Henrik Irén operatőrrel, Dargay Attila özvegyével a magyar animáció két gyöngyszeméről, a Lúdas Matyiról és a Vukról beszélgettünk.
– Férj és feleségként együtt dolgoztak a magyar animáció legnépszerűbb filmjein. Az első egész estés alkotásuk a Lúdas Matyi volt. Hogyan készült ez a film?
– Felkérték a férjemet a Lúdas Matyi megrajzfilmesítésére. Alaposan áttanulmányozta az eredeti történetet, de úgy ítélte meg, hogy mindenre alkalmas Fazekas Mihály alkotása, csak éppen arra nem, hogy rajzfilmet készítsenek belőle. Ráadásul a korábbi natúrfilm nagy siker volt, amelyet nehéz volt túlszárnyalni.
Attila szinte borzongott a történet rajzfilmre vitelétől.
Henrik Irén operatőr, Dargay Attila özvegye (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Mi volt a baj a Lúdas Matyival?
– Az, hogy Fazekas eredetijén akár sírni is lehetne, annyira komor. Ha jobban belegondolunk, akkor a Matyit az öntörvényű bosszúvágy, az erőszakos retorzió hajtja. Ennek a feloldása a cselekményben állandó problémát jelentett. Számos különböző variációt kipróbált, de nem sikerült dűlőre jutnia.
Maga mellé vette Nepp Józsefet, akivel hónapokon át próbálták valahogy a történetet a rajzfilm világára átplántálni.
Kilenc különböző variációt, forgatókönyvtervet is készítettek. Volt még egy olyan változat is, amely a második világháború stílusában készült volna el. A férjem plusz figurákat tervezett – például a kukta és a szakács karaktere – akik végül nem kerültek bele a filmbe. Mindenfélét megpróbáltak, mert úgy érezték, hogy a rajzfilm ebben a formájában nem lenne jó.
hirdetésA minisztériumban – ahol jóvá kellett hagyatni a filmterveket – mindig kedvesen rájuk mosolyogtak és mondták, hogy nagyszerű Dargay elvtárs, nagyszerű Nepp elvtárs, csak gratulálni tudunk, de… Akkor pedig jött egy hosszú lista, hogy min is kellene még változtatni.
A bírálók többek között hiányolták Lúdas Matyi jellemfejlődését a filmben.
Ekkor kezdett elszakadni a cérna náluk, hogy mit is csináljanak ezzel a taknyos, önbíráskodó kölyökkel?
– Mi volt végül a megoldás?
– Kitalálták, hogy amikor Matyi az őt ért botütések után egyedül marad a libával, megesküszik, hogy háromszor veri vissza a megaláztatást Döbrögi uraságon: mindezt öklét rázva, ujjaival is mutatva. Na, ez már tetszett a minisztériumban! Elfogadták a forgatókönyvet és megindulhatott férjem első egészestés rajzfilmjének a gyártása. Attila legnagyobb érdeme szerintem éppen az volt, hogy meg tudta találni azt a hangot, amivel ennek a történetnek kedvességet tudott adni.
A film minden kockája barátságos, nem pedig rideg, bosszúvágyon alapuló történet.
– Nemzetközileg is közkedvelt lett a film.
– Bizony, óriási sikere lett a Lúdas Matyinak. Nem csak keleten, hanem nyugaton is.
A magyar bemutató után egy évvel a BBC karácsonyi főműsorában vetítették, természetesen angol nyelven.
Amikor mi is megnéztük ezt a verziót, akkor a fejünkhöz kaptunk, hogy ez sokkal jobban hangzik angolul, mint magyarul! Remek szinkront készítettek hozzá az angolok.
Vuk egyik jelenetének részlete (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Gondolom a második filmje, a Vuk is nagy siker volt külföldön.
– Érdekes, de a Vuk inkább Magyarországon volt népszerű. Az 1984-ben elkészült Szaffi viszont mindent vitt külföldön. Sosem tudtuk, hogy miért lett az a keresettebb, de tény, hogy a Lúdas Matyival együtt a Szaffit számos országban többször is levetítették, műsorra tűzték.
