A Jobbikra lassan csontot kell kötni, hogy legalább a kutya foglalkozzon vele

Gyufát mertem volna rá inni, hogy az ellenoldal fulmináns „parizeu­sa” nem hagy bennünket szilveszteri móka nélkül. Jakab Péter váratlanul előkerült a szemlőhegyi villa kanapéja alól. A szélsőjobbról indult, aztán a Spinoza-házban rükvercbe nácult nyesedékpárt vezetője,

a moslékkoalíció kilúgozott Fekete Pákója a legutóbbi interjújában sikeresen alulmúlta önmagát

– írja a Magyar Nemzetben megjelent jegyzetében Pósa Károly.  Mint fogalmaz, a mélyinterjú nem okozott csalódást a közéleti blődségekre fogékony ínyenceknek, a Jobbik-vezető ezúttal is mondott pár furcsaságot. Szerinte – idézi fel a szerző – az elcsatolt országrészeken élő magyarok jogairól a balliberális koalíción belül nincs semmiféle kialakult egységes nézet: „Mindez magyarra fordítva: Jakab pártján kívül az összes érintett ellenzi a jelenlegi szabályozást, vagyis amint hatalomra kerülnének, alighanem megvonnák a szavazati jogokat az elcsatolt részeken élő magyaroktól.”

A Pósa Károly által „az úthengeres melósok vitapartnerének” nevezett Jakab „olyan verziót vázolt fel, amelyben a székelyek az anyaországi pártokra történő szavazás helyett – amolyan vigaszdíjként – ‘szószólót’ küldhetnének az Országgyűlésbe. Borítékolhatóan szavazati jog nélkül, naná.”

A Magyar Nemzet szerzője úgy fogalmaz:

a Jobbikra lassan csontot kell kötni, hogy legalább a kutya foglalkozzon vele.

A székelység – szögezi le – még véletlenül sem azonos a romániai magyarság egészével: jó, ha annak a felét adja. Aztán akad még határon túl itt-ott néhány milliónyi magyar, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken, sőt a Kárpát-medencén kívül is.

„De hát Gyurcsány mikrofonállványának kár ezt magyarázni. Bezzeg megmagyaráznák neki a székelyek és úgy általában a határon túli magyarok, mit értenek nemzetpolitikai érdeksérelmen! Csak tessenek szívesek közéjük látogatni!” – sommázza írásában Pósa Károly.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!