Trombitás Kristóf: A tetteknek csak a jobboldalon van következménye, és ettől vagyunk különbek

Jó, ha látja a választópolgár, hogy míg az egyik oldalon rinyáló izék állnak, a másikon meg férfiak.

Fogalmam sincs, mi igaz és mi nem Völner Pál ügyében. A hatóságokat kivéve – akiknek jól felfogott, nyomozásba foglalt érdekük, hogy ez így maradjon – mindenki annyit tud, mint most én. Egy dolog biztos: a gyanú. A megalapozott gyanú. A Legfelsőbb Ügyészség ezzel nem szokott dobálózni, tehát sanszos, hogy valami van háttérben, de hogy ez pontosan mi, az talány.
Személyesen nem ismerem Völnert, de mindig felkészült, szimpatikus, okos politikusnak tűnt. Őszintén abban reménykedem, hogy minél hamarabb tisztázni tudja magát a gyanú alól és a választásokat követően tisztán visszatérhet a pástra.

Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

És persze az is benne van a sztoriban, hogy igaz a történet vagy legalábbis egy része. Ebben az esetben egyértelmű következmények várhatók. De az igazán érdekes nem ez a történetben. A korrupció, mint jelenség, mindig létezett és mindig létezni is fog. A magukat óriási korrupcióellenes harcosnak feltüntető amerikaiak még külön szót is kitaláltak rá, hogy legalizálják: ez a lobbizás.

Az érdekes az ellenzéki hozzáállás. Annak látványa és tapasztalása, hogy a jobboldali térfélen mindig van következménye a súlyos ügyeknek – sajnos gyakran a nem súlyosaknak is –, míg a baloldalon csak a kuss állandó. Mert Lacknert nyilvánvalóan nem lehet felismerni, Cseh Katka sérthetetlen, a Városházát meg maximum az orosz titkosszolgálat akarja eladni.
Völner megtette bármelyiket is? Hebegett-habogott, hallgatott, semmibe vett? Nem. Azonnal levonta a konzekvenciákat és ártatlanságát hangoztatva lemondott.

Tudom, miért ismeretlen ez az ellenzék előtt. Ez ugyanis amolyan európai módi. Ennek a bagázsnak meg akkor volt a legtöbb köze Európához, amikor szellemi felmenőjük, a szovjet katona franciaórát lopott le magyar kézről vagy valamelyik valódi családtagjuk kimenekített rákosistaként a 70-es években nyugati egyetemek társadalomtudományi tanszékére ment.

Olyan helyzet, mint egy választás, amit az ellenzék nyer meg. Magyarország magától értetődően diktatúra, kivéve arra az egyetlen napra, mikor felvirrad a demokrácia fényes hajnala. Arra az egy napra tisztességessé válik a választási rendszer! Persze ezt is csak utólag deríthetjük ki. Hajnalban még nem biztos, csak estére lesz az. Amolyan bolsi Schrödinger macskája ez.
Ugyanez van a legfelsőbb ügyésszel is. Ugye Polt Péter és hivatala a hatalom zsebében van, kivéve akkor, amikor akár egy kormánytag is gyanúba keveredhet. Olyankor mi történik? Megmagyarázná, kérem, ez a fényességes, pjogjesszív logika?

Ma Magyarországon jogállam van, és ez pont az ilyen esetekből látszik. Ma Magyarországon kizárólag a jobboldal vállal felelősséget tetteiért vagy vélt tetteiért és ez pont az ilyen esetekből látszik. A baloldalnak mindig, mindent, mindenhogyan szabad és erre egy szavunk sem lehet. Őket nem érintheti meg semmi, mert az csak elnyomás okán fordulhat elő. Meg persze az orosz titkosszolgálattal. Esetleg lehallgatással.
Kihagytam valamit?

Völnert nagyon sajnálom, főleg, ha ártatlan, de politikailag ez most kifejezetten nyertes játszma, mert a választópolgár világosan látja az oldalak közötti különbséget. A szerencsétlen, hazudozó izéket, meg a férfiakat. És ez így van jól.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!