Tizenötezer dollár az ára, hogy egyetlen migránst Németországba csempésszenek

Egy út Afrikából Németországba 15 ezer dollárba (több mint négy és fél millió forintba) is kerülhet egyetlen személynek. Ez az összeg pedig európai mércével is tetemes. A hálózatok felszámolása nehéz, mert mindaddig, amíg ilyen erős fizetőképes kereslet van az említett szolgáltatásokra, addig mindig lesznek olyanok, akik bevállalják a kockázatot. Az európai hatóságok kezében pedig sajnos nincsen semmiféle csodaszer – nyilatkozta Janik Szabolcs, a Migrációkutató Intézet igazgatóhelyettese, akivel az embercsempészetről beszélgettünk.

– A koronavírus-járvány hogyan változtatta meg az Európa felé tartó illegális bevándorlást?

– 2020 tavaszán a járvány berobbanásával azt láttuk, hogy az illegális érkezések száma lecsökkent, azonban hamar kiderült, hogy mindez csak néhány hónapos visszaesést jelent. Az utazási korlátozások, a határzárak jelentősen megnehezítették az Európába való bejutást.

2020 második felétől azonban hónapról hónapra folyamatosan nőttek az illegális érkezési statisztikák. 2021-ben további jelentős erősödés volt tapasztalható.

Janik Szabolcs, a Migrációkutató Intézet igazgatóhelyettese (Fotó: Gellér Anna)

– Ez mégsem annyira látványos most.

– A koronavírusról – érthető okokból – kétségtelenül több hír szólt, de ez nem jelenti azt, hogy az illegális migráció kérdése megoldódott volna. Csak egy példa, amely hazánkat is érinti: az elmúlt időszakban a Balkánon sok migráns torlódott fel, akik a határzárak miatt nem tudták folytatni útjukat Nyugat-Európa felé.

Azok, akik a magyar déli határon fennakadnak, sokszor Horvátország vagy Románia felé próbálnak bejutni az Európai Unió területére.

Szerbiában ma egy 5–10 ezres tömeg tartózkodhat, a Balkánon pedig összességében több tízezren rekedtek.

– Nyártól, de főleg novemberben érezhetővé vált egy új útvonal Európa felé.

– Igen, ez az úgynevezett „keleti útvonal”, amelynek megnyílása elsősorban a politikai jelentősége miatt került a figyelem középpontjába. Mint ismeretes a fehérorosz rezsim nyomásgyakorlási, geopolitikai játszmájának részeként közel-keleti, afrikai és dél-ázsiai bevándorlókat utaztatott be a területére, és innen Litvánia, Lettország és legfőképpen Lengyelország felé terelte a migránsokat. Itt megközelítőleg nyolcezren igyekeztek bejutni, elsősorban Németországba.

Akinek ez sikerült, azokat már Kelet-Lengyelországban várta az embercsempésztranszport, és rögtön a lengyel–német határra vitték őket.

Talán éppen ez a fehérorosz példa mutatja a legjobban, hogy ezeket az embereket politikai célokra használják fel.

– Ebben az esetben teljesen egyértelmű, hogy a migránsokat a hibrid hadviselés részeként – geopolitikai fegyverként – használják fel. Mindez nem új keletű. Marokkó a 2000-es évek elején élt ezzel az eszközzel, Törökország pedig 2015-től hol kinyitja, hol pedig elzárja a „migrációs szelepet”, így presszionálva az európai uniós államokat.

A fehérorosz elnök, Lukasenka által levezényelt kendőzetlen migrációs nyomásgyakorlás azonban példa nélküli.

– A migrációs szorítást hogyan sikerült a korábbi években csökkenteni az Európai Uniónak?

– Elsősorban egyezségekkel. Európa jól felfogott érdeke, hogy a tranzitországokkal együttműködjön, mert nélkülük a felé áramló tömegek kezelhetetlenek lennének.

Az észak-afrikai államoknak például fontos alkupozíciója van az Európai Unióval szemben.

