor is, ha az uralkodó család egyik tagja sem volt éppen a kiállítás területén.

A megnyitó ünnepség Ferenc József és Erzsébet királyné jelenlétében zajlott. (Forrás: MKVM)

A megnyitó után készült rézkarc. (Forrás: MKVM)

A királyi pavilont a kor ünnepelt építésze Ybl Miklós tervezte barokk stílusban. Az épület magas talapzaton helyezkedett el és két főhomlokzattal rendelkezett: egyik a mai Millennium háza felé, a másik a mai Zichy Mihály útra (az egykori Iparcsarnok, később Petőfi Csarnok felé) nézett. Bejáratai felett: „Budapesti iparosok a királynak”, illetve „Egyesült erővel” (Ferenc József személyes jelmondata, latinul: Viribus Unitis) felirat szerepelt. A Millennium háza felől volt az érkezési oldal, míg a Zichy Mihály út felé forduló, széles lépcsőfeljáró volt a nyitóünnepség helyszíne. Középen hatalmas kupola uralta a pavilont. Érdekesség, hogy Ybl Miklós kevéssel a megnyitó előtt kapott felkérést a királyi palota bővítésére és átépítésére, így a kortársak a Királyi pavilont a palota „miniatűr képének” tekintették (később Ybl Miklós, a palota krisztinavárosi szárnyára valóban hasonló kupolát tervezett). Az épület két oldalát – amelyek szélén pergolákat építettek – trófeumokkal díszített baluszteres kőkorlát zárta.

A Királyi pavilon hátsó homlokzata. A kör alakú ablakok mögött a királyi pár toalettjei helyezkedtek el. (Forrás: www.timelord.blog.hu)

A Királyi pavilon központi szalonja. (Forrás: www.timelord.blog.hu)

A Királyi pavilon a négyzetes alaprajzú központi szalon köré rendeződött. Falait vörös tapéta borította, mennyezetét Feszty Árpád évszakokat ábrázoló festménye díszítette. A szalon két oldalán helyezkedett el a király és a királyné kisebb pihenőszobája, amelyek toalettel voltak ellátva. A Királyi pavilon a megnyitó után egy héttel maga is kiállítási tárggyá vált, amikor megnyitották a nagyközönség előtt. A többi építménnyel ellentétben a Királyi pavilon tartós anyagból készült, így elkerülte a későbbi bontásokat. Ennek ellenére az Országos Általános Kiállítás után évekig üresen állt, majd Gerbeaud Emil, a svájci származású cukrász az 1896-os Ezredéves Kiállításra kibérelte. Gerbeaud az „Egyesült erővel” feliratot a „Pavillon Royalle Gerbeaud” feliratra cserélte, ezzel is utalva a Királyi múltra, illetve az új bérlőjére. Gerbeaud kétoldalt egy-egy acélvázas üvegezett szárnyépülettel is bővíttette az épületet, a kerthelyiségbe pedig jó érzékkel egy gyönyörű szökőkutat helyezett el.

Az 1896-os Ezredévi Kiállításra Gerbeaud Emil átalakítja és kibővíti a Királyi pavilont. (Forrás: MKVM)

A cukrászdává átalakított pavilon hatalmas sikert hozott Gerbeaudnak. A városligeti Gerbeaud cukrászda az Ezredévi Kiállításon fogalommá vált, köszönhetően az első osztályú édességeinek, az elegáns napernyős, mediterrán növényekkel díszített kerthelyiségének, illetve a mindenki számára működés közben is megtekinthető csokoládékészítő gépnek. Gerbeaud itt mutatta be új találmányát, a világhírűvé vált konyakmeggyet is. Az 1896-os kiállításon azonban több különleges esemény is történt. Egyik alkalommal például kisebb tűz ütött ki a kupolában, amelyet végül sikerült hamar eloltani, így nagyobb kár nem keletkezett. A másik különleges esemény pedig maga Erzsébet királyné és társalkodónője, Ferenczy Ida látogatása volt, akik a beszámolók szerint a cukrászda különlegességét, kuglert (mai nevén minyont) ettek.  A látogatást – amely Sissy egyik utolsó látogatása volt szeretett Magyarországán – Márk Lajos festőművész örökítette meg a Lehullott a rezgőnyárfa című alkotásán.

Erzsébet királyné látogatása a Gerbeaud pavilonban. (Forrás: Vasárnapi Újság, 1900. december 23. 47. évf., 51. sz., 849.)

Ellentétben az 1885-ös Országos Általános kiállítással, az 1896-os Ezredévi Kiállítás után már nem maradt üres az épület, a Gerbeaud tavasztól-őszig várta a vendégeket. A megnövekedett forgalom miatt újra és újra átalakították és kibővítették az egykori Királyi pavilont. A vendéglátóhelyen idővel már szendvicseket és melegkonyhás ételeket is lehetett kapni, amelyhez mindig a legjobb cigányzenekarok muzsikáltak. A cukrászda mai szóhasználattal élve rendezvényközpontként is funkcionált: díszétkezéseket, koncerteket, klubgyűléseket, külföldi állami vendégek fogadását is tartották a Gerbeaudban.