– Hogyan készült el a Vuk?
– Nem csak munkatársak voltunk, jó barátságban is voltunk Nepp Józsefékkel. Egyszer együtt mentünk az Adriára nyaralni. Nepp ajánlotta a férjem figyelmébe Fekete István egyik könyvét, ami egy kis rókáról szólt. Elmondta, hogy szerinte Attilának ebből kellene filmet készítenie, mivel a férjem nagy állatbarát volt. Ez a történet nem volt ismeretlen Attila számára sem, néhány évvel korábban Cs. Horváth Tibor képregénybeli átdolgozásához ő készítette a grafikát. Akkor azonban valami miatt nem koncentrált a történetre. Így magával hozta a nyaralásra Fekete István e regényét.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy hullámozhatott a tenger, süthetett a Nap, de Attilát már nem érdekelte semmi: teljesen rabul ejtette Vuk története.
Többször is elolvasta, vázlatokat készített mert érezte, hogy ebből a történetből egy kedves, állatszerető filmet lehetne készíteni. Hazaérkezésünk után nem sokkal felkereste a Magyar Televíziót a terveivel. Megkérdezte, hogy hajlandóak-e finanszírozni a filmet. A televízió vezetésének megtetszett az ötlet, de ők nem mozifilmet, hanem egy több részes sorozatot szerettek volna.
Henrik Irén a Vuk egyik jelenetével (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Ez azért lényeges különbség.
– Bizony, a férjem sokáig törte a fejét azon, hogy ebből az egységes kisregényből hogyan is lehetne egy sorozatot készíteni. Akkor támadt az az ötlete, hogy az állat fejlődésének az állomásait a változó évszakokhoz kapcsolja. Így a tavasz, a nyár, az ősz, és a tél motívuma határolja a négy epizódot.
– Ha jól tudom a Vuk készítése közben történt egy kis baleset, amelyet éppen ön idézett elő.
– Bizony. A filmkészítés során állandó a kapkodás a szűkös határidők miatt. A Vuk gyártása során is történtek ilyen bakik. Meleg nyár volt, a felvétel miatt égtek a lámpák, melyek még jobban felforrósították a levegőt, ezért kinyitottam az ablakokat, amelyek véletlenül úgy maradtak… Éjszaka pedig egy óriási vihar jött és bevert az eső.
Az ablak alatti polcon a felvételre várakozó, temperával készült hátterek pedig mind eláztak.
Az esőcseppek szétmostak mindent. Másnap amikor ezt észrevettem sírva fakadtam. Tudtam, hogy perceken belül a hátteres, N. Csathó Gizella, is sírni fog… Aztán megérkezett Attila.
A Vuk egyik jelenete Dargay Attila rajzán (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Mit mondott a férje?
– Azt inkább nem idézném… Elhiheti nem repesett az örömtől. Majd elkezdte nézni a háttereket és arra a megállapításra jutott, hogy tulajdonképpen bizonyos részeiben ez az elmosott háttér jobb is, mint amilyen eredetileg volt. Feloldódtak a merevebb vonalak, lágyabb lett a háttér.
Akkor megbeszélték, hogy legyen ez koncepció, így lettek a Vuknak nagyon szép és könnyed, tájjellegű hátterei.
A Vuk elkészülése után azonnal nagy siker volt. Talán elég annyit említenem, hogy amikor a Magyar Televízió sorozatként vetítette, akkor kiürültek a játszóterek. Hogy mi tette ilyen vonzóvá ezt a rajzfilmet? Talán leginkább az, hogy Attilának sikerült hihetővé, követhetővé és főleg átélhetővé tenni a figurák mozgását, karakterét és történetét. Ezzel egy különleges kapcsolat alakult ki a film és a közönség között – főként a gyerekekkel. Ez úgyis jelentkezett, hogy később az egész estés moziverzió látogatottsága többmilliós nagyságrendben jelent meg, ami azt jelentette, hogy nagyon sok gyerek többször is megnézte a filmet.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