Afrikából Európába igyekvő illegális bevándorlók Arrecife közelében. Képünk illusztráció (Forrása: MTI/EPA/EFE/Javier Fuentes)

Egész egyszerűen földrajzi fekvésük okán kérhetnek bizonyos dolgokat Brüsszeltől azért cserébe, hogy feltartóztassák az országukon keresztül haladó migránsokat. Az EU vezető politikusai felismerték, hogy ezeknek az államoknak a „kedvére kell tenni”, hogy a tömeges migrációt megakadályozzák, vagy legalábbis fékezzék. E felismerés legsikeresebb példája egyébként Törökország, amellyel az EU 2016-ban kötött megállapodást a tömeges migráció megfékezése érdekében.

De említhetünk „alsóbb szintű” együttműködést is: tavaly ősszel például az egyiptomi elnökkel tárgyaltak a V4-ek, melynek keretében az illegális migráció elleni küzdelem is hangsúlyos téma volt.

– Az illegális bevándorlás rendkívül jól szervezett. Van, aki mégsem ilyen „szervezetten” próbálja elérni Európát?

– Vannak, akik embercsempészek segítsége nélkül vágnak neki Európának, de számuk elenyésző, mivel a hosszú és sokszor életveszélyes út teljesítése külső segítség nélkül szinte lehetetlen. A szubszaharai migránsoknak például át kell kelniük a Szaharán, majd az esetek többségében a Földközi-tengeren is. Magas szervezettség és bizonyos segítség nélkül mindez nem lehetséges.

Ezt a szervezést és koordinálást a bűnözés különböző – országokon átívelő – csatornái nyújtják.

Motoros embercsempészek elfogása az M1-esen. (Forrás: Police Hungary, a Magyar Rendőrség hivatalos videócsatornája)

– Miért nem lehetséges felszámolni ezeket az embercsempész-hálózatokat?

– A hatóságok nincsenek könnyű helyzetben, hiszen sokrétű bűncselekményről van szó. Ráadásul óriási bűnüldözői kapacitásokat kell bevetni, a társszerveknek kiemelt nemzetközi együttműködést kell folytatniuk, mindez pedig roppant költséges és időigényes.

Az embercsempészet egy jól jövedelmező üzletággá nőtte ki magát, amelyben nagyon sok különböző szereplő vesz részt, más és más szinteken.

Különbséget kell tenni a kibocsátó országok, a tranzitországok és az Európai Unió területén működő hálózatok és szereplők között.

– Hogyhogy?

– Például az embercsempészetben részt vevők sokszor nem „főállású” bűnözők. Bevándorlók beszámolóiból tudjuk, hogy Afrikában állami tisztviselők, illetve a rendvédelmi szervek alkalmazottjai is érintettek. Sajnos nincs ebben semmi meglepő:

az embercsempészetből származó jelentős bevétel különösen csábító ezekben a régiókban, amelyekben eleve kiterjedt a korrupció.

Az embercsempészet elleni küzdelem azért is nagyon nehéz, mert ezek a szervezetek rendkívüli rugalmasságról tettek tanúbizonyságot az elmúlt évtizedekben: pillanatok alatt állnak át más üzleti modellre, más útvonalra, más technikákra. Folyamatosan figyelik a hatóságok munkáját, számontartják, hogy hogyan nyomoznak, milyen felderítési technikákat vetnek be ellenük. Újabb és újabb ötleteket, megoldásokat dolgoznak ki, hogy a fizetőképes keresletet kielégítsék.

Csupán a nagyságrend érzékeltetésére: például egy út Afrikából Németországba 15 ezer dollárba is kerülhet egyetlen személynek. Ez az összeg pedig európai mércével is tetemes.

A hálózatok felszámolása nehéz, mert mindaddig, amíg ilyen erős fizetőképes kereslet van az említett szolgáltatásokra, addig mindig lesznek olyanok, akik be fogják vállalni a kockázatot. Az európai hatóságok kezében pedig sajnos nincsen semmiféle csodaszer.