A Gerbeaud Royal Pavillon. (Forrás: Budapest Főváros Levéltára)

Az I. világháború idején gyakran szünetelt a Gerbeaud működése, ám József főherceg felesége, Auguszta főhercegnő védnöksége alatt gyakran tartottak jótékony estélyeket a harcoló katonákért, a hazatért sebesültekért, az özvegyekért és árvákért. A háború alatt több betörés is történt, melyek során értékes Zsolnay porcelánokat, ezüst evőeszközöket és rézedényeket vittek el. A tanácsköztársaság idején államosították a pavilont és több millió koronás esküvőt rendeztek a hírhedt „Lenin fiúk” egyik vezetőjének, ahová – a városi legenda szerint – teherautókkal szállították a tortákat, cukorkákat és az italokat.

A vihar után átalakították a pavilon kupoláját: Ybl egykori kecses tervét egy zömök, kevésbé díszes tetőre cserélték. (Forrás: MKVM)

Az egyik utolsó felvétel az épületről. (Forrás: MKVM)

A 133 napos vörös uralom után Gerbeaud Emil végül visszakapta jogos tulajdonát, ám nem vezethette sokáig híres városligeti vendéglőjét, mivel 1919. november 9-én elhunyt. Temetésére a Fiumei úti sírkertben került sor, amelyre hatalmas tömeg gyűlt össze. Azonban a ligeti vállalkozás Gerbeaud halálát követően is tovább üzemelt a Gerbeaud és a híres Kugler családnak köszönhetően. A két világháború között, a gazdasági nehézségek ellenére is nagy forgalommal működött a vendéglátóhely, garden-partykat, teaestélyeket és jótékonysági esteket rendeztek a Gerbeaud pavilonban és a kertjében. Az 1930-as években több alkalommal is élő rádióközvetítésen keresztül hallgathatta meg a nagyközönség Pertis Jenő és Suki Tóni bandájának műsorát. 1937-ben egy nem várt esemény történt: egy vihar szakította félbe a szombat délutáni garden-partyt, amely olyan hatalmas széllel támadt a Városligetre, hogy a pavilon kupoláját is alaposan megrongálta. Az ezt követő helyreállításkor lebontották Ybl Miklós kecses kupoláját, helyette egy dísztelen, zömök tetőt építettek. 

Az angolszász légitámadás egyik eltévedt légibombája telibe találta a Gerbeaud Royal Pavilont. (Forrás www.ujjealigetben.blog.hu)

1944. július 2-án, délelőtt 10 óra 12 perckor megszólalt a légvédelmi sziréna, amely váratlanul érte a Városligetben sétáló tömegeket, akik – óvóhely híján – fejvesztve menekültek a tavon átívelő Millenniumi híd alá és a földalatti lejárói felé. A támadás eredetileg a kulcsfontosságú vasúti objektum, Rákosrendező ellen irányult, azonban a magyar és a német légvédelem erőteljes zárótüze miatt a légibombák a belső kerületekre és a Városligetre hullottak. Az egyik ilyen célt tévesztett légibomba egyike pontosan a Gerbeaud kupolájára esett, amely szinte eltörölte a föld színéről az épületet. Ybl Miklós gyönyörű alkotása, a Király-pavilon, amely Gerbeaud Emil városligeti cukrászdájaként vált csak igazán híressé, csupán 50 évig állt a Városligetben és ha nem téveszt célt az a bizonyos bomba, talán mai is üzemelne.

1885. május 2., a kiállítás megnyitásának pillanatai. Bekarikázva a királyi pár, balra Erzsébet virágcsokorral a kezében, jobbra Ferenc József vörös huszártiszti egyenruhában, fehér panyókával. Mellettük jobbra két platánfa látható. (Forrás: MKVM)

2022. június 19., középen az egykori Királyi pavilon helye, jobbra a két platánfa… (Forrás: A szerző saját felvétele)

Gyakran kocogok mostanában a ligeti futópályán, amely pontosan az egykori Gerbeaud cukrászda, a mai rózsakert mellett halad el. Nagy igyekezetemben egy hatalmas platánfára lettem figyelmes. Rögtön beugrott az 1885-ös nyitóünnepégen készült dagerrotípia, amelyen Erzsébet királyné és Ferenc Józseftől jobbra, a széles lépcső tövében egy fa látható. Gyorsan készítettem egy fotót és futottam tovább. Hazaérve összevetettem a két képet és legnagyobb megdöbbenésemre – minden kétséget kizáróan – ugyanaz a platánfa áll ma is ott, amely mellett Ferenc József és Sissy megnyitotta 1885. május 2-án az Országos Általános Kiállítást.

(A cikksorozat a jövő héten folytatódik!)

Fecske Gábor László

Iratkozzon fel hírlevelünkre