Embercsempészek elfogása Győr-Moson-Sopron megyében (Forrás: Police Hungary, a Magyar Rendőrség hivatalos videócsatornája)

–  15 ezer dollár fejenként? Hogy lehet ennyit kifizetni egy családnak?

– Leggyakrabban nem komplett családok indulnak útnak, hanem csupán egy személy a családból. Ő többnyire a jó erőnlétnek örvendő családfő, esetleg a család más fiatal, életerős férfi tagja. Céljuk egyértelmű: elérni az EU területét, lehetőleg a kiszemelt célországét, ahol menedékkérelmet nyújtanak be az első adandó alkalommal.

Ha ez sikeres, akkor az otthon maradt rokonok később a családegyesítéssel léphetnek be az Európai Unió területére.

Az embercsempészek jól kidolgozott „üzleti csomagokkal” dolgoznak. Gyakorlatilag a rendelkezésre álló összeg szabja meg a konkrét szolgáltatások körét. Nyilvánvalóan a műfaj sajátosságából adódóan garanciák nincsenek.

– Mi történik akkor, ha nem sikerül bejuttatniuk a bevándorlót az Európai Unióba, visszaadják a pénzt?

– Ne legyenek illúzióink: ahogy az imént említettem, az embercsempészek semmilyen garanciát nem vállalnak arra, hogy végül sikeresen bejuttatják az adott személyt az Európai Unió területére. Nem túl életszerű, hogy kudarc esetén bármilyen összeget is visszakapnának. A gyakorlatban ez inkább úgy nézhet ki, hogy akinek nem sikerül az átlépés – mert például a magyar hatóságok elkapják és visszakísérik a kerítés szerb oldalához –, az újra próbálkozhat az embercsempész segítségével, és ezért már külön nem vagy esetleg kevesebbet fizet.

Migránsok jutnak át a magyar határzáron (Forrás: Police Hungary, a Magyar Rendőrség hivatalos videócsatornája)

– Feltételezhetően a magyar határzárat kikerülvén, Románia felé, majd Magyarországon keresztül igyekeznek Németországba.

– Néhány hete a kollégáimmal alkalmunk nyílt ellátogatni Mórahalomra és Röszkére, ahol a szolgálatot teljesítő rendőrtisztek arról számoltak be, hogy a magyar–szerb–román hármas határnál jelentősen megnövekedett a forgalom az elmúlt időszakban, a migránsok egy része ezen az útvonalon próbálja megkerülni a magyar határzárat.

Itt nyilván már a román hatóságokon „a világ szeme”, hogy ők milyen hatékonyan védik saját határukat.

Természetesen ma sem lehetetlen illegálisan eljutni a magyar–osztrák határra, hiszen tudjuk, hogy nincs tökéletes védelmi rendszer.

Mi történik azokkal a szerencsésekkel, akik valahogyan bejutnak Németországba?

– Ha valaki eléri a vágyott célországot, akkor ott arra törekszik, hogy minél hamarabb menedékkérelmet adjon be. Azaz minél előbb felkeresik az illetékes hatóságot, ahol ezt megtehetik.

– Miközben más európai uniós államok hatóságai elől folyamatosan menekülnek…

– Igen, ez a több országon át tartó „fogócska-bújócska” az illegális határátlépésekkel arra megy ki, hogy végül a kiszemelt nyugat- vagy észak-európai országban adhassák be a menedékkérelmüket. Ha sikerrel járnak, akkor onnantól a tagállam saját nemzeti hatóságának kezében van a sorsuk.

 

Tóth Gábor

A határvédők életére törtek az embercsempészek

Az embercsempészet és egyes politikai vezetők között érdekazonosság van

Nógrádi: Az embercsempész-szervezetek valódi főnökeit nem tudják elkapni

Kiemelt képünk forrása MTI/EPA/EFE/Javier Fuentes

Iratkozzon fel hírlevelünkre!